Recep Tayyip Erdogan török elnököt vasárnap újraválasztották, meghosszabbítva 20 éves uralmát.
A szavazatok kb. 52 százalékát szerezte meg a kemény ellenzéki CHP párt jelöltje, Kemal Kılıçdaroğlu 48 százalékával szemben a második fordulóban.
Erdogan győzelme valószínű volt, miután a két héttel korábbi fordulóban Kılıçdaroğlu előtt járt. Egy harmadik jelölt, a fasiszta Sinan Ogan a második fordulóban Erdogant támogatta.
De még így is nagyon szoros volt a különbség, sokkal közelebb, mint az előző választásokon, ahol Erdogan győzött. Erdogan a kurd kisebbségre kiterjedő elnyomással és brutális támadásokkal kormányzott. Győzelmi beszédében továbbra is támadta az ellenzéket és megpróbálta őket “LMBT-szeretőknek” bélyegezni.
Óriási előnyt jelentett számára a választási kampányban a teljes állami média feletti uralom. Kılıçdaroğlu egy torzított versenyben vesztett.
A világ autokratái siettek gratulálni Erdogannak. A katari emír, Tamim bin Hamad al-Thani és Magyarország miniszterelnöke, Orbán Viktor már örömüket fejezték ki még az állam által bejelentett végeredmények előtt.
De Erdogan mozgósította a munkásosztály és a szegények egy részét is. Közölte, hogy kiáll a muszlimok jogaiét egy állítólagos iszlámellenes és ellenzéki fenyegetés ellen.
Erdogan, akit a NATO agresszív imperializmusa az elmúlt két évtized során végig támogatott, álszent módon béketeremtőként lépett fel Ukrajnában és az amerikai militarizmus ellenzőjeként.
De hasznot húzott az ellenfelei zavarától és jobbra billenésétől is. Az ellenzék reménykedett abban, hogy az első fordulóban, május 14-én elérik a győzelmet. Ez a közvélemény-kutatások alapján történő előrejelzésen alapult, amelyek szerint Kilicdaroglu átlépi a 50 százalékot, ami ahhoz szükséges, hogy egyenesen, második forduló nélkül nyerjen.
Azonban ez a győzelem nem valósult meg. A főbb válságok – több mint 100 ezer COVID halott, borzalmas infláció és az állam mulasztásai a legalább 50 ezer ember halálát okozó földrengés során – nem volt elég Kılıçdaroğlu győzelméhez.
Kılıçdaroğlu reakciója az volt, hogy lemondott a kurd jogok támogatásáról, és fokozta a menekültek elleni támadásokat.
A választási kampány során Kilicdaroglu többször is kijelentette, hogy ha megválasztják, szabadon engedi Szelahattin Demirtaszt, a kurdpárti HDP volt társelnökét, aki jelenleg börtönben van. Ez a polgári szabadságjogok és demokratikus szabadságjogok szélesebb védelmének része volt.
De az első forduló utáni első kampánybeszédében Kilicdaroglu hirtelen fordulatot vett. Azt mondta: “Erdogan, nem te vagy az, aki sokszor leült terroristaszervezetekkel az asztalhoz és titkos alkut kötött a nemzetünk tudta nélkül?” Erdogan kormánya 2013-ban rövid életű tűzszünetet hirdetett a Kurd Munkáspárt (PKK) fegyveres mozgalommal.
Arra is fogadalmat tett, hogy “hazaküldi az összes menekültet” amint hatalomra kerül. Az országban több mint 3,5 millió szíriai menekült él a határokon belül, és mások is vándoroltak be, köztük afganisztániak. “Erdogan, te nem védted meg a határokat” – jelentette ki Kılıçdaroğlu.
Ezek a megszégyenítő engedmények talán vonzottak néhány jobboldalit, de másokat eltaszítottak. Reha Ruhavioglu, a diyarbakiri Kurd Tanulmányok Központjának igazgatója közölte, hogy a kurd választók elvesztették az érdeklődésüket az ellenzéki szövetség iránt, mivel Kılıçdaroğlu jobbra sodródott.
“A demotiváció a CHP politikai diskurzusából fakad, amely elmozdult a megbékéléstől a biztonságpolitika irányába” – mondta. A diyarbakiri részvétel az első fordulóban 82 százalékról 76 százalékra csökkent a másodikban. A nagyobb városokban, ahol az ellenzéknek kedveznek, szintén csökkent a részvétel.
Vasárnap volt a kormányellenes Gezi Park mozgalom kezdetének 10. évfordulója. Ez egy tüntetéshullámot és polgári engedetlenséget indított el, amelyek eredetileg a híres isztambuli Taksim tértől szomszédos parkban kezdődtek, majd az egész Törökországra kiterjedtek.
Ez évtizedek óta a legnagyobb kormányellenes lázadássá vált. És az utóbbi időben a munkások néhány sztrájkot indítottak a zuhanó életszínvonal miatt. De az ellenzéki kampánynak nem volt érzéke az ilyen típusú ellenálláshoz.
A vasárnapi szavazás előtt a Török Dsip szocialista csoport kijelentette: “Akárki is kerül hatalomra, a munkásosztály és az elnyomottak ellen súlyos gazdasági támadás fog indulni.” És hozzátették: “Felszólítjuk az összes munkást és az összes ellenzéki erőt, hogy egyesüljenek a közös harcban, amely gyorsan szervezi az aktív szolidaritást a bevándorlókkal és a kurd emberekkel a rasszizmus ellen.”
forrás: Socialist Worker