Ha már a hazai munkásosztályt erősen korlátozzák, hogy kiálljon saját jogaiért, legalább van egy ferencvárosi pad, amelynek frontján győzni lehet.
„Most komolyan egy sz@#os pad festegetésében teljesedik ki a kultúrharc?” – értetlenkedhet joggal a szemlélődő.
Pedig a ferencvárosi szivárványos padra mégsem lehet ilyen egyszerűen legyinteni. Lehet, még titkon szurkoltunk is a szivárványosoknak.
Először is, teljesen nyilvánvaló, hogy a cél nemes: a Pride alkalmával egy önkormányzat kifejezi a szolidaritását a kapitalizmus viszonyai között gyűlöletre és elnyomásra ítélt közösség felé. Ez így önmagában szép. Ultrakevés ugyan, de gesztusnak elmegy.
Másodszor: teljesen nyilvánvaló, melyik ebben a kampfban a jó és a rossz oldal. Az önkormányzat – szembemenve a rezsim gyűlöletpolitikájával tesz egy szolidaritási gesztust, a homofóbok – akik vélheően jobbosok, nyilvánvalóan pedig a kormányzati propaganda szekértolói – ferencvárosi színekre festik vissza. Ez tökegyszerű.
Akkor miért is legyintsünk erre az egészre?
Mert ez megint nem más, mint az osztályharc identitáspolitikává való konvertálása – miközben sajna osztályharc szinte alig létezik, és az ilyesmi miatt vélhetően sokáig nem is hallunk még róla.
Ott a hiba, hogy aki átfestette a padot, nem mondta ki, hogy az osztálytársadalomban különleges elnyomást és jogfosztást elszenvedő meleg közösség melletti szolidaritás egy fasisztoid hatalom ellenében. Akkor már teljesen máshogy állna a helyzet.
Ott is hiba van, hogy padot festettek át, nem pedig megmozdulást szerveztek azért, hogy a kormányzat engedélyezze a melegházasságot és az örökbefogadást.
Ott is hiba van, hogy kizárólag identitáspolitikával foglalkoznak, a kapitalista gazdaság termelőerőiről meg sosem hallunk egy büdös szót sem.
Ilyen, amikor kamubaloldali politikai erők identitáspolitikára cserélik az antifasizmussal ötvözött osztályharcot. Egy padfestésért versengenek valódi jogok helyett. Nem ezt hívják úgy, hogy preventív ellenforradalom?
Nem is várjuk a “liberális” politikusoktól (valójában neoliberálisok), hogy állást foglaljanak az igazságtalan osztálytársadalom ellen. Az LMBTQ közösség azonban rájöhetne, hogy identitáspolitikával csak egy padot nyerhet, és a küzdelmét egész más mederbe kellene terelnie és egész más keretrendszerbe kellene foglalnia.