A Jobbik-fasiszták hajlamosak balról előzni a Fideszt, és ezzel néha rendkívül megtéveszteni a magyar népet.
A Jobbik ellenzékben mindent összeígérgetett, béreket követelt, szociális jólétet, létbiztonságot, közbiztonságot, működő egészségügyet – a szokásos üres frázisokat, amely a politikusoknak éppen eszükbe jut, ha szavazatot akarnak szerezni. Azonban ezen követelések mögött soha nem volt semmi. Se épkézláb program, se szakértelem, se innovatív ötletek, amelyeket azért némely radikális baloldali szervezet képes volt felmutatni. Viszont annál több ultranacionalizmus, fasisztoid tévelygés, klerikális babonák, történelemhamisítás, gyűlöletpropaganda és más szörnyűség kapcsolódott ezekhez, hogy az egészet hiteltelenné tette, és tudtuk, ugyanazzal állunk szemben, mint az 1920-as, 30-as évek Németországában, amikor egy Adolf Hitler nevű törtető politikus – szegénytől gazdagig – minden osztálynak mindent megígért, aztán leölte a fél világot.
A Jobbik „baloldali”, demagóg populizmusa mindig átlátszó volt. Természetesen szükség volt és van is az általuk is javasolt szociális jóléti törekvésekre. Ezt nem csak a szélsőséges jobboldal, de a radikális baloldal is követelte. (Megj.: a fasiszták nem radikálisok, mivel nem törekszenek a rendszer gyökeres átformálására, ők tőkés alapon nyugvó diktatúrát akarnak; viszont szélsőségesek, mivel emberellenes nézeteket képviselnek.) A Jobbik úgy követelt szociális lépéseket, hogy egyrészt ellenzékként ezeket neki nem kellett a vállára vennie, másrészt nem nevezték meg, honnan történjen meg ezen kiadások finanszírozása.
A szegénypárti, valódi baloldal azonban a béremelések követelése során megnevezte, melyek legyenek azok a társadalmi rétegek, ahonnan bizonyos forrásokat el kell vonni (luxusvagyonok, gazdagok, multinacionális vállalatok, bankok), hogy abból szociális kiadásokat, egészségügyet, oktatást és gazdaságot lehessen finanszírozni. A baloldal nem csak áfacsökkentést követelt, de felhívta a figyelmet az áfacsökkentés utáni áremelkedés veszélyére, amely miatt bérplafont is követelt. A baloldali innovatív ötletek kiteljesítették és hitelessé tették a szociális követeléseket, míg a jobboldal szájából ezek üres frázisok és ígérgetések maradtak. A Jobbik szociális érzékenysége további csorbát szenvedett azokon a településeken, ahol önkormányzati helyekhez és vezető pozíciókhoz jutottak. Ózdon megmutatkozott, hogy a korábban Hitler-hasonmással pózoló polgármester inkább kamerákkal figyeltetné a közmunkásokat, semmint munkájukat és megélhetésüket inkább segítse. A Jobbik – névleg ugyan ellenzékben, de valójában kormányon – rengeteg felesleges dolgot elért a Fidesznél (migránsellenes uszítást, baloldali utcák átnevezését, szobrok ledöntését és felállítását), de komoly szociális intézkedéseket soha!
És most itt a Jobbik legújabb fantomja a bérunióról. A bérunió illúziója azt jelenti, hogy az Unióban azonos munkáért minden országban azonos bért kapjanak a munkások. Ez nagyon jól hangzik, igazságos is, csak az a probléma, hogy ebben a formában egy üres lufi.
Nagyon sok kérdést vet fel és rengeteg buktatót rejt magában.
1, Ki fizet? Mert az rendben van, hogy a magyar munkás bére legyen több, de ki állja ennek finanszírozását? Mi a helyzet az állam és az önkormányzatok dolgozóival, és mi a helyzet a magánszektorral? Milyen intézkedésekkel érik el, hogy ezt végrehajtsák?
2, Miből fizetnek? Még ha papírra le is írnák, hogy a magyar melósnak ugyanannyi pénz járjon, mint a németnek ugyanazért a munkáért, miből teremtenék elő az ehhez szükséges forrásokat? Kötelezik a vállalatot, hogy több pénzt fizessen a munkásnak? Ez akkor munkahelyek megszűnésével és gyárak kivonulásával járhat. És mi van, ha nem a magyar melós bérét igazítanák a némethez, hanem a németét a magyarhoz? Milyen óriási nemzeti feszültségeket szülne ez? És persze ezzel az egész elérné valódi célját: a sajnos amúgy sem egységes munkásosztály még erősebb nemzeti alapú megosztottságát, amely tovább növelné kiszolgáltatottságát, és újabb tömegek nyomorba taszítását könnyítené meg.
Nem lehet a munkásosztályt nacionalista módon képviselni, hiszen ez egy nemzetek feletti fogalom, és annak nacionalista megosztása csak a gyengítését szolgálja. A Jobbik kizárólag a magyar munkások jólétéről szónokol, de minket MINDEN munkás és kizsákmányolt érdekel az egész világon.
Arról nem is beszélve, hogy külföldön már rengeteg magyar munkás dolgozik, és más emigráns munkások is, akiknek elsőként csökkentenék a fizetését a jobbik nacionalista ötletére. Sőt, ez korábban már meg is kezdődött az EU-ban, ugyanis nyugaton már megindult a bevándorló munkások – köztük rengeteg magyar testvérünk – bérének csökkentése és más járandóságainak (béren kívüli juttatásoknak) az elvétele!
3, Ki ellenőrzi? Hogy tartatják be? Mert a nemzetközi szerződéseket, amelyeket papírra vetnek és nagyon komoly dolgok, bárki úgy szegi át, ahogy akarja, minden felelősség és büntetlenség nélkül. Orbán Viktor már évek óta uszít az EU ellen, mégis csak most jutottak el arra a szintre, hogy lépéseket tegyenek a magyar kormány ellen. A NATO tagállamok rendre megszegik a nemzetközi jogot, senki nem törődik vele. Miért pont egy papírra vetett „béruniós megállapodás” fogja elérni a munkásaink jólétét? Papíron amúgy pillanatok alatt el lehet érni, hogy az ugyanazt a munkát végző német munkást más kategóriákba sorolják, mint a magyart.
4, Miért az EU oldja meg ezt a problémát? A Jobbik béruniós ötlete szerint egy felső szerv, az általuk rendkívül gyűlölt Európai Unió fogja majd megoldani a munkások problémáit. Miért pont az EU oldja meg? Miért pont felülről?
A Jobbik béruniós illúziójának pont az a legnagyobb hiányossága, hogy a problémát nem alulról, a munkások oldaláról akarja megoldani. A probléma illuzórikus „megoldása” lényegében teljesen nélkülözi a kizsákmányolt osztályokat, ennél fogja teljesen üres, hamis és kijátszható.
Nem felejthetjük el, hogy a konkrét intézkedések hiánya, a Jobbik eddigi antiszociális intézkedései és szólamai, arra engednek következtetni, hogy ez semmi más, csak kampányfogás a szélsőjobb részéről, hogy demagóg módon megnyerje a munkásokat. Ez csupán a cukikampány része, ráadásul pont akkor, mikor erős összefonódások feltételezhetők a szélsőségesen jobboldali párt és Simicska oligarchabirodalma között.
Ne feledjük el, hogy a szélsőjobb a történelemben, bárhol hatalomra jutott hasonló szociális hazugságokkal, mindig elárulta a munkásosztályt. Mussolini szétzúzta a szakszervezeteket, összefogott az tőkésosztállyal, majd ágyútölteléknek használta az olaszokat; Hitler ugyanezt tette: ő is lepaktált a helyi nagytőkével, majd véres háborúban küldte halomra öletni saját nemzetét; Horthy szintén az arisztokraták és burzsoák, majd a német nácik bábja lett; Pinochet tábornok Chilét a neoliberalizmus kísérleti telepévé alakította, óriási nyomort hozva az ország szegényeire; nem is beszélve Francoról, Idi Aminról és Szuhartóról.
Mit ajánl a Jobbik? Egy rendkívül hosszú és időhúzó procedúra során egy nyamvadt papírt.
Mit ajánl az Európai Baloldal? Alulról és balra tartó küzdelmet, sztrájkokkal, szakszervezetekkel, civilekkel, magával a kizsákmányolt és kisemmizett rétegekkel, amelynek közösen és együtt összefogva kell kikövetelnie jogait a kizsákmányoló osztálytól.