Mi sem bizonyítja jobban tőke és fasizmus jegyességét, mint a Momentum elnökének legújabb nyilatkozata Jakab Péter homofób interjújáról.
Jakab Péter „mérsékelt” Jobbik elnök a következő homofób nyilatkozatot tette:
„Soha nem fogok azért küzdeni, hogy egy gyereknek három apja legyen.”
Ezzel lényegében a melegházasságot és a meleg párok örökbe fogadásának kérdését egyből egy homoszexuális édeshármas kapcsolat szintjére próbálta degradálni. Ezt Jakab élből el is utasítja, azaz az LMBTQ közösség alapvetői jogait megkérdőjelezi, ráadásul nem teljesíti alapvető demokratikus kötelességét, hogy ezen emberek alapvető, demokratikus jogaiért küzdjön. (Nem is volt soha demokratikus elköteleződése).
És mit tett a vállaltan fidesz-ellenes, tökös srác a Momentum elnöki székéből? Elküldte Jakab Pétert a történelem szemétdombjára, ahova való? Elemezte, hogy a melegek elleni uszítás nem más, mint a társadalom frusztrációjának, félelmeinek és gyűlöletének politikai célú kizsákmányolása? Kijelentette, hogy ez a szélsőjobboldali félelemkontroll és a szegény osztályok megosztásának eszköze? Demokratához méltón elhatárolódott? Közölte, hogy felesleges azokkal közösködni, akik betűről betűre ugyanazt vallják, mint a jelenlegi Fidesz-rezsim homofób fasisztái? NEM!
Közölte, hogy ez „bántó és helytelen álláspont”.
„A vitáktól nem kell megijedni, a vitáknak örülni kell,” – közölte Fekete-Győr András. Nos, ez nem igaz. Demokrata ugyanis nem tárgyal, nem beszél és nem vitázik fasiszta nézetűekkel. Kivétel a feltétel nélküli kapituláció.
„Bármiben is van köztünk egyet nem értés, Jakab Péter a harcostársam, és az is marad – és ha ő nyeri az előválasztást, vállt vállnak vetve fogok vele küzdeni az Orbán-rendszer eltakarítása érdekében” – írta FGyA a közösségi médiában.
Mi sem bizonyítja ennél jobban a Momentum neoliberalizmusának jegyességét a Jobbik-fasizmussal, amelynek archetípusát József Attila olyan zseniálisan fogalmazta meg a Farsangi lakodalom című versében.
Szó szerint az történt, hogy Fekete-Győr feláldozta a kisebbségek védelmének és jogaikért való küzdelmének legalapvetőbb demokratikus értékét a hatalomért való tülekedés oltárán.
Ahogy Karácsony Gergely esete is mutatja: nincs többé szükség olyan politikusokra, akik ellenzékit játszanak, de annyira képlékeny erkölcsi normákkal rendelkeznek, hogy képtelenek kiállni az eszmék mellett, amelyeket hirdetnek. Karácsony Gergely nácinak nevezte a hazai jobboldal kedvencét: Wass Albertet. A Fidesz-sajtó közölte, hogy nem náci, erre Karácsony Gergely bocsánatot kért ahelyett, hogy felsorolta volna azokat a történelmi tényeket, amelyek alapján a háborús bűnös író megérdemli a „náci” jelzőt. Békés Gáspár, Karácsony Gergely szakértője nagyon helyesen kiállt a csecsemők keresztelése ellen, mire a klerikálfasiszta NER közölte, hogy „jól van az úgy.” A főpolgármester erre kirúgta az emberét, kvázi ateista üldözővé vált ahelyett, hogy kiállt volna azok mellett, akik azt várták volna, hogy szembeszáll a NER-rel.
Tesze-tosza politikai kalandorokra nincs szükség egy valódi ellenzékben. Olyan emberek kellenek, akik szembe mernek szállni azzal a sok bődületes embertelenséggel, amit a Fidesz hirdet. És ha Jakab Péter – ismét – kottára ugyanazt a homofób-fasiszta maszlagot vallja és mondja, mint a Fidesz, akkor nem „bántónak és helytelennek” nevezi ezt az álláspontot, hanem egy ember morális csődjének. Nem „nagyon konzervatív álláspontnak” titulálja, hanem fasiszta uszításnak.
Nincs szükségünk olyan ellenzékre, amely nem áll ki teljes mellszélességgel és daccal a szélsőjobboldali rendszer ellen. Nincs szükségünk tesze-tosza antifasizmusra, sem a dolgozó osztályok félvállról vett védelmére, az említett két párt brutális demagóg populizmusára pedig pláne nem. Ilyen ellenzékkel a Fideszt leváltani nem csak képtelen illúzió, hanem teljesen felesleges is.