A nácizmus kifejezés lényegét Kádár János fogalmazta meg eddig a legjobban:
„Nagyon fontos az álcázás felismerése. 1930-ban Németországban weimari köztársaság volt.
Polgári demokrácia úgynevezett demokratikus jogokkal; lehetett szavazni így, úgy, amúgy.
A monopoltőke diktatúrája érvényesült Németországban akkor is, amelynek azonban már nagyon terhére volt az a „sok” szabadság.
Messzemenő háborús tervei voltak a német monopoltőkének, és ezért elindította útjára a Hitler Adolf nevű fasisztát.
De amikor elindultak, ők sem mondhatták, hogy vissza a monopoltőke nyílt diktatúrájához, mert ezzel a német munkások valószínűleg nem értettek volna egyet.
A szocializmus olyan erős gondolat volt a népekben már akkor is, hogy ezt nem kerülhették meg, és ezért kitalálták a „nemzeti szocializmust”.
Azt már réges-régen kielemezték, hogy ez a „nemzeti szocializmus” sem nemzeti, sem szocializmus nem volt.
Erre nem vesztegetek sok időt, mert önöknek volt alkalmuk a nemzeti szocializmus áldásait a saját bőrükön tapasztalni a második világháború alatt, a német megszállás alatt, a Szálasi-rezsim alatt.
Ez a nemzeti szocializmus a német dolgozóknak, Európa dolgozóinak, az emberiségnek a második világháborút és az emberek millióinak legyilkolását hozta.”