Egyszerűen érthetetlen, hogy a fasiszta propagandisták esetében miért súlyosbító tényező a melegorgiázás???
A képmutatás ugyanúgy része a fasiszta propagandista beteg lelki világának, mint a kettős könyvelés, a pénzsóvárság, a hedonizmus, a hierarchiában való előrejutás késztetése és a vezér iránti „hűség” – amíg vezér persze.
Súlyosbító tényként felhozni a jobbos propagandista létének szerves faktorát, azaz a képmutatást, azt sugallja, hogy egyáltalán léteznek olyanok közülük, akik nem képmutatók. Nem léteznek. Csak még nem derültek ki a turpisságok.
Szóval teljesen irreleváns, hogy a jobboldal legújabb szexbotrányának alanya mit, hol és hogyan művelt. Pláne az, hogy az ellenzék már megint felült jóöreg szokásának és elkacérkodott bizonyos fasisztoid tendenciákkal, azaz durva homofóbiával – mivel mással is lehetne szembeszállni egy homofób rendszerrel??
Miután konstatáltuk, hogy ilyen „ellenzéki” magatartással nem lesz kormányváltás (vagy minek?), akkor vessük bele magunkat az ügy további kérdéseibe, amit még senki nem tárgyalt:
A pap ebben a történetben áldozat is!
Az európai kereszténység – amit ezek a derék fideszesek most annyira meg akarnak védeni – ugyanis olyan homofóbiát ágyazott be a társadalom szövetei közé, hogy kommunista legyen a talpán, aki kibogozza, kiollózza és kidobja onnan. Nem lehetetlen: a Kádár-rendszer ugyan későn, de elkezdte a homoszexualitást kriminalizáló törvények eltörlésével, de nem fejezhette be, viszont Kuba például megcsinálta. Ott a kriminalizálás Castro alatti eltörléséről eljutottak oda, hogy nemrég már népszavazás döntött, hogy legyen melegházasság.
Európában felmérni is lehetetlen, de alaphangon százmilliós nagyságrendű emberről van szó, aki nem heteroszexuálisnak született, de kénytelen volt önnön vágyait és énjét elnyomnia, csak mert ezért az európai kereszténységben korábban máglyahalál, ma pedig társadalmi és gazdasági kiközösítés és fasisztoid fizikális erőszak fenyegetné. Felmérhetetlen azon emberek száma, akiket meleg vágyak és gondolatok gyötörnek, de inkább elnyomják azokat. Hadd legyen belőlük sokkal értelmesebb erőszak, szorongás, depresszió, öngyilkosság. Valójában sokkal több nem heteroszexuális ember kering körülöttünk, akikről sosem fogjuk megtudni titkaikat, mint gondolnánk. Ezen emberek közül egy Szájer József, aki kénytelen volt családot alapítani, belépni a Fideszbe és így megtalálni a számításait, mivel az általa védett keresztény kultúrkör megsemmisítette volna az egzisztenciáját. Végül meg is semmisítette. A kereszténység újabb áldozata pedig a fideszes pap, aki szintén nem élhetett melegként teljes életet, és vélhetően ezért fordult egy nem létező istenhez egy nagyon kártékony vallásban, és bukott el még úgy is, hogy mindent megtett azért, hogy az alteregója megfeleljen a fasisztoid-klerikális rendszernek.
Senki nem próbálta meg a fasiszta propagandisták és rendszerfenntartók mögött megtalálni az embert, aki nem azért deviáns, mert melegpartikra jár – azzal semmi probléma nincs -, hanem azért deviáns, mert egy emberellenes politikát szolgál. Márpedig, ha nem találjuk meg ott azt a beteg lelket, és nem elemezzük ki, akkor nem is tudunk fellépni ugyanazon beteg és ostoba elemek ellen, akik ennek a fasizmusnak a politikai mozgalmát (kevesen vannak) és passzivista szavazóbázisát alkotják (ők már sokkal többen).
Emlékszünk, mikor a Szájer-ügy után Bayer Zsolt bevallotta, hogy tudomásuk volt róla, hogy “Józsit démonok gyötrik”. Bayert ekkor fel kellett volna világosítani, hogy “öreg, Te vagy az a démon, aki a Józsit gyötri, meg a homofób rendszered a kereszténységeddel együtt”!
A magyar ellenzéki kamuértelmiségnek persze bőven elég az ostoba és kárörvendő „buzizás”, ami ugyan faékegyszerűségénél fogva könnyen befogadható, de mint minden faékegyszerűségű dolog, nem vezet sehova. Humort gyártottak belőle, ami ugyan kiváló fegyver Fidesz-típusú rendszerek ellen, csak éppen ebben a történetben mindenki áldozat. A pap is, a futtatói is, a partnerei is, azok is, akiket megáldott és azok az emberek is, akik buzizva röhögnek rajta, és mi is, akik próbáljuk ténylegesen megszabadítani ezt a népet ettől a kártékony rezsimtől. Még a DK kamuportálja is örömködik, hogy fog ez ártanni Orbánnak. Mert az az elsődleges céljuk. Orbán leváltása, még akkor is, ha ugyanarra a szemétre váltják le, ami ugyanolyan és ugyanazt csinálja.
Ezen elemzőknek eszébe sem jut, hogy a titokban férfiakkal szexelő pap története nem csak a lebukott pap története, hanem vélhetően több százezer magyar emberé, aki ugyanezt csinálja!!! Ugyanúgy álcával, ugyanúgy titokban, ugyanúgy kettős életet élve, ugyanúgy szerepet játszva, ugyanúgy megnyomorítva lélekben. És köztük vannak sajnos kevesen, de láthatóan olyanok, akik kompenzálás és az álcázás részeként felöltik a narancsos nyakkendőt, mint ahogy a náci Németországban is rengeteg homoszexuális húzott barna egyenruhát. Nem titok, hogy a nappal a meleglokálokat összezúzó rohamosztagosok éjjel milyen melegorgiákat tartottak, a főnök Ernst Röhm vezényletével és részvételével is.
Közben keresztény emberek próbálnak mindenféle csoportból magyarázkodni katolikusoktól a Puzsér által sztárolt kálvinista apologétákig és még továbbra is homofób gondolatokat terjeszteni, és arról beszélni, hogy egy pap most melegorgián vett részt, mintha ez lenne a történet lényege. Szó sem esik az osztályharcban egy speciális elnyomásról, amely embertömegek csoportját érinti, akik bevallottan az LMBTQ közösség tagjai. És amely emberek inkább a szabadságjogaikért kénytelenek küzdeni, és nem marad sem terük, sem energiájuk a rendszer és a termelési mód ellen harcolni, amelynek érdeke végső soron, hogy homofóbia által elnyomja ezt a csoportot. Ez a kapitalista rendszer speciális elnyomásformáinak (rasszizmus, antikommunizmus, antiszemitizmus, homofóbia, beteg- és rokkantellenesség) lényege!
Nem ilyen rendszert akarunk. És ha homofóbiával sikerül ártani Orbánnak, akkor inkább ne is ártsunk neki, mert a cél egy szolidáris, humánus, antifasiszta, zöld és élhető rendszer, amelyből legalább hármat sikerül lenullázni, ha a kamuellenzék buzizva próbál nyerni. Ez már a jobbiknácikkal való kollaborációval sem sikerült, sem akkor, amikor feladták a menekültekkel való szolidaritást, mert ez akkor népszerű volt. Az eszköz nem a néptömegek igényeinek kiszolgálása, hanem olyan kultúra és politika teremtése, terjesztése és tanítása, amely megváltoztatja a beteggé tett társadalmi gondolkodást és kigyomlálja a szöveteiből az elnyomó múlt által beleszőtt erőszakot, gyűlöletet, intoleranciát és ostobaságot.