Minden negyedik gyermek nélkülöz hazánkban a Gyerekesély Közhasznú Egyesület legújabb jelentése szerint
A Gyerekesély Közhasznú Egyesület legújabb kiadott jelentése jól tükrözi a rendszerváltás és a kapitalizmus csődjét. A szocializmust megelőző időszakban a gyermekek sokadrendű állampolgároknak számítottak. A Horthy-fasizmusban dívott a gyermekmunka, a 3 millió koldus országa őket sem kímélte.
Hazánk szocialista átalakulása után a gyermekszegénység nem csak teljesen megszűnt, de mindenki számára ingyenes és elérhető lett az alaptól a felső szintig való oktatás, az egészségügy, a közösségi fejlődés, a nyári vakáció. A teljes foglalkoztatottság, a tisztességes megélhetés és a 8 órás munkaidő lehetővé tette a szülők számára, hogy gyermekük testi, szellemi és erkölcsi fejlődésével elegendő mértékben foglalkozzanak. A korábbi lesújtó írástudatlansági szintet a szocializmus teljesen felszámolta.
A kapitalizmusba való visszalépés után a munkavállalókat munkaidőben és munkaintenzitásban is maximálisan kizsákmányolják, így a nap végén se idejük, se energiájuk nincs a gyermek fejlődésére odafigyelni. A növekvő nyomor és szegénység miatt nem csak a boldog gyermekkor, hanem akár a mindennapi betevő falat megszerzése is veszélybe kerül.
25 évvel a rendszerváltás után – az egyesület jelentése szerint – már a magyarok 14,3 százaléka számít szegénynek, miközben ez a szám a gyerekek esetében 23,2 százalék. Azaz minden negyedik gyermek nélkülözik. Korábbi adatok szerint ez a szám 500.000 szegény gyermek hazánkban, amelyből 50.000 éhezik.
A háztartások több mint negyede csak nagy nehézségek árán tud megélni, ugyanez a gyermekes háztartások 31,6 százalékára – azaz majdnem harmadára – igaz.
A falusiak között kétszer akkora a szegények száma, mint Budapesten. A szegénység ugyanis vidékre tolódik. A termelőszövetkezetek szétverésével és a mezőgazdaság privatizációjával ugyanis olyan kevés multimilliárdos kezében összpontosul kevés óriáslatifundium, amelyek nem foglalkoztatnak elegendő parasztot, a foglalkoztatottakat a végletekig kizsákmányolják, vagy illegális módon, feketemunkában alkalmazzák, amely során rettentő sok joguk sérül.
A jelentés szerint a társadalmi olló egyre nyílik, azaz kevesen lesznek szupergazdagok, miközben egyre többen óriási mértékben szegényednek. Egy korábbi jelentés szerint naponta 100-200 ember szegényedik el hazánkban!!! A felső jövedelmi ötödhöz tartozók háromszor annyit költenek, mint a legszegényebbek. Egészségügyi kiadásoknál 7,7-szeres, a kultúrára és szórakozásra kiadott forintok tekintetében pedig 11,2-szeres a különbség.
A kormány rezsicsökkentése semmit nem jelent a szegény többség számára, viszont a rekordnak számító, 27%-os ÁFA a mindennapi élelmiszer megszerzését teszi lehetetlenné. Az éhezés pedig óriási méretű bűnözést szül, különösképp a nyomor által leginkább sújtott vidéken.
A gyermekek európai jogait garantáló Európai Szociális Charta 7. cikkének pontjait a kormány még mindig nem ratifikálta, így a magyar gyermekek sokkal kevesebb joggal rendelkeznek, mint európai társaik. A Szociális Charta bevezetéséért fellépő Európai Baloldal (Munkáspárt 2006) már több párt segítségével is küzd a ratifikációjáért, de erre a kormány semmi hajlandóságot nem mutat.
A politikai paletta mindegyik fele ide-oda szépítgetheti tevékenységét, de a számok magukért beszélnek. Magyarország – a kapitalizmus – borzalmasan teljesít, miközben Latin-Amerika szocialista országai (Venezuela, Bolívia) rendkívül jó eredményeket érnek fel a szegénység felszámolásában. A hazai tragédia nem hirtelen, hanem 25 év szívós hanyatlásának eredményeként alakult ki. A kapitalizmus minden vállfajának bukása ez – fasisztoidtól neoliberálisig.
A problémát a válságot nem csak okozó és fenntartó, de az abból profitáló rablótőke megszorításával kell elérni. Ehhez alternatív baloldalra, Európai Baloldalra van szükség.