Az elnyomó hatalom minden eszközzel próbálja letörni a munkásmozgalom még újjá sem született harcát.
Egykoron volt aktív osztályharc, osztálytudat, ma már csak az osztály és az osztályellentét passzív fogalma maradt.
Bár a neoliberális ellenzék tagadja, osztályok léteznek, kizsákmányolás létezik – de csak nézzék meg a hazai tömegnyomort és az abból kinövő milliárdos oligarchákat. Nézni néha luxus, néha veszélyes. Sajnálatos módon a durva agymosás, a médiakontroll, a félelempolitika és az anyagi megnyomorítás óriási akadályokat gördít a szabadságért folytatott harc elé.
Manapság még ellenzéki oldalon sem hangzanak el olyan kulcsszavak, mint „kapitalizmus”, „osztály”, „osztályharc”, „imperializmus”, „tőke”, nem is beszélve olyan mumusokról, mint a „sztrájk”. A jelenlegi rezsim elérte, hogy sokan még komikusnak és avíttnak is gondolják ezeket a létező fogalmakat, amelyek rettenetes súlyossággal borulnak hazánkra és az egész világra.
A jobboldal minden forradalmi képzetet, képzettársítást és gondolatot próbál kitörölni a fejekből. Szobrok tűnnek el, utcanevek neveződnek át, filmek és könyvek tűnnek a süllyesztőbe… jönnek helyettük újak…. Fasiszták.
Az ünnepek is erre a sorsra jutnak. Ki emlékszik már március 21-re, április 4-re, május 9-re? A mai ifjúságnak már fogalma sincs ezekről, és sokan olyan szinten elhülyítettek, hogy igazi teljesítmény, ha már valaki nem keveri 48-at 56-tal.
Az oktatás lezüllesztése megöl egy tudati szintet, amely alapvetően szükséges ahhoz, hogy valakinek osztálytudata alakuljon ki. Hogy lehet megérteni a társadalmi forradalom jelenségét a víz forrásának fizikai jellegének ismerete nélkül? Hogy lehet megérteni a szolidaritást a genetika nélkül? Hogy lehet magunkénak érezni a környezetvédelmet, ha a fiataloknak alapvető ismeretei sincsenek az ökológiáról?
Ellenben itt vannak a szélsőjobboldali politikai propagandisták, akik az oktatási rendszer helyét átvették a közösségi médiában (sőt az állami médiában és oktatásban is), és a gyermekek fejét genetika helyett fajelmélettel, történelem helyett történelem-hamisított hazugságokkal, irodalom helyett Wass Alberttel, marxizmus helyett vallásos ostobaságokkal, közgazdaságtan helyett antiszemitizmussal, fizika helyett metafizikával, etika helyett gyűlölettel tömik.
Ha 100 fiatalt megkérdeznénk, miért nem kell május elsején iskolába menni, garantáltan egy sem tudná a választ. De nem csak a fiatalok vannak ezzel így. Nem csoda. Az elmúlt 27 év népnyomorító kormányai mindent megtettek, hogy május elseje valami más legyen, mint amit valójában jelent.
Május elseje a munkásosztály nemzetközi sztrájkja. Világszerte! Emlékeztet rá, hogy még léteznek azok a fogalmak, hogy „osztályellentét”, „osztályelnyomás”, „imperialista agresszió”, „tőkés kizsákmányolás”, „munkás”, „szakszervezet”, „arisztokrata” és „burzsoá”.
A szocializmus vívmányaként sok ezek közül megszűnt, ezért ebben a rendszerben tiltakozás helyett ünneppé vált. És a plakátokat felváltotta a megérdemelt virsli és a sör! A probléma, hogy a rendszerváltás után az osztályellentétek brutális visszaállításával megmaradt a sör, a virsli, és elveszett az az osztályharc, amelynek vissza kellett volna jönni.
Sőt! A hatalom cinizmusa még megpróbálta Május elsejét az Európai Uniós csatlakozás ünnepévé formálni, hiszen ezen a napon lettünk tagok. A neoliberális pártok ma nem a munkások harcára emlékeznek, hanem Európát ünneplik… sőt, néhányan még ostoba oroszellenes felhangokat is felvesznek, csakhogy a putyinozással elnyomják a valódi szociális követelések hangját.
Viktornak addig jó, amíg a nép ünnepel. Virslizik, sörözik, lufit nyom a gyerekek kezébe, sétálnak egyet a parkban, és semmi egyéb.
Persze mi mindent megteszünk, hogy ez ne így legyen. Aki eljön az Európai Baloldal standjához beszélgetni velünk, tanulhat. A francia választásról, a mozgalomról, a lebombázott kurdokról. Szembesülhetnek számokkal, tényekkel és találkozhatnak egy legendával, akit Moldova Györgynek hívnak.
Gyuri bácsi nem fog a nép fölé emelkedve leereszkedő beszédet tartani, mint ahogy teszi ezt a politikusok többsége. Ő beszélgetni fog az emberekkel, meghallgatni és tanítani.
Nemrég szórólapoztunk több más párt standja mellett egy választáson. Egy társaság megállt mellettünk, és becsmérelve megkérdezték, hogy mi
–nem adunk tollat és sörnyitót?
Mondtuk, hogy „mi nem adunk.”
– Dehisz a többi pártnál adnak.
– Ők tollat és sörnyitót adni jöttek, mi meg „munkát, kenyeret és fedelet!”
Május elsején nem adunk lufit. Nem adunk sört. Nem adunk virslit. Nem lehet nyerni elektronikai cikkeket sem, ha részt vesznek a felvonulásunkon. Sörnyitó és tombola sem lesz.
Mi azért megyünk ki a Városligetbe, hogy majd munkát, kenyeret és fedelet adhassunk. Mert nagyon sokan rászorulnak – köztük gyermekek tízezrei. Mert nagyon sokan megérdemlik, mert most megdolgoznak érte, vagy mert egy életen át már megdolgoztak érte. Mert joguk van hozzá, mert „emberek, nem vadak – elmék.”