Orbán (nem)leváltásának újabb tragikomikus fejezetéhez érkeztünk.
Humánus szolidáris válságkezelő program, lakhatási jog, bérek, sztrájkok, antifasizmus, ateizmus, korrupcióellenes civil hálózat, a kormánnyal szövetséges katonai erők háborús bűncselekményei… – mind olyan fontos politikai témák, amelyek NULLA szerepet kaptak az orbánellenes „ellenzéki” erők kommunikációjában. Ellenben ezek helyett van Fudan.
Fudan beleillik a nyugattal szövetséget kereső kamuellenzék koncepciójába. A probléma, hogy ezzel a témával nem lehet leverni a Fidesz-rezsimet, valamint rendkívül káros az Egyesült Államok új, Kína elleni hidegháborújában ismét a rossz oldalra állni, még akkor is, ha az említett projekt és a kínai berendezkedés is hagy némi kivetnivalót maga után.
Most azonban itt van Karácsony Gergely új „megmentő” ötlete: a megbékélés.
Már csak az a kérdés, mivel és kikkel akar Karácsony Gergely megbékélni???
A köz- és kereskedelmi médiát megszálló propagandistákkal?
A bíróságok, kórházak és egyetemek élére tett lakájokkal?
Polt Péterrel?
A migráncsozó fasisztákkal?
Azokkal a rasszista tömegekkel, akikre hatott a migráncs- és Soros-kampány?
Mészáros Lőrinccel és az oligarchák birodalmával?
A kilakoltatókkal és uzsorásokkal?
A hazai multikkal és bankokkal?
Azt láttuk már, hogy békélt meg Karácsony Tarlós Istvánnal, a főváros egyik legkártékonyabb fideszes politikusával. Azt is láttuk, hogyan békéltek meg a hatalomért a gárdista „ex”nácikkal, akik most ugyanolyan nácik és új gárdákat nevelnek a Jobbik irodáiban.
Értjük, hogy a „megbékélés” egy olyan demagóg és süket propagandafrázis, amit sok honfitársunk szeretne végre hallani, de sajnos hazánk társadalmi összetétele nem enged arra következtetni, hogy egy ilyen „megbékélés” létrejöhet, pláne nem azon a módon, ahogy azt Karácsony Gergely elképzeli a maga kis hippiálmában, mikor virággal jobbosok és balosok majd összeölelkeznek.
Arra a társadalmi konfliktusra, amiben benne vagyunk, igenis szükség van, és azt meg kell nyerni. A hazai rasszizmusnak, antiszemitizmusnak gátat kell szabni, a náci zenekarokat le kell rugdalni a színpadról, a Soros-plakátokat le kell szaggatni, a szélsőjobboldal kamuportáljait le kell töröltetni. Mészáros vagyonát el kell kobozni és szétosztani, a közmédia teljes személyzetét ki kell rúgni. A Fideszt mint pártot teljes elszámoltatás alá kell venni, és felülvizsgálni a működését, újranyitva a Joszip Tot és Kaya Ibrahim ügy aktáit is. Az elmúlt 30 év korrupcióját mind fel kell deríteni. A fideszes kádereket mind el kell távolítani a helyéről. A nácikat ki kell venni az alaptantervből (vagy megfelelő jelzőkkel ellátni), és az átnevezett utcákat, intézményeket is vissza kell nevezni. Normális országot kell teremteni, ahol bizony a csoportok elleni uszítás és a fasiszta jelképek viselése valóban a törvény által büntetve lesz. A hazánk fideszes többségével nem kiegyezni kell. A rendszer működtetőit és illegális haszonélvezőit meg kell büntetni, a becsapott tömegeket pedig ki kell józanítani. Ez a józanodási folyamat történelmi fontosságú. Viszont nem lehetetlen, ahogy a szocializmus időszakában is tömegek vélték felfedezni, hogy az országot újjáépítő rendszerek jobbak és működőképesebbek, mint ami korábban hazánk pusztulását okozta.
Karácsony Gergely neoliberális politikája – kollaborációban az újfasisztákkal – nem arra enged következtetni, hogy egy esetleges másik kormány tudni fogja kezelni a rendszer problémáit, így vélhetően egy ilyen kormányzat csak súlyosbítja a helyzetet, és ismét Orbán kétharmadhoz fog vezetni. (Ha feltételezzük, hogy a tökdilettáns ellenzék ostoba politikája képes lesz leváltani a kétharmadot, ami ugye jelenleg csak illúzió, pedig még nem is kezdődtek el a választások előtti kormányzati osztogatások.)
A legpofátlanabb, hogy Karácsony egy baloldali-antifasiszta-globalizációellenes-antikapitalista mozgalom, a 99% nevét nyúlta le saját kis szervezkedéséhez. Nos, az eredeti 99% epét hányna Karácsony Gergely politikájától. A 99% mindent jelent, mit Karácsony Gergely NEM. A 99%-ban nem lenne helye azoknak a neoliberális milliárdosoknak, akik a gazdasági világválságot okozták, sem azon náciknak, akik a rendszert védik a kizsákmányoltak tömegei ellen. A 99% alulról és balra szerveződött, nem felülről és jobbra. A 99% egy népi mozgalom volt, nem pedig választási szövetség, hogy valakit miniszterelnökké válasszanak. A 99% kritizálta a vallásos demagógiát, nem pedig hagyta kirúgatni azon embereit, akik végre fel merték ez ellen emelni a szavukat (lásd Békés Gáspár eset). A 99%-ban aktivisták és politikusok kockáztatták saját testi épségüket és egzisztenciájukat, nem pedig a rendszerbe tagozódva játszódtak kamuértelmiségi kamuellenzékit.