Gyurcsány Ferenc egy dologhoz nagyon ért: uralni a pillanatot.
Gyurcsány Ferenc egy valamit szeretne nagyon. Az ellenzék vezére lenni, az ellenzék miniszterelnöke lenni. Már meg sem fordul a fejében, hogy másodhegedűs legyen. Az Orbán-kormány leváltására nagy ívben tesz. Ha kell, az egész ellenzéket magával rántja, ha nem ő lesz a főnök, és sajnos a pártja (tulajdonképpen rajongói bázisa) kínos szervilizmussal asszisztál is ehhez.
Mikor bedobták Botka László miniszterelnök-jelöltségét az MSZP-nél, az egész DK tábor megbolondult. A sajtójuk 90%-ban Botkát gyalázta, 9%-ban az MSZP-t, és maradt mutatóba 1% Orbánnak. A karaktergyilkosság sikerült. A mantrákat bedobták az „ellenzék” köztudatába, és sokaknak már fogalmuk sem volt róla, miért utálták Botkát, csak utálták.
A tőke által uralt álbaloldali pártok számára (beleértve az MSZP belső ellenzékét is) ugyanis rendkívül veszélyes volt az Európai Baloldaltól kölcsönvett „Fizessenek a gazdagok!” jelszó. Ezt a gondolatot és az embert meg kellett buktatni. És meg is buktatták, sikerrel. És Botka bukásával rögtön bukott is az egész 2018-as választás, mindez Gyurcsány Ferenc hatalmi ambíciói miatt.
A brutális ellenzéki intrika és marakodás közben – miközben Orbán a markában röhögött – pont a legfontosabb dolog maradt el: törődni azokkal a kizsákmányolt, megnyomorított, kirabolt és megalázott réteggel, akik képviseletére mi, baloldaliak, az életünket tettük fel. Ugyan mi megpróbáltuk megszólítani ezeket az embereket, de az ellenzéki marakodás hátterében és milliárdos támogatók hiányában nekünk ez lehetetlen volt. Ezek a tömegek ugyanúgy otthon maradnak, vagy lassan beállnak a fasiszták mögé, mint az történt korábban.
A lényeg, hogy Botka és a végre kicsit már baloldalira hasonlító programja megbuktatásra került. A potens miniszterelnökségben jelenleg egy vákuum van. A következő lépés bedobni Gyurcsányt, de ehhez támogatást kell szerezni. Uralni kell a médiafelületet baltól jobbig. Uralni kell a pillanatot és rivaldafénybe kell kerülni. Mi más lenne erre alkalmasabb, mint hogy beleszálljon a határon túli magyarok szavazati jogába?!
Egy elcsalt választás előtt állunk, amelyet már akkor megbundáztak, mikor még ki sem hirdették. Ennek a bundának a része a körzetek ügyes átrajzolása, a kampányfinanszírozás trükközései és a határon túliak szavazójoga. Gyurcsány teljes joggal száll bele ez utóbbiba, amely nagyon kényes téma, hiszen ezzel felkínálja magát a vérgőzös jobboldali sajtónak. Végre lehet hazaárulózni, végre lehet magyarellenesezni, végre lehet nemzetgyalázónak kikiáltani. És pont ez a célja!
A baloldali sajtó vele fog foglalkozni, hiszen a magyarok többsége nem szeretné, ha határon túli magyarok beleszólnának olyan állami folyamatokba, amelyek nem rájuk tartoznak, amelyek nem rájuk vonatkoznak. A jobboldali sajtó pedig szintén vele fog foglalkozni, mert ezzel le lehet hazaárulózni. Orbán pontosan tudja, hogy ő azzal a politikussal akar megmérkőzni az urnáknál, aki jelenleg a legnépszerűtlenebb az egész országban. Orbán könnyű győzelmet akar, és ehhez nincs jobb ellenfele, mint az a Gyurcsány, aki egy korábbi közvélemény-kutatáson Szálasival végzett holtversenyben népszerűség terén. (Hozzátesszük, ez méltatlan, és mi sem értünk vele egyet.)
De mire mindenki vele foglalkozik, ő szépen felavanzsálódik az „ellenzék” vezérévé. És nem csak saját hívei fogják erre felkenni, hanem a túloldal is. Ezzel még sosem próbálkozott senki. Aki ugyanis a miniszterelnökségre apellál, az általában az egész nép miniszterelnöke akar lenni, nem csak a saját táboráé. A baloldali megpróbálja megszólítani a jobbosokat, hátha kap onnan is szavazatot, a jobbos pedig megpróbál balos értékekkel tetszelegni, hátha ő is kaphat szavazatot.
Gyurcsány ennek a kurzusnak véget vetett. Ő pont a jobboldal gyűlöletét akarja felhasználni ahhoz, hogy kiemelkedjen az ellenzéki riválisai közül. Ő a jobboldali sajtó véres szája által akarja felkenetni magát miniszterelnök-jelöltnek. Ő a jobboldali tömegek dühét akarja felhasználni médiaszereplésre.
A taktika jó! Ezt el kell ismerni. A stratégia borzalmas. A taktika ugyanis a miniszterelnöki jelöltséghez, a stratégia pedig a teljes bukáshoz fog vezetni.