5 éve történt a bőnyi rendőrgyilkosság, amikor egy házkutatás során egy neonáci szervezet vezetője megölt egy nyomozó rendőr őrnagyot.
Mivel a kormány akkor totálisan már a migránspropaganda hisztériakeltéseivel volt elfoglalva, óriási blama volt, hogy muszlim terroristák helyett neonáci terroristák mértek csapást hazánkra – ismét!
A rendőr megölésével ugyanis nem csak egy rendőrt ért támadás, nem is a hatóságot, hanem a magyar demokráciát is.
A kormánysajtó a migránskampány csúcsra járatása közben inkább mindent megtett, hogy a lehető legkevesebbet tudósítsa a tragédiáról.
Mint ahogy alig tudósítottak arról, hogy a neonáci Budaházy-csoportot szintén elítélték első fokon terrorizmusért, sem arról, hogy lehetett szélsőjobboldali szál is a Teréz körúti robbantás során, mely során két rendőr súlyosan megsérült, és amellyel kapcsolatban történt a bőnyi tragédiához vezető házkutatás is… a romagyilkosságoknak becézett neonáci terrorista halálbrigád gyilkosságsorozatáról nem is beszélve.
Emlékeznek még az olaszliszkai gyilkosságra? Természetesen mindenki emlékszik rá, bár 2006-ban történt, 15 évvel ezelőtt, szintén egy októberi napon. Az áldozat nevét és a részleteket is tudjuk, mert a neonáci sajtó évről évre az emberek arcába nyomta, hiszen a Jobbik és társszervezetei nagyon jó kis rasszizmust tudtak vele gerjeszteni, ami szavazatot és politikai támogatást jelent ezen neonáciknak.
Az olaszliszkai tragédiával ellentétben a bőnyi rendőrgyilkosság áldozatának nevét alig ismerik (Pálvölgyi Péter őrnagy, poszthumusz alezredes nem mellesleg). Nincs kormányzati megemlékezés, furcsa mód a „nemzetet védő” turbómagyar gárdisták sem vonulgatnak Bőnyben emlékeztetve arra, hogy szolgálat közben megöltek egy magyar rendőrt. Pedig a bőnyi tragédiának óriási társadalmi jelentőségének kellene legyen. Olyan szinten, hogy az államnak és a hatóságoknak kötelességük lenne minden évfordulón külön megemlékezni és arról tudósítani.
Csak egy pillanatra játsszunk el azzal a morbid gondolattal, mi lett volna, ha ezt a gyilkosságot nem egy neonáci követi el, hanem egy “migráns”. Még most is a fotójával lenne kiplakátolva minden egyes sarok, miközben a halálesetért a “bevándorláspárti baloldalt” kárhoztatnák minden egyes fórumon. Ha a gyilkosságot egy kisebbségi követte volna el, olyan szintű náci-rasszista gárdamasírozás lenne évente, hogy még az olaszliszkai tragédiáról is totálisan elfeledkeztek volna.
Az ötödik évfordulón egyetlen cikk foglalkozott a témával. A neonáci Szent Korona Rádió, amely megint megpróbálta a szélsőjobboldal összeesküvés-elméletét a képünkbe tolni, hogy „baráti tűz” végzett az őrnaggyal, majd olyan ostobaságokkal ködösítettek, hogy nem volt DNS a lövedéken – a jól ismert nácimosdatás.
A kamuellenzék szintén elfeledkezett, amely a Jobbikkal való összefogás után újra be is árazta annak antifasizmusát. Talán azért is, mert épp ők voltak hatalmon, mikor a pártunk még Munkáspárt 2006 néven bombázta a kormányzatukat, hogy Bőnyben neonáci kiképzőtábor működik, kellene esetleg csinálni valamit, de tétlenek maradtak.
Tényleg már radikális antifasisztának kell lenni ahhoz, hogy megemlékezzünk egy megölt rendőrtisztről?
Egy neonáci fegyveres aznap sebet ejtett a hazai demokrácián, a politikai erők, az állam és a hatóságok pedig hagyták ezt a sebet szépen elüszkösödni, mert ez az aktuálpolitikai érdekük.