A neoliberális álbaloldal alapvető antikommunista fráziskészlete a Fidesz kommunistázása.
A valóság, hogy a Fidesz mindenféle társadalmi, gazdasági és politikai szempontból a marxizmussal tökéletesen ellentétes politikát valósít meg.
Látszólag vannak elemek, amelyek hasonlítanak „államosításra”, de azokhoz közük nincs. (És nem csak azért, mert az állam már tőkés kontroll alatt van). Vannak fideszesek, akik anno pitiáner funkciókat töltöttek be az előző rendszerben (ilyen persze minden más pártban is található) – ez is kedvelt célpontja az antikommunista hisztériakeltőknek.
Most az MSZP szállt be abba a játékba, amely összehasonlítgatja a rendszerváltó Viktort a mai miniszterelnök Viktorral.
Hogy mi a különbség Orbán 1989-es politikai tettei és 2015-ös tettei között, azt persze nem magyarázták meg. Ennek egyszerű oka van: ilyen lényegi különbség nincs.
Eme frázis szerint Orbán Viktor 1989-ben liberális kis fiatal volt, aki hazaküldte a szovjet csapatokat, majd politikailag elkallódott, és a sötét oldalra állt.
Valójában Orbán Viktor 1989-ben is azt a rohadt kapitalista politikát képviselte, mint amelyet ma.
A rendszerváltó tevékenységének az eredménye az óriási nyomor kialakulása, és hogy hazánk eladta a lelkét a NATO-nak.
Orbán Viktor 1989-ben a szovjetek helyett az imperialista blokkot választotta. Ma is óriási pénzekkel támogatjuk az Egyesült Államok agresszív külpolitikai törekvéseit. Nincs különbség.
Orbán Viktor 1989-ben is a tőkés nyugat piacgazdaságáról álmodozott, és most is támogatja azt a szabad-kereskedelmi egyezményt, amely kiárusítja Európát az USA-nak. Nincs különbség. (A rend kedvéért ezt Gyurcsányék és az MSZP is támogatta, sőt ez utóbbi képviselői érthetetlen módon még meg is szavazták azt az EP-ben.)
Orbán Viktor 1989-ben is radikálisan antikommunista volt, és ma is az. Nincs különbség.
Orbán Viktor ma is ugyanazt harsogja, mint 1989-ben, csak ma van hozzá egy kormánya is.
A rendszerváltók bűnösek azért a politikai átalakulásért, amely olyan kapitalista rendszert hozott a nyakunkra, amely eddig már majd félmillió honfitársunkat nyomorította el, és százezreket kényszerített külföldre menekülni. Az ipari és mezőgazdasági termelés privatizációjáról vagy totális csődjéről már nem is beszélve.