Márki-Zay Péter elismerte, hogy százmilliós nagyságrendű forintot kaptak egy amerikai alapítványtól.
Bizonyára mindenki csodálkozik, hogy lehetséges, hogy olyan dilettáns és nulla pártok, mint az MMM, akik ráadásul a kizsákmányoló osztályok érdekeiért küzdenek, jelentős médialefedettséggel és némi táborral is rendelkeznek, míg a munkásosztály pártjának közleményeit jó, ha félévente lehozza valami sajtótermék.
A rendszerváltás után a politikai hatalmat totálisan kivették a hétköznapi emberek kezéből, és egy milliárdos elit, valamint nyugatbarát politikai lakájok kezébe adták. A pártok tisztességtelen módon jutottak óriási összegekhez (Kaya Ibrahim, Joszip Tot, amiről tudunk és bizonyára ezer más csatornán, amiről nem tudunk). A tőkésosztály pártjai az elmúlt 30 év minden választásán megmérettették magukat – ehhez súlyos milliárdokra van szükség, amit nem lehet tisztességes módon tagdíjakból begyűjteni. Mikor ezen pártok pozícióba kerültek, csak be kellett indítani az állami támogatások pénzcsapját, de valójában komoly külföldi és hazai tőkés érdekkörök támogatásai nélkül ezek nem működnek.
A Jobbik pl. óriási politikai és gazdasági válságban van, ahogy elzáródtak Simicska pénzcsapjai és plakáttámogatásai, majd megszűnt a kamudemokratikus kamuellenzék választási kollaborációja is.
Most az MMM-ről derült ki, hogy annak főnöke nem hiába kopogtatott annyit az amerikai érdekkörök ajtajain, idepumpáltak több száz millió forintot, amiből ugyan miniszterelnök nem lett, de fenntart egy kamuellenzéket, amely ráadásul ruszofób propagandát nyom, és támogatja a szélsőjobboldali ukrán rezsimet, legalább annyira felelős a háborúért, mint az orosz oligarcha-kapitalisták és a NATO.
Senki sem tagadhatja, hogy az egykor demokratikus választásokat az elmúlt 30 év kapitalizmusa olcsó marketingkampánnyá silányította, ahol irreleváns már, kinek mi a politikai ideológiája, meggyőződése vagy múltja (általában ezekből nem sok van, kivéve a múltat, ami sokszor nem vág egybe a jelenben hangoztatottakkal), hanem az számít, ki hány milliárdot tud elégetni plakátokra, tévés és rádiós reklámokra, rendezvényekre, szórólapokra és kamu aktivistákra, akik aláírásokat gyűjtenek bizonyos célokra (listákat készítenek!), és kit tudnak szebben felöltöztetni és kicsinosítani az erre szakosodott és jól megfizetett dizájnerek.
Ha a munkásosztály pártja és programja nem juttatható el az emberekhez, akkor nem lesz pártja és programja, ergo semmiféle érdekképviselete, és azt is meg lehet vele tenni, hogy miközben az üzemanyag-vállalatok rekord profitokat könyvelnek el, borzalmasan magas, 480 forintos áron lehet venni a benzint, amelyet hatósági árnak hazudnak; vagy épp azt is meg lehet tenni, hogy felduzzasztják a fegyvergyárosok profitját annak kárára, hogy majd emberek százai fognak meghalni saját fűtetlen lakásaikban; vagy tízezrével lehet a szegényeket meghalni hagyni a hazai katasztrofális egészségügyi rendszerben a kilométeres várólistákon.
Ezeket az embereket – a társadalmi többséget – politikailag rajtunk kívül már senki nem képviseli hitelesen, és pont ez volt a végcélja az antidemokratikus választási rendszer kialakításának, ami nem magyar minta, hanem nyugatról importáltuk, olyan helyekről, ahol a nyilvánvaló és orbitális korrupciót lobbitevékenységnek becézik.
A kapitalista demokrácia így működik. A gazdagok pártjainak van pénze, hiszen a leggazdagabb 1% kezében van a javak 99%-a. A 99% pedig szálljon szembe az 1%-os vagyoni lehetőségeivel egy „demokratikus” választáson. Ez minden csak nem igazságos.
Egy választás akkor lesz demokratikus, értelmes és legfőképp legitim(!), ha azonos feltételek alapján csapnak össze a pártok képviselői és programjai.
Hozzátesszük, ha az ellenoldal tenné azt, hogy pl. kubai milliókat (vagy akár egy forintot is) fogadna el egy választási kampányra, azonnal csalással vádolnák, és kitúrnák a választási „versenyből”. A kapitalisták számára a szabad verseny (a piacon és a politikában is), csak akkor szabad verseny, ha már a pálya nekik kedvez.
A magyarországi helyzet azért is specifikus, mivel a választási rendszer több perspektívából szemlélve is torz. Először is torzít a Fidesz felé a kamuellenzék kárára, másodsorban torzít a munkásosztály pártja kárára a többi tőkés párt javára.
Az MMM által bezsebelt százmilliók is ennek a rendszernek a degeneráltságát tükrözik. Az amerikai Action for Democracy alapítvány nem szívjóságból utalt nem kevés pénzt ezeknek a politikai köröknek, hanem mert amerikai befolyást akarnak szerezni Magyarországon az ellenzéki körökben is, nehogy már valaki fasisztának merje nevezni a nácikkal kollaboráló ukrán hazaárulók állami dicsőítését. Az alapítvány támogatást vett. Politikai támogatást egy új hidegháborúban, amelynek propagandafrontját már Magyarországon is megnyitották, mikor kínai-ellenes hisztériát kezdtek a Fudan egyetem kapcsán, és azóta csak fokozódott a helyzet.