Cikksorozatomnak nem célja a hazai multinacionális nagyvállalatok haragjának kivívása. Sőt, még csak nem is a munkaerő kölcsönző cégek haragjának a kiváltása. Sokkal inkább nevezném, úgynevezett munkavállalói felvilágosításnak.
Miért is? Többek között azért, mert a hazai munkaerő piac alakulása szerint egyre több a kölcsönzött munkaerő hazánkban, gombamód szaporodnak a kisebb, nagyobb cégek, melyek munkaerő kölcsönzésre, magyarul emberkereskedelemre vannak specializálódva. Másrészt azért, mert nagyon sok munkavállalónak, mely nem az ő szégyene, nincsen internet hozzáférése, nem tud utána olvasni az épp hatályos munka törvénykönyvében, vagy, ha van is, és netán el is olvassa, nem tudja értelmezni. Ha pedig mégis megpróbálja, és ezt szóvá is teszi, akkor annak rendre az a vége, hogy a munkáltatója köznyelven szólva, nagyon hamar leoltja, hogy ne jogászkodjon itten. Pedig a Munka Törvénykönyve, bármennyire is a munkavállaló részére negatívan változik a hatalom hatására, mégis csak feketén-fehéren leírja, mit, merre, hogyan kell betartani. Szóval e kis pamfletemet tekintse minden munkavállaló, munkáltató egy jó szándékú kis felvilágosításnak.
Amit ígérek: Megpróbálom minden olyan törvényszegésre felhívni a munkavállalók figyelmét, melyek lehet, az adott munkahelyen mindennaposak, csak nem tudnak róla. Jelen kis pamfletem, cikksorozatom egyelőre csak és kizárólag a kölcsönzött munkaerőre vonatkozik, lett lévén én magam a saját bőrömön tapasztaltam meg megannyi visszaélést az elmúlt évek folyamán.
Kezdjük együtt az alapoknál: A munkaerő kölcsönzésről külön fejezet szól a hatályos Munka Törvénykönyvében. Ez pedig nem más, mint a XVI. fejezet 94. pontja. Itt először is elmagyarázzák nekünk, hogy mit jelent a kölcsönzött munkaerő fogalma, jogilag ki a kölcsönbeadó, a kölcsönbevevő és pontosan mit takar a kölcsönzött munkaerő. Mindezeket a 214.§ szabályozza. E törvény második pontja azt is rögzíti, hogy a kölcsönzés időtartama nem haladhatja meg az 5 évet. Ergo: Ha ugyanannál a cégnél dolgozunk már több mint 5 éve, kölcsönzött munkaerőként, máris a törvénybe ütköző állapottal találja magát szemben a tisztelt munkavállaló. Bár sajnos hazánkra nagyon jellemző a munkaerő kölcsönzés, az már kevésbé, hogy pont ezt a törvényt szegjék meg. De menjünk is tovább, mert vannak még itt érdekes dolgok! A 215§ azt szabályozza, hogy ki lehet a kölcsönbeadó. Ezen nincs mit ragozni. A 216§ sem mond semmi különöset, ellenben a 217§ már nagyon érdekes. Ez a paragrafus foglalkozik a kölcsönbeadó és a kölcsönvevő közötti jogviszonyról, mely ugye csak irányt adó, ellenben a kölcsönbeadó és a kölcsönbe vevő között fennálló szerződés titkos, ergo a munkavállaló nem lát bele, nem tudhatja, hogy a két cég miben, hogyan, milyen feltételekkel állapodott meg egymással. Azért ebben a paragrafusban sok segítséget kapunk, ha figyelmesen olvassuk. Az 1. ponttal azért nem foglalkozik itt érdemben, mert ezek azok a pontok, melyekbe egy egyszerű munkavállaló nem lát bele. A 97. pont foglalkozik a kedvencemmel, magyarán az Egyenlő bánásmód követelményével. Ez az a pont, melyet akarva akaratlanul rendre megszegnek a munkavállalóval szemben ezen belül is a 219.§-ban található c és d pontok azok, melyek rendre megszegésre kerülnek. Mik ezek a pontok? A „c” pont a munkabér összegére és védelmére, valamint az egyéb juttatásokra vonatkozik, a „d” pont pedig konkrétan az egyenlő bánásmód követelményeinek betartására kötelezi a feleket. Nos, ha a törvény pontját tovább olvassuk, meg is tudjuk pontosan, mikor és hogyan kell alkalmazni az egyenlő bánásmód követelményeit. E paragrafus 3. pontja szerint a munkabér összegére és védelmére és az egyéb juttatásokra vonatkozólag a kölcsönvevőnél lévő dolgozóra kell alkalmazni, aki száznyolcvannégy napja dolgozik az adott kölcsönbevevőnél, határozatlan idejű a munkaszerződése.
Mit is jelent ez pontosan?
Ez azt jelenti, hogy ha valaki az anyacégnél egy bizonyos munkáért egy bizonyos órabért kap, és bizonyos juttatásokat, (cafetéria) akkor ugyanezt meg KELL kapja a kölcsönzött munkavállaló is. Ha az anyacég dolgozójának órabére bruttó 900 forint, akkor ennyit KELL kapnia a kölcsönzött munkaerős dolgozónak is. Ha az anyacég dolgozójának jár a bérlet, és SZÉP kártya, és egészségpénztár és Erzsébet utalvány ugyanezek, ugyanebben az összegben JÁRNAK a kölcsönzött munkaerős dolgozónak. Mert az nem járja, a törvény szerint, hogy ugyanazért a munkáért valaki kevesebb bért, vagy juttatást kapjon.
Ez az első lépés. A továbbiak a folytatásban.
Nyári Zsolt