Orbán Viktor még mindig nagyon hálás lehet Gyurcsány Ferencnek, aki tehetségtelen kormányzásával és brutális neoliberális megszorító politikájával hozzájárult a Fidesz kétharmadához, a szélsőjobboldal megerősödéséhez és a demokratikus ellenség eltűnéséhez.
A Fidesz kormányzásának további neoliberális megszorításai, a hatalom fasizálódása, a Horthy-korszak restaurációja, valamint az ennek következtében megszűnő demokrácia és a tömeges elszegényedés mind adta magát, hogy ezekre határozott baloldali válaszok szülessenek.
Az ellenzék azonban sem intellektuálisan, sem morálisan nem volt alkalmas erre a feladatra, ezért a történelmi lehetőséget elszalasztva inkább pártcsatározásokba kezdett, miközben a Fidesz körépített egy félfasiszta rendszert. Az ellenzék egymás hátbaszúrása közben üvöltözte az összefogás teljesen üres mantráját, hiszen amögött nem csak komoly szándék, de épkézláb szociális válságkezelő program sem volt.
Akárhogy is nézzük: Orbán zseniálisan épített ki egy tekintélyuralmi, diktatórikus, félfasiszta és korrupt rendszert, amely óraműpontossággal hajtja végre hazánk totális lezüllesztését, miközben a tőke, a bankok és az oligarchák szemérmetlenül gazdagodnak. Közben az ellenzék pedig totálisan az ellentettjét csinálja annak, ami a történelmi küldetése: milliárdos politikusok játsszák a népbarátot; bukott politikusok tetszelegnek Orbán kihívóiként; imádják a nyugatot és a NATO-t; nincs programjuk; a működésüket kizárólag az összefogásban elért magasabb pozíció elérése teszi ki; nem szólítják meg az embereket; politikai összefogást hajtanak végre neonácikkal; kirekesztik a valódi baloldalt, a szakszervezeteket, a hiteles szociáldemokratákat, a marxistákat; rosszul beszélnek rossz dolgokról; magukévá teszik a Fidesz gyűlöletpolitikáját; támadás helyett defenzívába vonulnak; a médiájuk pedig ultraszemét, kattintásvadász politikai bulvárkamuoldalakkal hülyíti az ellenzéket.
Ennél ideálisabb ellenzéket Orbán nem is kívánhatna magának!
Nem is kívánság és szerencse kérdése volt. A Fidesz ugyanis tudatosan alakította saját ellenzékét.
A jelenlegi rezsim ősellensége, amelynek egyáltalán esélye is lehet szembeszállni a hatalommal, a – szó nemes értelmében – radikális, alternatív, rendszerkritikus, marxista baloldal. Ez a fajta ellenzék persze totális cenzúra alá esik mindennemű médiában. Az emberek még csak nem is hallhatnak róla, hogy ilyen létezik, ennélfogva a modern médiamarketinggel átszőtt politikában esélye sincs erősödni.
A másik oldalon viszont a Fidesz nem csinál mást, mint tudatosan erősíti azt a dilettáns és erkölcsileg totálisan alkalmatlan ellenzéket, amelynek bukott és gyűlölt politikusainak esélyük sincs komoly versenyre kelni a hatalommal. Ezért készülődik most plakátkampány Gyurcsány Ferenc és Dobrev Klára ellen, amelyet a DK fanatikusai úgy állítanak be, hogy „megvan a főellenség”, és hogy „Orbán Gyurcsányéktól fél igazán”.
A valóság, hogy Orbán nemhogy nem fél Gyurcsányéktól, de úgy kell neki, mint egy falat kenyér. Az orbáni látszatdemokráciában a DK és lényegében minden kényszerszövetségre lépett kapitalista párt képtelen olyan választási eredményt produkálni, amely veszélyeztetné a Fidesz kétharmados eredményét.
Ráadásul ez nem az első eset! Számos plakátkampány volt már Gyurcsányék ellen, amellyel nyeregben lehetett tartani a DK-vezért. Akkor még Bajnai Gordon neoliberális megszorító milliárdos is a plakátokon feszített mellette, ő azonban már visszavonult a politikától.
Orbán ismét saját maga keni fel a saját ellenzékét, és ezt nem félelemből teszi, hanem egyszerű kényelemből.