Immár teljesen nyilvánvaló, hogy a fasiszta kormány ülepében levő „művészeknek” kicsit gyakrabban osztogatnak Kossuth-díjakat, mint azt kellene.
Teljesen mindegy, hogy kik név szerint az adott szereplők, a jelenség a lényeg.
Egykor magukra valamit adó művészek végül elérkeztek arra a pontra, mikor feltették maguknak a kérdést, hogy „miért is ne”? És bár válasz lehetett volna ezer, ők mégsem találtak egyet sem. Lett helyette Kossuth-díj, fellépési lehetőségek, kedvezmények a vállalkozásoknak, közbeszerzések, cégeknek átszólások különféle juttatásokért, lemezszerződések stb. Megvannak a legalizált korrupció trükkjei, ami azért mégiscsak korrupció, és ha életükben nem is ítélkeznek felettük, a történelem majd fog.
A feladat nem is nehéz. A „művészetet” tele kell pakolni az elmebeteg jobboldali rezsim giccseivel, azaz tömény nacionalizmussal, vidéki zsánerképpel, műnépies sallanggal, némi kereszténységgel, nyáltengerrel és persze lovakkal, betyárokkal, szkíta harcosokkal és sámánkodással stb. Az sem probléma, ha történelmileg ebből számos üti egymást. És persze a szomszéd népeket és az országaik területi integritását durván sértő Nagy-Magyarország irredenta agymosó jelképe sem hiányozhat.
Ezek a sztárok biztonságban vannak, ahogy a Kossuth-díjat is a zsebükben érezhetik. Emlékeznek bizonyára, hogyan fosztották meg Galla Miklóst a Karinthy-gyűrűjétől egy természetesen ízléstelen és nehezen elfogadható performansza miatt – teljesen elfeledve, hogy egy ember munkássága egy folyamat és nem egy pillanat. Itt a pillanat számított. Nem számít azonban a pillanat, ha a másik oldal művésze transzvesztitáknak öltözött szereplőket hív fel koncert közben a színpadra és buzizik pár jót, miközben nem is olyan rég még a migránsokkal riogatott. A fasizmus ilyen-olyan megnyilvánulásai nem számítanak. A Kossuth-díj is maradt. Bár a csótányok nem arról híresek, hogy Kossuth-díjakat adnak nekik és vesznek át.
Hitelesség? Felesleges. Elég rockert játszani hosszú hajjal és elektromos gitárral, még akkor is, ha a valódi rockerek hánynak a rockzenéhez teljesen méltatlan rasszista megnyilvánulásoktól. Persze azt sem illene üvöltözni, hogy „nálam mindig két forint ez a dal”, miközben 500 ezer forintot kapunk a nemnemzeti nemkulturális alap kasszájából, azaz adóforintokat.
A hitelesség akkor sem kritérium, amikor egy 30-as éveiben járó szöszi csitri, aki korábban pánikbetegségével haknizott a bulvármédiában, újabban arról fantáziál, hogy szembenéz az ellenséggel a pozsonyi csatában. Mindezt egy kölyökképű egykori utcarapper mellett, aki akkor sem volt hiteles, nemhogy nemzeti megmondó hiphopperként.
Akkor sem hiteles, mikor legújabb klipjében megidézik a magyar vidék hangszeres báli cigányzenéjét – persze cigányok nélkül -, miközben a kertben megy a nagy eszem-iszom és néptáncra vígadnak. Igen nagy mennyiségű összegben mernénk fogadni, hogy ez nemhogy nemcsak a művésznő átlag hétvégéje, hanem a klipforgatáson kívül sosem volt része benne.
A legszebb, hogy a közönség ítélete pláne nem számít. A klipek alatt inaktiváják a tetszés-nemtetszés arányok kijelzőjét, ha a rossz vélemények felé billen a mérleg, a negatív hozzászólásokat pedig cenzúrázzák. A globalizált kapitalizmus kultúrájának nem alapköve, hogy minőséget kell előállítani. A szar pont ugyanúgy megfelel, csak jól kell megmarketingelni. Ez sokkal olcsóbb, mivel elmarad az érték előállításának kiadása. Márpedig a kormányzati marketing szolgálni fog, ha a művész is szolgálni fog. Ez a kölcsönös energiatranszfer ugyanaz, mint amikor a gazdasági hatalom politikai hatalmat vásárol, hogy azt később adókedvezmények, közbeszerzések és más korrupciós formák során kamatostul visszakapja. Ugyanilyen transzferek és összefonódások vannak a hadseregek és a politika, a hadseregek és a gazdaság között. Az egyfajta katonai-ipari komplexum, ez pedig művészeti-politikai komplexum.
Csak azt felejtik el ezek a nagy sztárok, hogy jön egyszer majd egy demokratikus kormány, aki felteszi majd a kínos kérdéseket, hogy mennyire is szép dolog egy népnyomorító-fasiszta kormány ülepében lenni, valamint rasszista, homofób, antiszemita, idegengyűlölő, nacionál-soviniszta és fasiszta kijelentéseket/megnyilvánulásokat tenni? A válasz keserű lesz, a díjak pedig múlandók.
Kossuth Lajos ezeknél jobbat érdemel.