A mások sikereivel való öndemózás az egyik legcikibb dolog a közösségi média poklában.
Sportsikerek, híres emberek születésnapi köszöntései, a két Nobel-díj és most a magyar-szerb – ezekkel van tele a politikusok közösségi médiafelülete, amelyekkel gyűjtik azokat a lájkokat, amik nemhogy nem is nekik járnak, de olyan politikát folytatnak, amely teljesen szembemegy azok szellemiségével. (A fizikai Nobel-díj nyertesének általános iskolájában már nincs fizikatanár, és a focisikerek csillagászati pénzbe, azaz embertömegek nyomorába kerülnek.)
Még szomorúbb, hogy ez nem csak a degenerált kormánypárti politikusok közösségi oldalain történik meg. A kamuellenzék is másolja és beszállt a buliba. Ahogy felháborító volt, hogy egy tudományellenes politika légkörű országban mindenki magyar sikerként könyvelte el a Nobel-díjakat, most is felháborító, ahogy „ellenzéki” politikusok osztoznak a magyar futballválogatott „közös össznemzeti” sikerében. Most ők is kinyomják a nemzeti trikolórt és mellveregetve magyarkodnak, mintha ez valami nemzeti élmény lenne.
Az hogy a Fidesz-rezsim csillagászati összegekkel felfuttatta a miniszterelnök kedvenc sportját, és abból cirkuszt csinált a népnek, az érthető: ez egy ocsmány hatalomtechnikai eszköz a római birodalmi szórakoztatás másolásával. De hogy az „össznemzeti” örömujjongásba az ezen rendszert elvileg leváltani szándékozó kamuellenzékiek is csatlakoznak, csak azért, mert 11 ember egy labdát kétszer belerúgott a másik 11 ember által védett fakeretbe, még borzalmasabb.
Az ország szociális, demokratikus és kulturális állapota szörnyű. Nem csoda, hogy tízezrével hagyják itt a legjobb fiataljaink a posványt. Már azt sem tudjuk, hányan élnek létminimum alatt, a KSH egyszerűen megszüntette ezt a statisztikát, vélhetően több mint a lakosság fele. Európa legnagyobb inflációját kíséri a világ legnagyobb Áfája, mindezt a világon a legrosszabb népességarányos COVID-halálozása után. 40 ezer honfitársunk meghalt… ki lázadt fel miattuk?
És minden egyes évben 30 ezer ember hal meg az elégtelenül működő magyar egészségügyben. Ilyen helyzetben beszállni a NER önünneplésébe, hogy ebből a gyalázatból kivegyünk egy tortaszeletet, bűn.
Igen, a magyar adófizetők nem kevéssel járultak hozzá a miniszterelnök kedvenc hobbijához. De sajnos ebbe tömegek rokkantak bele anyagilag, vagy haltak meg, mert a pénzt stadionokra és válogatottra költöttük, nem pedig létfontosságú szektorokra – lásd az oktatás jelenlegi katasztrófáját.
Tehát: ostoba politikusok ismét magukat reklámozzák valamivel, ami nem az ő sikerük, de még csak nem is siker, hanem katasztrófa.
És ahelyett, hogy a kamuellenzék ellen fellázadna, egy kicsit ő is kér a sikerből. Ez a természete. Hiszen pont ugyanazt akarják, mint az Orbán-rezsim: a tőkés érdekeltségek lakájhatalmát. Nagyon jól jellemezte ezt MZP kampánya, amely nyíltan vállalta, hogy a határkerítés, a rezsicsökkentés stb. tök jó dolgok, és azon nem fog változtatni. Nem a program alternatívájaként reklámozta magát, hanem hatalmi alternatívaként. Az üzenet egyértelmű volt: minden megy majd ugyanúgy, csak ezentúl végre más fog a szakadék felé vezetni minket. Lett is belőle kétharmad. A kamuellenzék az öndemózása során most ugyanezt folytatja: szégyenkezés helyett örülnek a Nobel-díjaknak, mint a fideszes kényurak, akik saját presztízs építésére akarják felhasználni ezt; és most örömködnek a sportsikereken, holott számon kellene kérni, mennyi nyomorba és hány beteg halálába került ez a magyar adófizetőknek.
Ilyen ellenzékkel nincs kormányváltás.