közösségi média

A looksmaxxing hidakat épít a wellnessz-től a nőgyűlöletig és a szélsőjobboldalig

A looksmaxxing egy online trend, amely károsítja a benne részt vevő fiatal férfiakat – és azokat a nőket, akiket uralni akarnak.

Ez tükrözi a szexizmust és a TikTok „hajtáskultúráját” a neoliberalizmus alatt, amely szerint az egyének akkor sikeresek, ha vállalkozó szelleműek, rugalmasak és erősek.

A looksmaxxing az incel, nőgyűlölő fórumokon indult a 2010-es években. A megjelenés rögzített társadalmi hierarchiájának gondolatán alapult.

Akiknek szoborszerű az állkapcsa, élesek az izmai és „pozitív canthális dőlésük” van (a szemük felfelé dől), azok a csúcson vannak – feltéve, hogy fehérek.

Az alfahímek sikereket aratnak a munkaerőpiacon és szexhez jutnak.

De ha az arcod nem illik a képbe, az online terek tele vannak más férfiakkal, akik azt mondják, változtasd meg, különben egy nő sem fog akarni.

A looksmaxxerek azt ígérik tízezerszámra bizonytalan, magányos és elégedetlen követőiknek, hogy egy élesebb állkapocs megváltoztatja az életüket.

Faith Leslie újságíró érvel: „Ami különösen megkülönbözteti a looksmaxxing esetét, az nem az, hogy fő célpontjai a fiúk.

„Valójában ez a trend közvetlen hatással lehet a fiatalokra, nemtől függetlenül.

„Inkább abból fakadnak az aggodalmak, hogy az internet egy olyan problémás részéről származik.”

A looksmaxxing az incelfórumokon a „fekete pirula” ideológiához kapcsolódik. Ez azt állítja, hogy a nők kizárólag fizikai tulajdonságok, például magasság és csontszerkezet alapján választanak szexuális partnert.

Azt mondja, a nők állatszerűek, és arra készteti őket, hogy alfa partnereket válasszanak. Szóval a szegény bétáknak fel kell emelniük a „szexuális piaci értéküket”, hogy versenyezhessenek a nőkért.

Angus Lindsey kutató írja: „Az incel csoportok túlnyomórészt társadalmilag elidegenedett férfiakból állnak, akik azt mondják magukról, hogy nem találnak nőket, akik hajlandóak lennének romantikus kapcsolatot létesíteni velük.

„Az incelek világértelmezése azt a gondolatot idézi meg, hogy a nők igyekeznek maximalizálni utódaik szociális, gazdasági és genetikai potenciálját azáltal, hogy »magas státuszú« férfiakat választanak.”

De a nők nem csak állatok – ravaszak és manipulativak is, és be akarják csapni a férfiakat, hogy gondoskodjanak róluk.

Ezt mind tovább rontja a feminizmus, amely megerősítette a nőket, és lehetővé tette számukra, hogy szabadon válasszák meg szexuális partnereiket.

Az incelek tehát egy olyan idő visszatérését követelik, amikor a nők apáik és férjeik tulajdonai voltak, és nem voltak jogaik vagy önállóságuk – és minden férfinak jutott egy nő.

Ez nevetségesnek tűnhet, de emlékezzünk, mi történt tavaly októberben.

Pete Hegseth, az Egyesült Államok hadügyiminisztere támogatott egy lelkészt, aki vissza akarja vonni a 19. alkotmánymódosítást – ez adta meg a nőknek a szavazati jogot.

A második megoldás az, hogy átalakítsd az arcodat és a testedet, hogy alfa lehess, és minden lány a lábaid elé omljon.

Történelmileg a nőket kényszerítették arra, hogy eltorzítsák és éheztessék testüket, hogy megfeleljenek az osztály, a rasszizmus és a gyarmatosítás által formált lehetetlen szépségideáloknak.

De a fizikai szépségsztereotípiák nem újdonságok. Nem minden férfi hasonlított a reneszánsz Olaszországban Michelangelo Dávidjára.

I. Jakab király udvarában a fiatal férfiak hosszú, hullámzó hajuk fitogtatásával versenyeztek a figyelemért – és a karcsú, atletikus lábakat nagyra csodálták.

A viktoriánus korban, a 19. században kialakult nemi sztereotípiák a királynőért és hazáért harcolni alkalmas férfiakra összpontosítottak. Ez a macsó, izmos férfitest eszményképe a mai online kultúrában is fennmaradt.

A looksmaxxing felerősíti azt az eszmét, hogy csak a megjelenés számít, és hogy a nők a hibásak ezért a brutális szexuális piacért.

A média kommentátorai értetlenül állnak afölött, hogy a fiatal férfiak miért ártanak maguknak a TikTok-influenszerek tanácsára.

De keveset mondanak arról a társadalomról, amely arra ösztönzi a fiúkat, és még inkább a lányokat, hogy túlzottan a megjelenésükre összpontosítsanak.

A neoliberalizmus igazolására használt eszmék termékeny talajt biztosítanak a looksmaxxing megjelenéséhez.

A Biopolitika születése című művében Michel Foucault teoretikus egy új típusú egyén – a „neoliberális én” – megjelenését tárgyalta.

Azt mondta, ez egy evolúció az Adam Smith-hez, A nemzetek gazdagsága szerzőjéhez és a szabadpiaci kapitalizmus korai támogatójához kapcsolódó „gazdasági embertől”. A rendszer támogatói szerint az önérdekelt „gazdasági ember” a piacon való adásvételen keresztül cselekszik jólétének maximalizálása érdekében.

De most, Foucault érvelése szerint, megjelent a neoliberális kapitalizmus versengő egyede.

Az emberek „önmaguk vállalkozóivá” váltak, arra rendeltetve, hogy folyamatosan „fejlesszék emberi tőkéjüket”.

Foucault és néhány marxista túlhangsúlyozta a neoliberális eszmék fogását a munkásosztály gondolkodásában.

Ha teljesen dominánsak lennének, nagyon kevés lehetőség lenne tömegmozgalmakra vagy munkások általi fellépésre. Az uralkodó osztálynak pedig meg kell újítania az individualizmus eszméit a rendszerükkel szembeni kollektív kihívásokra válaszul.

De a neoliberalizmus sokak számára azzá a „józan ésszerű mód”-dá vált, ahogyan értelmezzük, éljük és megértjük a világot.

Ahogy Jane Hardy szerző érvel: „A verseny betölti a mindennapi élet minden zegzugát, az iskolák és egyetemek rangsoraitól kezdve a televíziós műsorokig, ahol a főzés és a randevúzás versenyekké válnak, csak egy győztessel.

„A munkahelyen a teljesítményfüggő bérhez hasonló menedzseri eszközök versenyhelyzetbe hozzák a munkavállalókat.

„A vállalkozó szelleműség, a kreativitás és a választás nyelvét folyamatosan bevetik az egyén átrajzolt képének megerősítésére, és hogy ezt az egyént tegyék felelőssé a munkaerőpiacon és az életben általában elért sikereiért és kudarcaiért.”

Minden emberi tulajdonság és képesség kevésbé lesz az öröm forrása, és inkább egy árucikk, amelyet mellékállásként pénzzé kell tenni.

A kapitalizmus csak úgy létezhet, hogy munkaképességünket árucikké változtatja.

Ahogy a rendszer öregszik, egyre inkább behatol életünk minden területére, és minden érzést, érzelmet és reményt olyasmivé alakít, ami megvehető, eladható és megoldható egy alkalmazással és egy új termékkel.

Tíz-húsz évvel ezelőtt az önfejlesztés divatszava új készségek tanulását, a fittség megőrzését és rugalmasság fejlesztését jelentette.

Ma sok fiatal azt tapasztalja, hogy a szüleik által a munka, az otthon és a biztonság felé vezető utak bezárultak.

Így az önfejlesztés átadja a helyét a „saját magad marketingje” és a „márkaépítés” eszméjének.

Élményeid közösségi médiatartalommá alakítása, magad influenszerként pozicionálása, tehetségeid, szexualitásod, saját magad eladása.

Ez egy olyan wellness-kultúrából táplálkozik, amely sok árucikket népszerűsít – de nem sok jólétet.

A szélsőjobbos suttyók, mint Jordan Peterson és Andrew Tate, „önsegítő” guruként tüntetik fel magukat, akik könnyű utat mutatnak a gazdagsághoz, nagy autókhoz és nőkhöz.

A wellness ösztönözheti a jó táplálkozást – bizonyos áron – és a testmozgást – drága edzőtermekben – de étrend-kiegészítők szedését, szteroidok injektálását és alkalmazásokkal való emberi interakciók helyettesítését is jelenti.

És a szélsőjobb kisajátította a wellness-gyakorlatokat.

Stewart Home a Fascist Yoga (Fasiszta jóga) című könyvében nyomon követi, hogyan keresztezi a jóga a fizikai tökéletesség hajszolását, a fehér felsőbbrendűséget és az oltásellenes összeesküvés-elméleteket.

Még alapvetőbb, hogy az emberi lények elidegenedettek, és ez megteremti azokat a feltételeket, amelyek között másokat pusztán eszközként látunk saját önérdekünk érvényesítésében.

Ami megkülönböztet minket az állatoktól, az az együttműködési képességünk, hogy előállítsuk azt, amire az élethez szükségünk van.

De a profit felhalmozásának hajszája azt jelenti, hogy ez a lehetőség soha nem valósulhat meg a kapitalizmus keretein belül.

A munkások elidegenednek az általuk előállított dolgoktól, amelyeket a főnökök birtokolnak és osztanak el. A munkások olyan házakat építenek, amelyekben soha nem fognak lakni, és olyan ruhákat állítanak elő, amelyeket nem engedhetnek meg maguknak. Nincs ellenőrzésünk afölött, hogyan szervezik a munkánkat, vagy az hogyan hat ránk fizikailag és mentálisan.

A kapitalista társadalom versenyt szül a munkások között. Arra ösztönöznek, hogy másokat versenytársnak és biztonságunk veszélyeztetőjének lássunk.

Végül elidegenedünk munkaképességünktől és attól, hogy kollektíven tervezzünk saját és a természeti világ szükségleteinek kielégítésére.

Az elidegenedés áthatja a társadalom és életünk minden aspektusát. És keresztezi a mélyen gyökerező nőgyűlöletet, amely ama gondolat köré csoportosul, hogy a nőknek a férfiakat kell szolgálniuk.

A szélsőjobb csavar ezen a szexizmuson az a vád, hogy a nők mostanra uralják és megalázzák a férfiakat.

A looksmaxxing hidakat épít a wellnessz-től a nőgyűlöletig és a szélsőjobboldalig. Követőit bátorítani kellene, hogy hagyják abba a szó szerinti önostorozást, és próbálják meg egyenlőként kezelni a nőket.

De a looksmaxxing csak egy tünete egy beteg rendszernek.

Sok fiatal elutasítja azokat az eszméket, amelyek egy profit-maximalizáló (profitmaxxing) rendszerből áradnak – és ehelyett ellenállás-maximalizálást (rezisztencia-maxxing) akarnak a megdöntésére.

forrás: Socialist Worker