A kapitalizmus 1600 millió ember kiirtása után is tud még újat mutatni.
A Világbank neoliberális spekulánsai az ebola járvány után „pandémiás kötvényeket” bocsátottak ki, melyek lényege, hogy a befektetők megveszik, és ha pandémia tör ki, azaz több kontinenst / régiót érintő járvány (több definíciója is van), akkor a pénzt elkezdik kiutalni, megsegítendő az azzal küzdő országokat. Ha viszont x időn belül nincs világjárvány, akkor a pénzt a befektetők kamatostul visszakapják.
1, Miért befektetők fizetnek kötvényért? Miért nem hozunk létre alapot?
A kapitalizmus undorító piaci logikája is visszatetsző, hogy szép szóval kifejezve „kötvényeket” hoznak létre. Ám, ha jól belegondolunk, ez nem más, mint a – külföldi elemzők által találóan – kaszinókapitalizmusnak nevezett förmedvény halál-lottója.
Ha kitör egy előre meghatározott járvány előre meghatározott időn belül, akkor a játékosok buknak, ha viszont nem, akkor lehet kaszálni. A kapitalizmus halálos játékaiban általában az emberi élet szokott a tét lenni, amit végtelen mennyiségben hajlandók elpazarolni a tőkés világ vezetői. Ám itt most az emberi halál a golyó a rulettasztalon.
Ráadásul, nem is egyetlen ember halála, hanem tömeges halálozásra van szükség, hogy a befektetők bukjanak. Ha másra nem is, azért arra jó volt, hogy sikerült teremteni egy olyan szituációt a kapitalizmus történelmében, amikor gyárosok, államok és spekulánsok azon aggódnak, hogy ne haljanak meg sokan a harmadik világban. Mint tudjuk, ez fordítva szokott lenni.
2, Nem megelőzés, csak „válasz”
Szintén a kapitalista rendszer cinizmusát mutatja, hogy a Világbank pandémiás kötvényei csak akkor kerülnek kifizetésre az elszenvedő régiók részére, amint az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO) bejelenti, hogy pandémia van. A pandémia egy hat szintes járványügyi helyzet utolsó fázisa. Az első fázisban a vírus csak állatokban van jelen, a továbbiakban már állatról emberre, emberről emberre terjed, végül kialakul a pandémia (kicsit pongyolán fordítva: világjárvány).
Ez azt jelenti, hogy a hatóságok már tudomásában vannak az első öt fázisnak, mégsem történik semmilyen pénzmozgás, hogy esetleg csírájában elfojthassák a betegséget! Meg kell várni, amíg nem kevés számú ember több WHO régiós országban meghal, és csak utána kezdődhet az akció. Ez tehát nem megelőzés, amely az eredeti célnak kellene lennie, hanem csupán „válasz”, méghozzá rendkívül késői és rossz, ráadásul totálisan cinikus, embertelen, amely egyenesen következik a kapitalizmus piaci logikájából.
3, A szenvedők nem sokat fognak kapni
Azt azért tudni sejlik, hogy definíciók ide, definíciók oda, a WHO nem szeret pandémiát bejelenteni, mert… na miért? …. mert nincs jó hatással a tőzsdékre. (Vagy éppen a pandémiás kötvénybe befektetőkre.) A korábbi, kongói ebola járvány sem minősült pandémiának, mert csak a környező országokra terjedt át, és ott nem szerzett 20 halálos áldozatnál többet, például Ugandával „csak” kilencet. Hiába haltak bele ezrek és hiába volt több ezer fertőzött, a segítség elmaradt.
Ebből az következik, hogy hiába gyűlt fel óriási, százmillió dolláros nagyságrendben mérhető pénzalap, a szenvedők ebből nem sokat kapnak, és úgy látszik, nem is ez a cél!
4, A cél a profit!
Olga Jones közgazdász a legtekintélyesebb tudományos folyóiratban, a Nature-ben közölt cikket, mely szerint a pandémiás kötvények befektetői immár 75 millió dollárt kaptak prémiumként, a járvány ellen harcolók pedig ennek az összegnek még a felét sem: kb. 31 millió dollárral kellett beérniük. A spekulánsok 75 millió dollárja sem a teljes össze, hiszen további igények vannak benyújtva kifizetésre.
Azok a szerencsétlenek pedig, akiknek meg lehetett volna menteni az életét, a feledésbe vesznek, ha nem lesznek valakik bátrak, hogy őket is felírják a kapitalizmus áldozatai közé.
5, Mit kellene tenni?
A válasz egyszerű. Nem ilyen piaci alapú, kötvényes halállottót kellene spekulánsoknak hirdetni, hanem az államok és azok egészségügyi rendszereinek összefogása kellene a járvány ellen, belevonva a társadalom minden szegletét, beleértve az egyszerű állampolgárokat, valamint a jótékonysági és civil szervezeteket is.
Nem csak a vírussal, mint betegséggel kellene foglalkozni, hanem orvosolni kellene annak társadalmi csapásait is, beleértve a táppénzre szorulók megsegítését.
A megelőzésre és a járvány terjedésének megakadályozására kellene pénzeket fordítani, nem pedig ülni a pénzügyi alapokon.
Addig pedig maradnak a fejletlen országokat megsegítő jótékonysági projektek, illetve a szocialista Kubából érkezett orvosok ezrei.