Miközben civilek felhívták rá a figyelmet, hogy a NER fasiszták (persze ők nem így fogalmazták meg az alanyt) kvázi privatizálták (ez a szó sem hangzik el) a Club Aliga kikötőrendszerét, egy jókorát sikerült „rákosizniuk”.
Az Aligai Fürdőegyesület (AFE) hívta fel rá a figyelmet, hogy az állami pénzek milliárdjaiból – magyarul a mi pénzünkből – felújított móló kvázi magáncélokat szolgál, ami egyrészt a jachttulajdonosok számára jó csak, másrészt még el is zárták a nagyközönség elől.
Nyilván az oktatási, egészségügyi és szociális katasztrófa kellős közepén a jómódúak számára kell kikötőket építeni, hogy jachtozhassanak a Balatonon. Persze, ha a bérleti díjakból az építésre költött milliárdok hamar megtérülnének, akkor is aggályos. De egyelőre úgy néz ki, hogy magáncég zsebeli be a sápot.
Dicséretes, hogy ez ellen civilek tiltakoznak, de tavaly áprilisban még az a nyilatkozat jelent meg, hogy „elveszik a tópartot a balatonaligaiaktól, ugyanúgy, mint a Rákosi-rendszerben tették.”
Ez megint a jól ismert neoliberális politikai taktika része, amely során a Fidesz-fasiszták korrupciós és népnyomorító intézkedéseit valahogy összevegyítik a szocializmussal vagy Kádárral, jelen esetben Rákosival.
Felvilágosítanánk az AFE képviselőjét, hogy a Balaton évszázadokon keresztül csak az uralkodó osztály játszótere volt – erről árulkodnak a kastélyok, amelyeket a tó köré építtettek. Bármennyire is ellenszenves a marxistáknak is a Rákosi-féle személyi kultusz, nem tehetünk úgy, mintha nem abban a rendszerben nyitották volna meg a Balatont a nagyközönség számára. (Pontosabban a Tanácsköztársaság volt 1919-ben, de sajnos ez csak egy nyarat élt meg.)
Azt, hogy a párt számára a 235 km-es balatoni partszakaszból lekerítettek pár száz métert, összehasonlítani a NER oligarchák mai Balaton-foglalásával, enyhén szólva is történelem-hamisító és politikailag durván ferdítő hozzáállás.
Soha annyi hétköznapi ember és gyermek nem üdülhetett a Balatonon, mint a szocializmus évtizedeiben, ráadásul megengedhető árakon, amiről ma csak ábrándozni lehet, miközben sok helyen már ezres nagyságrendű forintba kerül a lángos vagy egy palacsinta.
A NER-fasiszták ellen ilyen hozzáállással nem lehet küzdeni, még akkor is, ha a lényegi kérdésekben amúgy teljesen egyetértünk és igazunk van.
A NER-fasizmust csak szilárd elvi és gyakorlati antifasiszta stratégiával lehet leléptetni.