NER

Ispán és vármegye: Az elnevezés változott, a lényeg maradt

Pontosan tudjuk, miért vezette be a Fidesz-rezsim az ispáni rendszert és a vármegyés elnevezést.

Egyrészt kultúrkampf miatt. A feudális zsarnokság felé történő szimbolikus visszalépés egy fokkal jobban eltávolodott a humánus, igazságos, szabad és egyenlő emberi társadalom eszményétől. Magyarország szokás szerint hátra ment, nem előre. Ez egy normalizálási kísérlet volt arra, hogy megmutassák a népnek, semmi baj azzal, ha megint kiskirályok és döbrögik lesznek uraik és parancsolóik. A fasisztoid rezsimek mindig is vágyták a feudális elnyomás módszereit.

Másrészt – és ez a lényeg – a NER követte a török önkormányzatiság lerombolásának mintáját. Ez arról szólt, hogy ahol baloldali – főként kurd – önkormányzati képviselői többségeket vagy polgármestert választottak, ott a szélsőjobboldali Erdogan kormányzat egyszerűen letartóztatta őket és kormányzat által kijelölt, soha senki által meg nem választott bizalmikat ültetett a helyükre.

Nem az első eset, hogy a magyar kormányzat megpróbálja valahogy átvenni a török mintát … továbbmegyünk: olyan is előfordult, hogy Erdogan körei átvették a magyar mintát. Pl. nemzeti konzultációhoz hasonló kamu népszavazási kezdeményezésekkel.

Nyilvánvalóan egy Európai Unió közepén ilyen típusú lépés óriási hazai és nemzetközi felháborodást váltott volna ki, ezért egy lightosabb ispáni rendszert vezettek be. Ennek célja az volt, hogy a kormány által kinevezett helyi emberek erodálják az önkormányzati rendszert és vegyék át a helyét ott, ahol ellenzéki a polgármester.

Az önkormányzati rendszer erodálásának a Fidesz-rendszer alatt azért már történelme van (egészségügy átvétele stb.).

De most végre itt a rendszerváltás! Legalábbis az annak hazudott NER 2.0. A Tisza ugyanis most tett egy szimbolikus lépést. A vármegyéket visszanevezték megyékre – szuper, legalább nem kell epét hánynunk, akárhányszor átautózunk egy megyehatáron.

A főispánból pedig kormánymegbízott lett. A probléma, hogy a lényeg azonban teljesen ugyanaz marad. A mostani, főpolgármestert is érintő parkolási államosítás pedig megint csak arra mutat, hogy a Tisza célja centralizálni a hatalmat és erodálni az önkormányzatokat. A forma változott, a tartalom ugyanaz. Mint minden kamu-rendszerváltás esetén.

De miért van szükség tiszás kormánybizalmikra, miközben a Tisza jelenleg megnyerne egy önkormányzati választást is??

A válasz egyszerű:

1, Rengeteg ellenzéki és független polgármester lesz, akik nincsenek közvetlen bekötve az kormányzati hatalmi rendszerbe.

2, Nem feltétlenül lesz a Tiszának megfelelő számú képviselőjelöltje.

3, A Tisza – mint mozgalom, beleértve a szigeteket – számos kérdésben szöges ellentétét szeretné a dolgoknak, mint a kormány.

4, A nép nem a Tisza kormányzatára szavazott, hanem a NER eltakarítására. Az embereket nem érdekelte a Tisza programja, sem a személyiségei, sem a párt (mind a húsz fő), csupán Orbán Viktor elzavarására szavaztak. Ergo, a nép is mást szeretne, mint a kormány.

Bónuszként kis történelmi kitekintés:

1933 előtt, a Weimari Köztársaságban a gazdasági világválság odacsapott az önkormányzatoknak, amelyek kénytelenek voltak költeni szociális kiadásokra + bevételeik csökkentek, ezért a pénzügyi autonómiájuk beszűkült. A náci hatalomátvétel után a baloldali képviselőket letartóztatták. 1935-ben jött a gleichschaltung (egyenirányítás), amit a Deutsche Gemeindeordnung (Német Községi Rendtartás) nevű törvény biztosított. Azaz minden döntés a polgármester kezében volt, akit nem választottak a németek, hanem központilag jelölték ki (lásd főispán és tiszás kormánymegbízott). Az „önkormányzat tagjait” a náci párt megbízottjai a polgármesterrel egyetértésben választotta ki, de döntési jogkörük nem volt. Tanácskozási joguk volt. A polgármester a Führer-elv szerint kormányzott. Nem volt elég, hogy a polgármester az NSDAP alá tartozott, még felé tettek egy Beauftragter nevű pártbizalmit is, aki kezdetben Hitler helyettese, Rudolf Hess személyesen nevezett ki a települések élére.

Adóztatás helyett államosítást!

Zohran Mamdani, az amerikai szupergazdagok által óriási pénzekkel gátolt New York-i, szocialista polgármester most extra ingatlanadót vezet be az 5 millió dollárnál értékesebb második otthonokra.

Az Európai Baloldal ugyan örömmel veszi az amerikai mércéhez képest is forradalmi intézkedést, de megjegyzendő, hogy minden szupergazdag vagyona korrupción, illegális ügyleteken, erkölcstelen ügyleteken és legfőképp kizsákmányoláson alapszik.

Ezek a vagyonok illegitimek és illegálisak, amelyet a kapitalista államok szemet hunyása vagy támogatása által halmoznak fel.

Az adóztatás ezen vagyonok legalitását tükrözi, így a Baloldal feladata ezek közösségi tulajdonba vétele.

Különösképp Magyarország esetén, ahol a leköszönő szélsőjobboldali maffiakormány strómanokat tartott fenn, közbeszerzést manipulált, személyes és pártcélokra használt fel közpénzeket, szerződéseket árazott túl, nepotista rendszerrel gazdagította a NER elit családtagjait és extra adókedvezményeket adott a multiknak. A munkavállalói jogok csorbításával és a munkásellenes propagandával pedig óriási hasznot hajtott a dolgozók kizsákmányolóinak.

A milliárdosok vagyonának megadóztatása addig támogatható, amíg azokat közösségi tulajdonba nem veszi a társadalom, de erről a célról nem lehet lemondani.

Európai Baloldal
Sajtóiroda

EBP: Magyarországi választások: A dolgozó emberek számára nyers valóság

Vajnai Attila, a Baloldal Európai Pártja politikai titkárságának tagjának nyilatkozata

Senki sem ejt egyetlen könnycseppet sem Orbán Viktor tekintélyelvű, kleptokrata rendszere miatt. Ám sok dolgozó ember számára a valódi kérdés az, hogyan változnak az életkörülményeik a választás után. Ebben a kérdésben a fő politikai erők közötti különbségek csekélynek tűnnek. Jelenleg a magyar társadalom egyharmada él szegénységben.

Az Orbán-kormány olyan gazdasági és társadalmi modellt alakított ki, amely felfelé tolta el az erőforrásokat: az egykulcsos adórendszer és a magas áfa nagyobb terhet ró az alacsonyabb jövedelműekre, miközben a tehetősebb csoportok védve maradnak. Korlátozták a munkavállalói jogokat, beleértve a sztrájkjogot is, valamint olyan jogszabályokat hoztak, amelyek növelik a munkáltatóktól való függőséget. Az olyan közszolgáltatások, mint az oktatás és az egészségügy továbbra is alulfinanszírozottak, ami egyre több embert kényszerít a magánszolgáltatások felé – amelyeket sokan nem engedhetnek meg maguknak.

Csak remélni lehet, hogy Magyar Péter, az új kormányfő betartja ígéreteit. De a szkepticizmus indokolt. Világossá tette, hogy nem törekszik jelentős alkotmányos változásokra, nem bővíti a szakszervezeti jogokat, és nem tervezi a multinacionális vállalatok adóinak emelését. Támogatja a magasabb katonai kiadásokat és a NATO prioritásaival való összehangolást, beleértve a ReArm Europe menetrendet is.

A választások előtt megjelent elemzések szerint az új kormány valószínűleg csökkenteni fogja a szociális kiadásokat az államháztartás stabilizálása érdekében. Azok számára, akik már most is gazdasági nyomás alatt élnek, az ilyen intézkedések tovább mélyítenék a meglévő egyenlőtlenségeket.

Van egy tágabb politikai aggodalom is. Az ellenzék egyes részei kerülték a rasszizmussal és a szélsőjobboldallal kapcsolatos egyértelmű állásfoglalásokat, miközben továbbra is olyan politikai nyelvezetet használnak, amely erősíti a meglévő megosztottságot. Valós veszélye van annak, hogy megerősödik az elnyomás az antifasiszta mozgalmakkal szemben. Ez annak kockázatát hordozza, hogy fennmarad egy olyan légkör, amelyben a kirekesztés és a nacionalista retorika a mindennapi politika része marad.

Más irányra van szükség. A progresszív adózás, az erősebb közszolgáltatások, a szociális lakhatásba való beruházás és a szakszervezeti jogok kiterjesztése alapot teremthet egy kiegyensúlyozottabb társadalomhoz. A gazdasági döntéshozatalnak demokratikusabbnak és kevésbé függőnek kell lennie a nagyvállalatok érdekeitől – legyenek azok hazai vagy nemzetközi cégek. A prioritások megváltoztatása nélkül Magyarországon sokan nem számíthatnak érdemi javulásra a mindennapi életükben.

Európai Baloldali Párt

Miért nem lesz rendszerváltás áprilisban?

Utáljuk a NER-t? Igen. Le akarjuk váltani? Le. A Tiszával ez lehetséges? Nem.

A magyar nép tetemes részének már elege van a NER korrupciójából, a Trump-féle neolib-fasiszták ülepének nyalásából, a mindent átszövő propagandából, a pedofilvédelemből. De ez sajnos kevés.

Az embereknek inkább azért kellene lázadniuk, mert a kormány elítélt neonáci terroristákat engedett szabadon (pedofilokkal kézenfogva, de ez csak mellékes) a köztársasági elnökén keresztül. Vagy az antifasiszták kriminalizálása miatt. Vagy a bérek miatt. Vagy az egészségügy és oktatás katasztrófája miatt. Vagy valami osztályharcos kérdésben. Sajnos a fontos dolgokban nincsen társadalmi elégedetlenség. Ha van némi elégedetlenség, pl. az egészségügy kapcsán, akkor viszont nem harcolnak érte. A jelenlegi ellenzéki közállapot a puszta Fidesz-ellenesség, közben ezek a tömegek azt hiszik, áprilisban majd eljön „a rendszerváltás.” Az alábbiakban megvilágítjuk, hogy kormányváltás ugyan lehet, de a rendszerváltás miért nem lehetséges.

Ugyanaz a garnitúra

Csak nem gondolja bárki komolyan, hogy egy fideszes rendszert majd azok fognak leváltani, akik fideszesek voltak, és akkor lettek pont hirtelen demokraták, mikor elzárták nekik a pénzcsapot? (De, sajnos sokan gondolják, de nem fog menni.) Nyilvánvaló, hogy a NER leváltásához kellene valami olyan elvhez, eszméhez való hűség, ami ellentétes azzal, amit le akarnak váltani. Nincs ilyen. NER-ben szocializálódott lovagokról van szó, akik 10 éven át tapsoltak a Fidesznek és vezetőinek – és sok esetben nem átvitt értelemben tapsoltak, hanem szó szerint az első sorból. Mi az, ami különbség köztük és a NER között? Nem látunk ilyet. Ugyanazon neoliberális megszorítások iskoláját tanult emberekről van szó, amelyhez már csatlakozott a Shell globális elnöke is. Ők a „munkásbarátságukról” híresek.

Ugyanaz a „program„

Már ha lenne végre épkézláb program, de egyelőre a szólamok csak a szokásos jobboldali szociális demagógia szintjén ragadtak meg. De hát a jobboldal nem arról híres, hogy végrehajtja saját szociális demagóg programját. A két garnitúra ugyanaz a kapitalizmus, amely a 89-es tényleges rendszerváltás katasztrófája után tönkretette az oktatást, egészségügyet, kirabolta a munkásosztályt, elherdálta az ipart és mezőgazdaságot, és megkezdte az ország újragyarmatosítását – nyugati nagyvállalatoknak, miközben az ellenzék sajátos russzofóbiát honosított meg magának. Wass Albertet szavaló neoliberális kapitalistáktól várni a neoliberális fasisztoid kapitalista Fidesz-rezsim „rendszerváltását” kicsit furcsának tűnik.

Tehetne esetleg mást?

Aki azt hiszi, hogy sok jószándékú szavazó a képviseleti demokráciájával majd jószándékú képviselőket juttatva a parlamentbe egy jószándékú rendszert csinál, az sajnos súlyosan téved. Rendszerszinten kell gondolkozni, ami jelen esetben azt jelenti, hogy a Tisza egy kapitalista párt egy kapitalista rendszerben, ergo túsza annak. Nem tesz mást és nem is tehet mást, csak kizsákmányoló kapitalizmust épít, annak minden mocskos velejárójával, a hatalma fenntartásához pedig hatalomtechnikai eszközökhöz fog folyamodni, amelyek nem lehetnek enyhébbek a Fidesz által folytatott, egyre nyíltabban fasiszta kultúrkampf és közéleti megszállás eszközeinél, különben hatalmat fog veszíteni.

Ráadásul erre nem csak bel-, de elég komoly külpolitikai nyomás is van, két egymásnak feszülő imperialista hatalom között, amely közül az egyik épp Ukrajnában folytat háborút, a másik meg a világ többi része ellen, és mindkettő szeretne Magyarországon érdekeket érvényesíteni, amelyet a jelenlegi Fidesz-rezsim taktikus hintapolitikával ki is szolgál, és amire rámegy a gatyánk is. (Hozzá kell tenni, hogy a ruszofób kamuellenzék propagandája ellenére az összeputyinozott NER nagyrészt inkább nyugati érdekeket szolgál ki, különösképp a szélsőjobbos Trump alatt.) Egy birodalmi kapitalista rendszerbe beágyazott Tisza pedig képtelen lesz kiszakadni ebből a rendszerlogikából, folytatva hazánk további félgyarmatosítását.

Egy párt tagok nélkül

A Tisza nem vesz fel tagjai közé senkit. Kicsit furának hathat, hogy nekünk, az Európai Baloldal – Munkáspárt 2006-nak kb. egy nagyságrenddel több tagunk van, mint a kormányváltásra készülő Tiszának. Miért? Miért Tisza-szigeteket építenek és nem tagságot? A válasz egyszerű. A tagoknak befolyásuk van egy párt irányvonalára, megválaszthatják vezetőiket, kongresszuson, taggyűléseken szavazhatnak. Egy párt kvázi demokratikusan működik. A Tiszának pedig nincs rá szüksége, hogy alulról az őt támogató tömegek mondják meg merre haladjanak politikájukkal. Miért? Mert egyértelműen teljesen ellentétes a két irány! A Tisza-szigetek, az aktivistahálózat, a szimpatizánsok le akarják váltani a rendszert, egy demokratikus országot akarnak, jó oktatást, olyan egészségügyet, amelyben ellátják, munkát akarnak és kenyeret, nyugalmas közéletet, a korrupció végét, jobb létet, közbiztonságot, kevesebb hatalmi visszaélést… csupa pozitív dolog, csupa pozitív érzés. A Tisza vezetése viszont nem ezt akarja. Ők ugyanezt a rendszert akarják átvenni, nem pedig leváltani. Ezért is nincs a pártnak tagsága, amely a célokat előirányozhassa, a vezetőitől azok végrehajtását elvárja és ezért őket felelősségre is vonhassa.

A költségvetés

Egy pártnak a működéshez pénzre van szüksége. Sajtó kell, szervezés kell, hangosítás kell, színpad kell, kivetítők, irodák, eszközök. A Tiszának láthatóan már most több százmilliós nagyságrendű működése van, teljesen egyértelmű, hogy nem tagdíjból, vagy a szimpatizánsok által lentről befizetett összegekből. Ugyanakkor nyilvános, kik a párt milliárdos támogatói. Ha összeállt a kép, teljesen nyilvánvaló, hogy követni kell a tőkés pártok szokásait. Azaz a gazdag vállalkozók adományait illik úgy meghálálni kormányzati pozícióban, hogy az többszörösét fialja a befektetésnek (pl. közbeszerzés, adókedvezmény, állami támogatás…). Ez a politikai tőke gazdasági tőkévé való oda-vissza konvertálódása, és senki nem szól miatta még az Egyesült Államokban, de a fejlett nyugaton sem. Ez két szereplőnek hasznos: a gazdag vállalkozónak és a politikusnak. A történet szereplője azonban egy kizsákmányolt dolgozó osztály és szegény többség is, akinek ebből nemhogy még morzsák sem jutnak, de a hiányzó pénz az ő zsebükből lesz kivéve.

Komcsizás

A NER egyértelműen rasszista (menekültellenes propaganda), antiszemita (Soros-propaganda), homofób, munkásosztályellenes, antikommunista, anti-ateista, szélsőségesen vallásos, korrupt rendszer, amely gyűlöletpolitikával, félelem-kontrollal és ellenségképekkel operál. Nem értjük, milyen jelző kell még arra, hogy fasisztának /fasisztoidnak nyilvánítsuk. Szélsőjobboldali rezsim, szélsőjobbos partnerekkel és hálózatokkal. A Tisza prominensei mégis komcsizzák, a fideszeseket pedig „elvtársazzák”, amely egyrészt elkeni a rendszer szélsőjobboldali jellegét. Ez borzasztó károkat okoz az ellene folytatott harcnak.

Április 13-án úgyis mindenki átáll

Ha hihetünk a közvélemény-kutatásoknak és a Fidesz addig nem dob le semmilyen atombombát Magyar Péterre (élünk a gyanúperrel, hogy van valami a tarsolyukban és ezt csak a választás hajrájában fogják bevetni), akkor a Tisza április 12-én megnyeri a választást. És itt elérkeztünk a legsarkallatosabb ponthoz. Ismerjük a NER-elitet: kórházigazgatók, rendőrkapitányok, zenészek, Kossuth-díjasok, tőkések, vállalkozók, strómanok, polgármesterek, rektorok, de talán még maga Menczer Tamás is, már másnap hűségesküt tesznek az új frontier-nak és átállnak. Ezt a jelenlegi felső vezérkar pontosan tudja, ezért fenyegeti már személyesen a miniszterelnök előre azokat a kádereket, akik már most gondolkodnak rajta.

Erre vélhetően a Tisza is számít, mert nincsenek szakembereik egy ország (inkább rezsim) vezetéséhez, tehát szükségük lesz minden káderre, így tárt karokkal fogják fogadni az egykori NER-lovagokat, azokat is, akiknek már van pénzük, csak többet szeretnének, és azokat is, akik csak szeretnének.

Így április 13-án ott fogunk ülni egy NER 2.0-ás verzióban, exfideszes káderekkel, akikhez szintén átállnak a most még fideszes káderek, és kénytelenek ugyanazt művelni, mint amit most.

A Tisza-bukás utáni időszak

Előre borítékolható, hogy a Tisza képtelen lesz végrehajtani azt a programot, amit a társadalom elvár tőle. Nem lesznek szociális intézkedések, nem lesz jobb oktatás, sem egészségügy, a gazdaság pedig nem fog kitörni a félgyarmati státuszból, továbbra is a multik, bankok és lakájaik fognak diktálni Magyarországon. Márpedig komoly szociális intézkedések és kiadások, valamint a közszolgáltatások komoly fejlesztése nélkül a társadalom okkal lesz elégedetlen. Innen két út van: amit a Fidesz csinál, vagyis mérhetetlen propagandával történő agymosás és kultúrkampf, vagy pedig a bukás. A Fidesz ellenzékben megmarad… elvesznek ugyan talán az állami forrásai, de azt pótolják az Európát szélsőjobboldali pártokkal destabilizálni akaró Trump és köreinek bankszámlái. Ezért ez a projekt csírájában magában hordozza a Fidesz újabb győzelmét 2030-ban. Ráadásul egy megerősödött neonáci párttal, a Mi Hazánkkal. Már most is tragikus, hogy láthatólag egyetlen baloldali, pontosabban baloldalit játszó vagy arról messziről hasonlító párt sem lesz a parlamentben, mind nyíltan jobboldaliak lesznek, ami nem sok jót tartogat a hazai kizsákmányolt többség számára.

Azért adjunk egy esélyt

Ez is egy szokásos mantra. „Elvégre a Tisza még egy fillért nem lopott.” (Bár feltennénk a kérdést, mit csináltak a prominenseik, mikor még a NER-ben ténykedtek.) „Még nem voltak kormányon, nem tudtak bizonyítani”. Ilyenkor fel kell tenni a kérdést: mik azok a jelek, amely alapján úgy gondoljuk, hogy a Tisza jó lesz? A prominenseik fideszes múltja? A milliárdos támogatók? A világ legszennyezőbb vállalatának prominense mint környezetvédelmi felelős? A pénzcsapelzárás miatt „demokratává” vált politikusok, akik egyetlen napot sem dolgoztak a tisztességes polgári életben? A Wass Albert szavalás? A néptől elszakadt slimfit luxizók? A tagságuk a szélsőjobbal kolalboráló Európai Néppártban? A többi ellenzéki szereplőt a demokráciából kizárni akaró viselkedésük? A nyílt jobboldaliság? Csak ellenérv van arra, hogy a Tisza itt bármilyen apró változást is végre fog hajtani a jó irányban.

Megoldás

A kérdés, hogy az osztályharc jó oldalán egyetlenként álló radikális baloldal hogyan lesz képes megerősödni ebben a helyzetben, vélhetően nehezen, hiszen az antifa-rendelettel, a jelképtörvénnyel próbálják kriminalizálni és terroristává avanzsálni, miközben társadalmunkra a tényleges sorozatgyilkosságokat is végrehajtó szélsőjobb jelent veszélyt. Innen csak a csalódott tömegeken múlik, hogy felismerik-e végre saját érdekeiket a kizsákmányoló osztálytársadalomban, vagy további lecsúszás, nyomor, kiszolgáltatottság és bizonytalanság vár rá a mindennapi életében, vagy amikor bemegy egy kórházba és ellátást híján meghal, vagy kiköpi a rendszer hajléktalanként az utcára… A megoldás tehát nem a Fidesz leváltása, bár gyönyörű lenne végignézni a bukásukat. Az igazi megoldás arra, hogy ebben az országban és az életünkben bármi jobbá váljon, a szervezett osztályharc. A dolgozók, nyugdíjasok és diákok összefogása, sztrájkja, tüntetése és aktivitása az egyetlen megoldás. A múltban, a jelenben és a jöbőben is csak ettől lett bármi jobb.