A geopolitikát átszövi az imperialista gondolat és mód, ahogy látja a világot, szolgálatában a leghatalmasabb államoknak.
Így alakult ki és így is működik továbbra is, bár néhány értelmiségi kitart egyfajta „baloldali geopolitika” vagy akár „forradalmi” mellett.
A geopolitika a 20. század elején született meg az Észak földrajztudósai és katonai stratégái között, akik összekötötték a földrajzi valóságot a nemzetközi kapcsolatokkal. Ez a kifejezés először Rudolf Kjellén svéd geográfus könyvében jelent meg, melynek címe: Az Állam mint életmód. Alfred Mahan amerikai admirális kifejlesztette a tengerészeti dominancia stratégiáját, míg Nicholas Spykman úgy definiálta Latin-Amerika régióit, mint ahol az Egyesült Államoknak abszolút ellenőrzést kell fenntartania globális dominanciájához.
A geopolitika óriási fejlődésen ment át Németországban a 20. század kezdetén, amely nagy terjedést ért el a nácizmus alatt. Latin-Amerikában a brazil diktatúra (1964-85) katonai vezetőit, mint Golbery do Couto e Silvát, azért helyezték a geopolitikába, hogy megvédjék Brazília terjeszkedését, hogy befejezzék Amazónia megszállását, és ezáltal regionális hegemóniára tegyenek szert.
Nem szándékozom belemerülni ebbe a tudományágba, inkább annak népekre való következményeibe. Ha a geopolitika az államok közti kapcsolattal foglalkozik, különösképp azok szerepével, akik uralják a világot, akkor a nagy hiány ebben a gondolkozásban maga a nép, az elnyomottak, akiket nem is említenek ezen elemzések során.
Azok jórésze, akik igazolják Oroszország Ukrajna elleni invázióját, oldalakat töltenek meg az Egyesült Államok atrocitásainak elítélésével. Az egyik emlékeztet: „az Egyesült Államok 48 katonai intervenciót hajtott végre az 1990-es években, és számos véget nem érő háborúban vett részt a 21. század első két évtizedében.”
Hozzáteszi, hogy ebben az időszakban az amerikaiak „24 katonai intervenciót hajtottak végre világszerte, valamint 100 ezer légi bombázást, és csak 2016-ban, Barack Obama kormányzása alatt, 16,171 bombát dobtak hét országra.”
Ezen analízisek logikája valami ilyesmit mond: „A” Birodalom nagyon kegyetlen és bűnös; de „B” Birodalom kevésbé káros, mert bizonyítottan a bűncselekményei kisebbek. Mivel az Egyesült Államok egy birodalmi gépezet, amely évente százezreket vagy tízezreket ölt meg, miért beszélünk valakiről, aki csak néhány ezret ölt meg, mint Oroszország?
Ez a rémisztő és számító módja, hogy úgy politizáljunk, hogy nem vesszük figyelembe az emberi szenvedést, amely az embereket csak számoknak tekinti a halálozási statisztikában, vagy csak ágyútölteléknek tekinti őket, számoknak egy skálán, amely csak vállalati és állami hasznot mér.
Ellenkezőleg, mi itt lenn az embereket, osztályokat, bőrszíneket és elnyomott kisebbségeket tesszük az első helyre. A kezdőpontunk nem az államok, sem a fegyveres erők, még csak nem is a tőke.
Nem tagadjuk, hogy van egy globális forgatókönyv, valamint terjeszkedő és imperialista országok. De mi elemezzük ezt a forgatókönyvet, hogy eldöntsük, hogyan cselekedjünk alulról jövő mozgalomként és szervezetekként.
Az Imperializmus mint a kapitalizmus legfelsőbb fokában Lenin 1916-ban, az első világháború során elemezte a monopólkapitalizmust mint a háború okát. De ő nem állt egyik oldalra sem, hanem a vérontást forradalommá alakította.
Így működött Immanuel Wallerstein is. Az elmélete a világrendszerről megpróbálta megérteni és megmagyarázni, hogyan működnek a politikai és gazdasági kapcsolatok egy globalizált bolygón azon célból, hogy a társadalmi átalakulást támogassa.
Ezek hasznos eszközök a népek számára a mozgalomban. Mivel a rendszer működésének megértése – távol attól, hogy igazoljuk bármely versengő hatalma – elvezet minket a lent lévőkre ható következmények előre látásához.
A zapatizmus az általunk tapasztalt rendszerszintű káoszt „viharnak” nevezi, és azt is figyelembe veszi, hogy szükséges megérteni a kapitalizmus működésében lévő változásokat. Az elsőre hivatkozva, a konklúzió, hogy fel kell készülnünk arra, hogy szélsőséges helyzetek elé nézünk, amelyet eddig még nem tapasztaltunk. Gondoltuk-e valaha, hogy bevethetnek atomfegyvert az elkövetkező években?
A másodikra vonatkozólag, bár emlékeim szerint a zapatisták ezt nem említik világosan, bizonyos, hogy a leggazdagabb 1% elrabolta a nemzetállamokat, hogy kommunikációs média nem létezik, csak megrészegítés, és hogy a választói demokráciák tündérmesék, ha nem kifogások népirtások elkövetésére. Következtetésképpen, nem engedik magukat belekuszálni az állami logikába.
Drámai pillanattal szembesülünk az emberiség túlélésével kapcsolatban. Fel kell emelnünk tekintetünket és nem hagyhatjuk, hogy belerángassanak minket egy geopolitikai ingoványba. Ha a füst olyan sűrű, hogy nem tudjuk megkülönböztetni tőle a fényt az árnyéktól, akkor a továbbiakban hagyatkozzunk az erkölcsi alapelvekre.
Írta: Raúl Zibechi
Eredetileg megjelent spanyol nyelven a La Jornadában