„A kapitalizmus falai, a baloldal törései” zapatista szeminárium záró szavai:
Jó estét!
Köszöntöm az elvtársnőket és elvtársakat Mexikóból és szerte a a világból.
Köszönöm nektek nővéreim és testvéreim Mexikóból és szerte a világból.
Köszönöm nektek, mert nagy erőfeszítést tettetek, hogy összegyűljünk és meghallgassatok minket, nehezen dolgoztatok, hogy eljussatok ide és hazatérjetek, és tudjuk, hogy ez nagy elszántságot igényel.
Akik előadtak, nagyon sokat mondtak, és most már a ti dolgotok kirostálni a szavainkat, melyek hasznosak számotokra a szervezéshez, a munkához és a küzdelemhez ott, ahol éltek.
Kitartunk amellett, hogy a kapitalizmus ültetvényekké alakítja a világot.
Ez azt jelenti, hogy nekünk, szegény nőknek és férfiaknak a világon, szerveződnünk, küzdenünk és munkálkodnunk kell.
Már számtalanszor láttuk, megértettük és elmagyaráztuk, mit tesz velünk a kapitalizmus azokban a közösségekben, amelyekben élünk, az országban, ahol lakunk és a kontinensen, ahonnan származunk.
Ma felfedtük a kapitalizmus rejtett terveit, és felfedtük a nevét és – már tudják, minek fogják nevezni és ezt mondják: „A világ az én ültetvényem és rajta vannak a felfogadott rabszolgáim.”
Ez azt jelenti, hogy nekünk, szegényeknek, gondolnunk kell saját magunk megszervezésére, a munkára és a küzdelemre a világ őrzőiként, és NEM-et kell mondanunk a kapitalizmusra.
Csak gondoljuk át, hogyan szervezzük meg önmagunkat, hogyan harcoljunk és munkálkodjunk egy olyan világban, amelyet a kapitalizmus ültetvénnyé akar alakítani. Már világos, hogy nem csak ezért az országért kell küzdenünk, hanem az egész világért. Ezt hallottuk itt, ezért mondtuk itt, ez történik Mexikóban és ez történik más országokban is az Amerikákban, és biztosak vagyunk benne, hogy ez történik más kontinenseken, mivel ez ugyanaz a kapitalizmus, amely tönkreteszi a dolgokat. Senkinek sem kell szakértőnek lennie ahhoz, hogy rájöjjön, hogy a kapitalizmus más kontinenseken is kizsákmányolja az embereket, de szerintünk szakértőnek kell lenni, hogy tudjuk, hogyan kell elpusztítani a kapitalizmust úgy, hogy ez a gonosz soha többé ne térjen vissza.
Mindannyiunknak tanulni kell, és nem is hagyhatjuk abba a tanulást; gyakorolni is kell, amit megértettünk a tanulás által; a történelem tanulása fejlessze a gyakorlatunkat és a fejlődésünket.
És a tanulás nem csak könyvekből történik, amely amely jó; a tanulás gondolkodás is arról, milyen is a világ, és hogyan tehetnénk valami jót, vagy, hogy milyen rossz az élet és milyen lehetne helyette.
Mind használunk olyan szavakat, mint „forradalom” vagy „változás”: ez a változás vagy forradalom minden nőé és férfié a világon; az nem forradalom, sem változás, ha csak egy kevés férfié és nőé. Ez igazság, demokrácia és szabadság mindenkinek és mindenkivel.
Ma a Nemzeti Őslakos Kongresszus (CNI) elvtársnői és elvtársai felszólítottak minket, hogy szerveződjünk a vidéken és a városokban a kapitalizmus elleni küzdelemre.
A CNI nem arra kér minket, hogy szerezzünk szavazatokat. Ők arra kérik a több millió szegényt vidéken és a városban, hogy szerveződjenek és pusztítsák el a kapitalizmust a világban.
Szóval, ne aggódjatok elvtársnők és elvtársak, hogy az a probléma, hogy szavaztok-e vagy sem; a problémát kapitalizmusnak hívják, és a kizsákmányolás az, aminek kitesznek minket és amitől szenvedünk.
Azt akarjuk és a Nemzeti Őslakos Kongresszus elvtársai is azt akarják, hogy egész Mexikó, a vidék és a város szervezkedjen a kapitalizmus ellen.
Nincs más út, nincs más gyógyszer a kapitalizmus által okozott szenvedésekre. Megszervezni magunkat: erről szól a jelöltek és az Őslakos Kormányzó Tanács útja; mint egy bizottság, amely országos körutat tesz, hogy a SZERVEZŐDÉSRE szólítson fel.
Közvetlenül meg fogjuk hallgatni a vidék és a város nőit és férfiait; ezért az Őslakos Kormányzó Tanács és jelöltjeik a szemeink és füleink, így közvetítik számunkra a nép élő hangjait, hogy a rossz kapitalista rendszer kormánya mennyire képtelen kielégíteni a népek szükségleteit, és a népek tudják, hogy kellene ezeket az igényeket kielégíteni. De nincs szervezett nép, amely szembeszállna ezzel a problémával, mivel a rendszerben nem vesznek minket számításba. Ezért kell megszervezni magunkat anélkül, hogy bárki engedélyét kérnénk.
Ahogy ők sem kérnek engedélyt, hogy kizsákmányoljanak, nekünk sincs okunk engedélyt kérnünk, hogy megszervezzük magunkat ezen kizsákmányolás ellen.
Nekünk kell irányítanunk saját dolgainkat, és na hagyjuk, hogy bárki uralkodjon felettünk; hallgatni fogunk a javaslatokra, nem hagyjuk azokat magunkra erőltetni, soha többé, ezen már túlvagyunk. A nép uralkodik és a kormány engedelmeskedik – ahogy mi zapatisták mondjuk.
Ez egy újabb lehetőség, hogy meghallgassuk egymást, Mexikó vidékének és városainak számára, hogy összeadjuk a méltóságteljes dühünket, tudásunkat és intelligenciánkat, hogy kijelöljük sorsunk útját a kapitalizmus által kijelölt út helyett, amelyet járnunk kell, és amelyre a sorsunk halad – azon gonoszok felé, akikről oly sokat beszéltünk.
Erről szólnak a Nemzeti Őslakos Kongresszus erőfeszítései, és ezért teszik a jelöltek és az Őslakos Kormányzó Tanács ezt a körutat. Nem azért, hogy szavazatokat nyerjenek; már tudjuk, hogy kevés szavazat lesz és azt a kevés szavazatunkat is elcsalják, és hogy a rossz rendszer saját hasznára újjáéled a szavazatokból. Elég már ebből!
Mi keressük a sorsunk alakulását. Ez az Őslakos Kormányzó Tanács elvtársnői és elvtársai, valamint a független jelölt-szóvivők feladata: összefonni az őslakos népek szervezetét, összefonni ezen népek sorsát. A nem-őslakosokét szintén.
A Nemzeti Őslakos Kongresszus, az Őslakos Kormányzó Tanács és a szóvivők mindig lefelé tekintenek; a fülük mindig fogékony lesz az alulról jövő hangokra; többet nem néznek fel – az élet nem onnan jön, csak a halál.
Építsünk egy olyan világot, amelyben élet van. Ezért szükséges szerveződni.
Meg kell szervezni magunkat, és nem fogunk belefáradni ennek mondogatásába, mert csak ez van hátra – intelligenciával, bölcsességgel, vidéken és a városokban.
Elvtársnők és elvtársak, nővéreim és testvéreim Mexikóból és a világból, ez azt jelenti, hogy szerveződnünk kell egy új igazságosságért, egy valódi demokráciáért, azért, ahogy élni akarunk, és hogy megteremtsük saját szabadságunkat.
Ebben benne van annak megszervezése, hogy vegyük egymást számításba, miközben új törvényeket alkotunk, amelyek a népekből születnek.
Ez azt jelenti, hogy szerveződni kell, hogy elérjük a tizenhárom követelésünket: földet, munkát, kenyeret, fedelet, egészséget, oktatást, valódi információt, egyenlőséget férfiak és nők között, szabadságot, igazságot, demokráciát és békét.
Még sokat mondhatnék, miért kell szerveződnünk, de akik a legtöbbet tudják, ők a vidék és a város szegény női és férfiai.
Azt mondjuk, szerveződni kell!
Ezért van, hogy a szavazatok szervezése nem oldja meg a problémát; tehát akár szavaztok, akár nem, nem ez a probléma.
Szerveződjetek, küzdjetek, dolgozzatok ellenállással és lázadással!
Szervezzétek meg magatokat, világ őslakos népei!
Szervezzétek magatokat, városi szegények!
Ne feledjétek ezt, Nemzeti Őslakos Kongresszus elvtársnői és elvtársai!
Ne feledjétek ezt, Őslakos Kormányzó tanács elvtársnői és elvtársai!
Ne feledjétek szóvivő elvtársnők – független jelöltek, hogy felszólítsátok a népeket, hogy szerveződjenek a vidéken és a városban.
Köszönöm!
Subcomandante Moisés
szóvivő
Zapatista Nemzeti Felszabadító Hadsereg (EZLN)