A koronavírusban elhunytak eseteinek feltárásakor – a nép nyugtatása miatt – mindig hozzáteszik, hogy általában valamilyen alapbetegségük is volt amellett, vagy hogy idősek is voltak.
Azonban ez nem olyan megnyugtató. Ahhoz, hogy legyen ilyen alapbetegségünk, amelyekről beszélünk, nem feltétlen kell dohányoznunk vagy bármilyen más egészségkárosító szokásunk legyen, ugyanis a főváros légszennyezettsége is óriási mértékben károsítja a légzőszerveinket, és nem csak hébe-hóba vannak olyan napok, amikor az egészségügyi határértéket átlépi a légszennyezettség. Ennek a számlájára írható az, hogy sok nagyvárosi átlagosan 4 évvel korábban hal meg, mint azokon a településeken, ahol jelentősen alacsonyabb a légszennyezettség mértéke.
Ennek ellenére semmit sem teszünk annak érdekében, hogy változást érjünk el a levegő minőségében. Úgy beszélünk ezekkel az alapbetegségekkel kapcsolatban, mintha a szennyezett levegő ellen nem tudnánk semmit sem tenni. Helyette saját magunkat nyugtatjuk vele, hogy ez a vírus nem mindenkire veszélyes.
Talán sokkal jobb lenne a helyzet, ha megfelelően lennének takarítva a poros úttestek és a járdák, így azok a részecskék nem a levegőbe szállnának, és időben elkezdenék írtani mindenhonnan az allergén gyomnövényeket. A fák ültetése sem ostobaság, ugyanis nem csak azért hasznos, mert az árnyéka véd a hőség ellen, de a por igen jelentős részét is felfogja. Ezeknek az elmulasztásával hagyjuk, hogy a saját magunk és környezetünk egészsége tovább romoljon.
Ezek mellett még rengeteg lehetőség van, amivel a környezetünkért tehetünk. Az építőipari cégek számára elő kéne írni, hogy a munkafolyamatok során felszálló port ne hagyják elszállni, ami locsolással könnyen kivitelezhető. Ezeket folyamatosan ellenőrizni is kell, hogy betartják-e a vállalkozók. Azoknak a lakásoknak a lakóinak, amelyeknek a fűtése nagyon szennyező, támogatást kell biztosítani a korszerűsítésére, ugyanis ez minden ott lakó érdeke. A régi, erősen szennyező tömegközeledési járműveket lehetőség szerint fokozatosan le kell cserélni olyanokra, amelyek kevésbé szennyezik a levegőt. Ezeknek a lépéseknek a megtételével a nagyvárosok lakói akár évekkel is tovább élhetnének.
Nem is beszélve a közlekedésről és egyéb légszennyezőkről, amelyek miatt oly gyakoriak a szmogriadók Budapesten.
Azoknak, akik ezt nem tekintik súlyos problémának és felesleges pénzkidobásnak gondolják, ajánom, hogy a lakás takarítása közben nézzék meg, hogy az erkély korlátjára vagy a párkányra mennyi piszok kerül a semmiből. A kisebb részecskéket belélegezzük, amelyeket nem tudunk kiköhögni és a tüdőnkben maradnak. Ez rengeteg egészségügyi problémát okoz.
A halálesetek egy jelentős részénél a vírus csak pont a mondat végére, a fő bűnös akár a levegőszennyezettség is lehet, ezért nem szabad hagyni, hogy a por és a szmog ellepje a városi levegőt.
Az építőiparban rengetegen vannak, akik mindenféle védőfelszerelés hiányában végeznek olyan mukákat, amiknek köszönhetően szó szerint az arcukba kapnak óriási porfelhőket. Folyamatosan, mert kell a pénz a megélhetéshez és a lakhatás biztosításához. Ez hosszútávon az egészség romálását eredményezi, valamilyen krónikus betegséget okoz. Ha folyamatosan hangoztatnánk, hogy hányan halnak meg ez miatt, akkor talán nagyobb eséllyel lehetne nyomást gyakorolni, hogy változást érjünk el.
Kovács Márkó