Moys Zoltán színtiszta nácibeszédet jelentetett meg a Fidesz-fasiszta propagandalapban, a Magyar Nemzetben.
A cikket a NER gépezet más propagandacsatornái is átvették, köztük a HírTv oldalán is olvasható. Nem mellesleg Moys az MDF-ből Fideszbe delegált Lezsák Sándor antikommunista-rendszerváltó-jobboldali politikus veje.
A szerző a szokásos náci tévelygéseket visszhangozza az Európára törő „vörös veszedelemről”.
A nyálas cikk „önfeláldozó védőkről”, „bajtársiasságról” és „hősiességről” ömleng, miközben a fővárost és hazánkat megszálló náci német és velük kollaboráns hazaáruló alakulatok súlyos háborús és emberiség elleni bűncselekményeket követtek el honfitársaink ellen.
A kitörés nácimosdató védőbeszédeinek tetemes része próbálja egyszerű német kiskatonaként bemutatni a Budapestet megszálló alakulatokat, miközben közismert, hogy főként a SS-Totenkopf és az SS-Hitlerjugend hadosztály katonáit helyezték ide, amelyek nem csak más frontokon követtek el hasonló bűnöket, de előbbi adta a koncentrációs táborok halálgépezetének személyzetét is. Ezek az SS-egységek ráadásul főként a náci népirtást támogató, fanatikus önkéntesekből álltak, nem kényszersorozott német fiatalokból.
A cikk „hazaárulónak” nevezi azokat, akik átálltak az „ellenséghez”, miközben a náci népirtók által megszállt Budapesten kellett a legnagyobb bátorság ahhoz, hogy pl. a Budai Önkéntes Ezred fegyvert ragadjon a megszállók ellen, akik végső kétségbeesésükben halomra ölték nem csak a zsidó ártatlanokat, hanem minden ellenálló civilt is. A cikk a „dezertálókat” is kárhoztatja, miközben lényegében az egész kitörési művelet egy dezertálás volt, hiszen ezek az alakulatok Adolf Hitler „utolsó emberig” parancsát megszegve menekültek nyugat felé.
A cikkben olyan színtiszta nácibeszédek jelennek meg, mint: „Budapest védőinek és a kitörésben részt vevő – hazai földön, védőként, német szövetségben a szovjet megszállók ellen harcoló – hősi halottaknak viszont nem jár állami főhajtás.”
Újabb nácibeszéd: „mi mások lettek volna azok a magyar honvédek és civil önkéntesek, akik a szövetséges német bajtársaikkal az utolsó töltényig, az utolsó leheletig ellenálltak a hazánkra törő vörös veszedelemnek, amelyről voltak már harctéri tapasztalataik, és sokan a Tanácsköztársaság idején is belekóstolhattak már, milyen is a bolsevizmus?”
Ezek a szövegek még a Fidesz-fasiszták alaptörvénye szerint is alkotmányellenesek, mivel az a „nemzeti függetlenség elvesztését” 1944. március 19-ére datálja. (Amely mellesleg a legocsmányabb Horthy-fasizmus mosdatás.)
Ezzel a cikkel a kitörés nap újabb pillére dőlt meg, hiszen sokan fejben különválasztották a „békés” túrázgatást a neonáci megemlékezésektől. A túrákon egyszerű, politikával nem foglalkozó természetjárók is részt vesznek, és talán tényleg el is hiszik, hogy ez valami „hagyományőrzés”. A főszervező nácibeszéde azonban ismét nyilvánvalóvá tette, hogy a kitörés nap túrázás része is politikai célú rendezvény, vélhetően azzal a céllal, hogy edzett, túrázó fiatalokat is agymossanak, akiket később felhasználhatnak és beszervezhetnek ocsmány, munkásellenes politikai céljaikra.
Nem mellesleg a Teljesítménytúrázók Társasága, amely évről évre meghirdeti a túrát, pontosan tudja, hogy a szervező Börzsöny Akciócsoport oldalán ilyen nácibeszéd már évek óta elérhető. Erről nyílt levelet is küldtünk, amely válasz nélkül maradt.
És a végére még egy gyönygszemkérdés, amelyet megválaszolunk:
„Ahogy emlékezünk például Zrínyiék szigeti önfeláldozására, Szondiék drégelyi kirohanására, a Nyergestető vagy a Tömösi-szoros védőire és évezredes történelmünk megannyi honvédő háborújának hősi halottjára. Vajon miért nem jár hazánk és fővárosunk második világháborús védőinek is ugyanaz a tisztelet és kegyelet?”
Először is, mert Zrínyi nem a hazánkat megszálló törökök oldalán harcolt. Aztán Zrínyi emberei nem öltek bele civileket, köztük nőket és gyermekeket tömegesen az Almás-patakba. Zrínyi szövetségesei nem vettek részt kisebbségek ipari méretű meggyilkolásában Európa szerte. Szondiék nem súlyosbították és húzták el Drégely szenvedéseit azért, hogy a politikai vezetőik az ország aranytartalékával nyugatra menekülhessenek, hogy azt átadhassák a németeknek (és kicsit megtartsanak saját maguknak). Drégelyben ráadásul semmiféle 16. századi gettó falait nem fogja felfedezni. A Tömösi-szoros védői nem járták a környező falvak gettóit, hogy ott embereket olyan számban öljenek meg, hogy halomban álljanak a hullák, mire az „ellenség” megérkezik.
A túra idén hivatalosan elmaradt, de képek tanúsága szerint némelyek végiggyalogolták. Köztük egy horogkeresztes birodalmi sast, SS-rúnákat és két SS-halálfejet viselő úriember társasága, akik csoportképüket a tegnapi nap folyamán a Börzsöny Akciócsoport facebook oldalára is kiposztolták. Eddig az oldal üzemeltetőit ez a kép látszólag nem zavarta.