A szocializmus vagy barbárság jelszó ma is ugyanúgy aktuális, mint 100 évvel ezelőtt.
Az idézet Rosa Luxemburg német forradalmárhoz köthető, és kiválóan megvilágítja azon szükségszerűséget, hogy elkerülhetetlenül nincs alternatíva e kettőn kívül.
„Csak egy Sith tárgyal végletekben” – hangzik el a Star Wars előzménytrilógiájának katarzisánál a mester Obi-Wan Kenobi szájából, mikor épp legyőzni készül a gonosszá vált Anakint, azaz már Darth Vadert. Sajnálatos módon Rosa Luxemburgból a próféta szólt, nem a gonosz.
Nem sokkal azután olyan barbárok ölték meg barbár módon, akik később létrehozták a hitleri fasizmust, a második világháború tömegmészárlását és az ipari méretű és jellegű emberirtást, a holokausztot. Igaza lett akkor és igaza van ma is.
A baloldallal szembehelyezkedő jobboldal a történelem minden színterén barbárságot vonultatott fel a szocializmus eszméje ellen. Emlékszünk a párizsi munkásfelkelés, a kommün barbár vérbefojtásába, a Tanácsköztársaság alatti és utáni fehérterrorra, érvelhetünk az Allende elleni chilei puccs utáni mészárlásokkal, az 56-os köztársaság téri lincseléssel, a világháborúkkal, a holokauszttal, a rendszerváltások utáni etnikai tisztogatásokkal, a délszláv háborúval vagy akár a mostani orosz-ukrán háborúval.
Ezek közös jellemzője, hogy a barbárság nem szimpla erőszak, hanem ténylegesen gyomorforgató jelleget ölt. Nem volt elég megölni Rosa Luxemburgot, agyon kellett verni. Nem volt elég kioltani Victor Jara hangját: a gitáros kezét péppé kellett zúzni, majd egy egész géppisztolytárat beleengedni. Nem volt elég megölni a kommünárokat, a holttestüket meg kellett gyalázni és nyilvánosan kiállítani. Nem volt elég kivégezni a második világháborús szovjet politikai tiszteket, a fejüket le kellett vágni és Berlinbe küldeni „tudományos tanulmányozásra.” Nem volt elég golyó által kivégezni a Köztársaság téri pártház védőit, valakinek a szívét vágták ki, valakinek a holttestét elégették, majd felhúzták azokat a környező fákra.
A barbarizmus nem csak az embereket öli, hanem a bolygónkat is. A számos ponton komoly kritikával illethető Kína most a világ legnagyobb teljesítményű szélerőműfarmját építi – maga mögé utasítva a második legnagyobbat, ami szintén kínai. Közben a kapitalista világ olyan válsággal küzd, ami csak új hidegháborúval „kezelhető”, és ami az orosz-ukrán háború barbárságában csúcsosodott ki. A globális klímakatasztrófa immár Magyarország számára is valósággá vált, nem csak az e tekintetben teljesen ártatlan harmadik világot érinti. Brazíliában most győzte le az esőerdőket irtó szélsőjobboldali gonoszt egy vörös csillagos barátunk. Bolíviában a lítiumot elrabló és őslakosokat mészárló, szélsőjobboldali bábkormányt győzött le a szocialista baloldal. A szocialista országokban századannyi ember halt meg a világjárvány során, mint az állítólag “fejlett” tőkés országokban. Mikor a Szovjetunió az atomfegyvereket tiltó egyezmények megszövegezésén dolgozott, az amerikaiak nukleáris fegyvereket akartak az űrbe telepíteni. Jugoszlávia és az egykori Szovjetunió népei mind békében éltek egymás mellett, de a rendszerváltások után mindkét térséget olyan háborúk szaggatták szét, amik korábban elképzelhetetlenek lettek volna.
A barbarizmus jelen van mindennapjainkban, nem is kell hozzá embereket ölni. Ott van minden gyűlöletben, amit eddig minden hazai antikommunista erő elhintett zsidók, cigányok, kisebbségek, az LMBTQ közösség, betegek, rokkantak, nők, baloldaliak ellen. Verbális gyűlölet az utcákon, a gyáváknak pedig ott a közösségi média, ami nem közösségi tér, hanem aréna. Nem social network, hanem antisocial network, ami pont megfosztja az embert a közösségi léttől. Nem social network, hanem barbarian network. A kapitalizmus tette azzá.