Megjelent 1941 augusztusában a Népi Felszabadító Partizán Egységek Általános Főhadiszállásának Közlönyében. Augusztusban, szeptemberben és október első felében nyomtatták föld alatt, Belgrádban.
Első. A Népi Felszabadító Partizán Egységek elsődleges célja Jugoszlávia minden régiójában (Szerbiában, Horvátországban, Szlovéniában, Montenegróban, Boszni-Hercegovinában, Macedóniában, Vojvodmában, Sandzsakban és Dalmáciában) Jugoszlávia népeinek felszabadítása a megszállók alól és harc a megszállók helyi ügynökei ellen, akik segítik népünk elnyomását és terrorizálását.
Második. Népünk szabadságának és függetlenségének legnagyobb ellensége a német fasizmus, amelyet követi a többi fasiszta csatlós, amely fosztogatja országunkat. Ezért minden hazafi kötelessége kérlelhetetlenül harcolni, amíg meg nem semmisítjük ezeket a fasiszta bandákat.
Harmadik. A Partizán Egységeket Népi Felszabadító Partizán Egységeknek hívjuk, mivel nem valamely politikai párt harcoló egységei – még a Kommunista Párt különleges esetében sem, a tény ellenére sem, hogy Kommunisták harcolnak a frontokon; inkább Jugoszlávia népeinek harcoló egységei, amelyek összefogtak minden hazafival, aki képes fegyvert fogni a megszállók ellen, politikai elkötelezettségre tekintet nélkül.
Negyedik. A Partizán Egységeknek számos végrehajtandó feladatuk van a közös harcban a nép ellenségei ellen. El kell pusztítani minden tárgyat, amelyet a fasiszta megszállók használnak: vasutat, hidakat, gyárakat, munkahelyeket, lőszert és fegyverraktárt. Minden erejükkel meg kell akadályozniuk az ellenséget, hogy lefoglalja a gabonát, a haszonállatokat és már élelmiszert a parasztoktól. A rekvirált gabonát, jószágot és más élelmiszert el kell venni az ellenségtől és szétosztani a nép között, a szükséges mennyiséget meg kell tartani, hogy ellássák az egységeket. A Partizán Egységeknek meg kell akadályozniuk az adók és más zálogok beszedését, mivel a pénzt a megszállók arra használják, hogy folytassák a hódító háborújukat és leigázzák a népet.
Ötödik. A Partizán Egységeknek a fegyverek erejével kell megvédeniük a falvakat, városokat és más településeket a fasiszta gaztettektől. Meg kell védeniük a nép vagyonát a megszállók rablásaitól.
Hatodik. A Partizán Egységeknek el kell pusztítaniuk a fasiszta egységeket, akárhányszor keresztezik útjukat. Különösképp a tiszteket, Gestapo-sokat, feketeingeseket, és így tovább. Szintén kíméletlennek kell lenni a helyi csatlósok, mindenféle árulók és provokátorok, ügynökök leszámolásakor, akik népünk legjobb fiait nagy számban juttatják a fasiszta hóhérok kezére, csahos kutyaként szolgálva a megszállókat és terrorizálva a népet.
Hetedik. A Partizán Egységeknek fáradhatatlannak kell lenniük a népi ellenállás gerjesztésében, felkelések kirobbantásában a nép körében és a katonai kemény magként példakánt járni előttük. A partizán hadviselés tapasztalata megmutatta, hogy a nemzeti szintű felkelést mellőzték: ezért késlekedés nélkül szükséges jóvátenni azt a hiányt, hogy a partizánok elszigetelték magukat a tömegektől, akik készen állnak a harcra az igaz ügyért.
Nyolcadik. A Partizán Egységek politikai vonalának a következőnek kell lennie: Jugoszlávia minden nemzetiségének Népi Felszabadító Antifasiszta Frontja, tekintet nélkül, politikai vagy vallási hitre.
Kilencedik. Nem szabad elzárkózni a Partizán Egységek megalakításától; nyitva kell hagyni a lehetőséget a széleskörű kezdeményezésre, hogy Partizán Egységek alakuljanak. Ha megalakultak, a Partizán Egységnek azonnal kapcsolatba kell lépnie a helyi és regionális főhadiszállással, és a parancsoksága alá kell helyezni.
Tizedik. A Főhadiszállásnak és a parancsnoknak készültségben kell lenni, nehogy az ellenség kémeket, ügynököket és provokátorokat szivárogtasson a partizánok soraiba. Ha megjelennek, azonnal agyon kell lőni őket és a neveiket közzé kell tenni.
Tizenegyedik. A főhadiszállásnak és a Partizán Egységek parancsnokának szigorú fegyelmet kell tartani az egységekben. A fosztogatás, árulás vagy a fegyelem más megsértését súlyosan meg kell büntetni.
Tizenkettedik. A főhadiszállásnak felelősnek kell lennie a harcoló emberek ellátásáért és a felszerelésükért, stb. Az élelmiszer-ellátmányt a Népi Felszabadítási Front bizottságaival összhangban kell szervezni, amely feladata a Némi Felszabadítási Alap összegyűjtése. Ahol ilyen bizottságok még nem léteznek, a tartalékot kell biztosítani a parasztoknak vagy más polgároknak való fizetéssel vagy önkéntes felajánlásuk által.
Tizenharmadik. Minden horvát, szerb, szlovén, montenegrói, boszniai-hercegovinai, vojvodinai, dalmáciai, macedón és szandzsák Partizán Egységnek és a főhadiszállásuk a Jugoszláviai Népi Felszabadító Partizán Egységek Általános Főhadiszállásának felsőbb parancsoksága alá tartoznak.
A főhadiszállásoknak jó összeköttetésben kell állniuk egymással a csata koordinálása és a hadműveletek sikeres levezénylése céljából.
Tizennegyedik. A főhadiszállásoknak és a parancsnokoknak felelősnek kell lenniük, hogy a sebesültek és betegek megfelelő orvosi ellátásban részesüljenek.
Tizenötödik. Ahogy a tömegek felkelése terjed és fejlődik, a szükséges parancsnokságokat felállítják; ezért életbevágó a főhadiszállások és parancsnokok számára, hogy kipróbált parancsnokokat és komisszárokat találjanak, akik vezetik a felkelő tömegeket.
Tizenhatodik. Ahol a stratégiai és más körülmények kedvezőek, nagyszabású katonai egységek alakulhatnak – ahol szükséges – kisebb számú Partizán Egységekből, hogy felgyorsítsák a nagyobb hadműveletek végrehajtását.
Joszip Broz Tito
1941. augusztus 10.
Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.