A koronavírus-járvány következtében olyan társadalmi helyzetek alakultak ki, amelyekre nagyon nehéz megfelelő, mindent kielégítő megoldásokat találni és valószínűleg tovább fognak fokozódni a problémák.
Sok esetben nem is kaphatunk reális képet róla a médián keresztül, ami befolyásolja a tudásunkat. A teljesen kiszámíthatatlan jövőnek köszönhetően az emberekben aggodalmat kelt a bizonytalanság. Nem tudhatjuk, hogy milyen fordulatok várnak még ránk.
Túlságosan újszerű helyzetben vagyunk ahhoz, hogy megítéljük a védekezés lépéseinek a helyességét, de a szolidaritás fontosságát hirdetni kell akkor is, ha a nem elegendő információinknak köszönhetően akár ellentmondásokba ütközünk.
A társadalmunkat a tőke logikája szabályozza. A járványra adott válaszokból azt szűrhetjük le, hogy a kapitalista termelési viszonyok megváltoztatására egyáltalán nincs reális esély globális szinten. Erre lehetőség akkor lenne, ha a munkásosztály öntudatra ébredne és kiismerné, hogy mekkora erővel rendelkezik. Sajnos azzal kell szembesülnünk, hogy a jelenlegi válság nem fogja elsöpörni a rendszert és az eddigi gyakorlatok meg fognak maradni. Pedig a válság után a célt egy olyan rendszernek a kiépítése kéne, hogy meghatározza, amelyben nép nincs kiszolgáltatva a tőkéseknek.
Rengeteg számadattal találjuk szembe magunkat, ha a koronavírussal kapcsolatban tájékozódni akarunk. Ha csak azokat vesszük figyelembe, és az emberi sorsokat nem, akkor könnyen előfordulhat, hogy észszerűtlenül fogjuk látni az eseményeket. Az, hogy jól alakulnak a számok, nem jelenti azt, hogy másnapra ne omolhatna minden össze.
Mit is láthatunk, ha ezek a számok mögé nézünk? Olyan embereket, akik nehézségeket élnek meg, alig kapnak levegőt, de életben akarnak maradni, és a szervezetük harcol a vírussal, ami válogatás nélkül megfertőzhet bárkit.
Tömérdek adatot találhatunk még a gazdasággal kapcsolatban, amelyből nagy visszaesést olvashatunk ki. Ezeknek a számoknak az értéke a társadalom többségének a stabilitást jelenti, ezért ezekre a számokra hivatkoznak, ha válságról beszélünk.
Ha csak a számokra hagyatkozunk, akkor könnyen előfordulhat, hogy a válság előtti értékeket tekintjük a természetesnek és úgy akarunk kivergődni a nehézségekből, hogy a válság megelőző állapotokhoz térünk vissza. Tehát a társadalmunkat irányító jelenlegi tőkés logika a válságnak is meghatározza a miértjét és egy olyan problémának tekinti, aminek a leküzdésével az előtte lévő állapotokat kell visszahozni, amivel azt a látszatot kelti, mintha az lenne a normális!
Minden marxista gondolkodó úgy vallja, hogy a kapitalista rendszer szükségszerűségei a válságok, hogy a társadalom létezését fenntartsák.
A világot alkotó társadalmak óriási tömeget alkotnak, amelyeknek a többsége elszenvedője a jelenlegi rendszernek. Ezek a tömegek most elzárkózva élnek egymástól, amely okozója lehet annak, hogy a más társadalmakban élőket idegenként kezeljék. Ezt a hatalmi erők nagyon jól ki tudják használni az ismeretlennel szembeni félelemet, amelynek köszönhetően elterelik a figyelmet a valós problémákról.
Kovács Márkó