A világ tétlenül áll az őrültség előtt, hogy Trump elkezdte akadályozni Joe Biden elnöki beiktatását.
A fő emberei mind választási csalásról óbégattak, Trump nem ismerte el a vereséget, sőt, a Kapitólium megrohamozására szólított fel, amelyet fanatikus jobboldaliak végre is hajtottak, és több ember bele is halt az összecsapásba.
Már akkor kielemeztük, hogy ez a felhajtás már rég nem az elvesztett választásról szól, hanem a következőről.
Trump ugyanis olyan szétesőben lévő Amerikát hagyott Joe Bidenre, amit már az új, szintén unszimpatikus elnök sem tudott kezelni. Az amerikai birodalom ugyanis megingott.
Trump elvesztette Afganisztánt, ahonnan Biden kénytelen volt kivonulni. Elvesztették szinte egész Dél-Amerikát. Peruban leváltották az USA-barát jobbos kormányt és baloldali elnököt választottak. Bolíviában egy évig tudta tartani magát az amerikai támogatással puccsal hatalomra került jobboldal, amely elűzte Evo Morales elnököt, utána a demokratikus választásokon ismét a szocializmus győzött. Kuba a blokád ellenére köszöni jól van. A venezuelai puccsok szintén sikertelenek maradtak. Kolumbiában először választottak baloldali kormányt, és a szélsőjobb menesztésével újrakezdődhet a békefolyamat az ország polgárháborús helyzetének megszüntetésére. Argentína kukázza a szélsőjobboldali Pinochet alkotmányt, és Brazíliában bukik a Bolsonaro fasizmus és ősszel visszatér a munkáspárti kormány.
Az amerikai belpolitika érdekes módon leképeződött a hazai politikában – annak minden mocskával együtt. Mint ismeretes, az Egyesült Államokban két teljesen ugyanolyan kapitalista párt „verseng” egymással váltásban, a kulcskérdésekben egyetértve, szavakban néhol különböző politikai véleményeket kifejtve, kormányon azonban szinte 100%-ig ugyanazt az emberellenes és szegényellenes politikát képviselve. A hazai politikai élet ugyanez. A neoliberális tőkés körök itt is szétváltak és az amerikai választás során a kormány látványosan Trump mellé állt, a kamuellenzék pedig Biden mellé. Mindkettő politikai és anyagi támogatást vár az Egyesült Államoktól, hogy cserébe óriási pénzekért vehessen nyugati fegyvereket és támogathassa a NATO rablóháborúit vagy éppen az ukrajnai és tajvani fondorlatait.
A hazai kamuellenzék óriási örömmel vette tudomásul Biden győzelmét, és el is fogadták az Action for Democracy több százmillió forintos kampánytámogatását. Ebből ugyan Márki-Zay Péter nem lett miniszterelnök, de legalább nincs olyan valódi ellenzék az országban, amely megkérdőjelezné az Egyesült Államok világbirodalmi törekvéseit.
Orbán ennél sajnos ismét okosabb volt. Ő úgy érezte, kibír még 4 évet akkor is, ha az amerikai elnök utálja, hiszen utána ismét az a Trump lesz az elnök, aki mellett végig kiállt a „bajban”. Ezt Orbán Biden elnöki ciklusának lejártával ismét politikai és vélhetően anyagi tőkére is fogja váltani. Sőt, az sem elfelejtendő, hogy azok a tőkés körök, akiket Trump oly kéjesen kiszolgált (beleértve saját tőkés érdekeit is) még mindig gazdasági hatalomban vannak az Egyesült Államokban és bizony nem fogják hagyni, hogy a fasiszta rezsim idehaza megbukjon.
Donald Trump pedig most nyilvánvalóvá tette, hogy megkezdi elnöki kampányát – némileg korán elkezdve -, mikor az „állam ellenségének” kiáltotta ki Bident egy pennsylvanai beszédében. Trump Doug Mastriano szélsőjobboldali szenátor támogatta a rendezvényen, aki teljesen betiltaná az abortuszt, a konföderációs hadsereg uniformisában pózolt, valamint tovább lazítana a fegyverhez való hozzájutás korlátain. Mastriano a kormányzói székért kampányol.
Trump közben ragaszkodik ahhoz, hogy ő a 2020-as választás nyertese, Biden pedig illegitim. Erre persze azóta sem tud semmiféle bizonyítékot felmutatni.
Ezen őrültség megakadályozása a republikánus párt kezében van, amely dönthet arról, hogy nem jelöli Trumpot újra elnöknek, ám azok a politikusaik, akik nem értenek egyet Trumppal, látványosan sehol sem kapnak jelöléseket vagy hivatalokat.