Végre, a német parlamenti képviselők hozzáférhettek a Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési Partnerség (TTIP) dokumentumaihoz.
Megkönnyebbülés tudni, hogy amikor az Egyesült Államok és az Európai Unió fontos kereskedelmi egyezményről tárgyal, legalább nép a választott képviselőinek szabad beletekinteniük.
Kivéve, ha nem – nem igazán.
Még az EU legerősebb államának parlamenti tagjait is vizsgán ülő gyermekként kezelik. Nincs kamera, sem mobiltelefonok!
Semmi esetre se menjenek vissza és tárgyalják meg a választópolgáraikkal, amit láttak. A TTIP szent titkait csak a Gazdaságügyi Minisztérium lakájainak óvó tekintetei mellett láthatják.
Ahogy John Hilary, a Háború a Szükségletekért írója megjegyzi: „A parlamenti képviselőknek kifejezetten megtiltották, hogy bármely információt megosszanak a közvéleménnyel, azon tény ellenére, hogy a jogaink azok, amelyekkel zárt ajtók mögött kereskednek.”
A brit képviselők még nem kaptak zöld utat, hogy megvizsgálják a kereskedelmi egyezményt, amelyet Brüsszel aláírni készül a mi nevünkben.
A miniszterelnökünk vajon megsértődik és puffog az EU basáskodó és megmagyarázhatatlan bánásmódja miatt? Nem, egy kicsit sem. Ismételten sürgeti a tárgyalókat, hogy siessenek és fejezzék be a munkát.
A parlamentben a TTIP párti képviselők még azon is zúgolódnak, hogy az aktivistáknak nem kellene kifogásolniuk az egyezményt, mivel az titkos – szóval nem is tudhatjuk, mi is a problémánk.
Szerencsétlenségükre pont eleget tudunk, hála a demokrácia számára nyújtott értékes szolgáltatásnak, amikor is a WikiLeaks kiszivárogtatott néhány dokumentumot.
Tudunk a befektető-állam vita egyezség (ISDS) záradékról, amely lehetővé teszi a vállalatoknak, hogy bepereljék a kormányt – amely gyakorlatilag minket, a közt jelent -, ha politikájuk hatással van a profitjukra.
Tudjuk, hogy a privatizációt támogató hajlama hatással lesz a közszolgáltatásokra, mivel a kormány továbbra is elutasítja, hogy feloszlassa az NHS-t (a brit Nemzeti Egészségügyi Rendszer – a szerk.)
Tudjuk, kikhez szólt az Európai Bizottság kereskedelmi osztálya az egyezményről. 2014 februárjáig az 597 zárt ajtók mögött tartott TTIP tárgyalásokból 527 – a 88% – üzleti lobby csoportokkal folyt.
Tudjuk, hogy a Szolgáltatási Kereskedelmi Egyezmény (TiSA) hasonlóképp a liberalizációt, a „verseny” elősegítését és a szolgáltatások privatizálását erőlteti. A parlamenti képviselők már tárgyalják a TiSA-t.
Ha egyszer az Európai Parlament megszavazott számos TiSA javaslatot, jóváhagyják javaslatait az Európai Bizottság előtt is, amely azt tesz, amit akar, mivel az EU választott testületének nincs hatalma felette.
Az egész komédia, ahogy Hilary rámutat, a „demokrácia megcsúfolása.”
A „kereskedelmi bizalmasság” szövege abszurd ilyen esetben. A kormányunkat kötelezni fogják ezek az egyezmények.
Amit a választott embereink tehetnek vagy nem tehetnek, az misztikus záradékok és alzáradékok rizsmáitól* függ, amelyet az árnyékban raknak össze a globális vállalatok.
És nincs értelme különválasztani ezeket az antidemokratikus kereskedelmi egyezményeket az antidemokratikus monolitoktól, akik megtárgyalják ezeket.
Való igaz, Nagy-Britannia megtehetné és a jelenlegi kormánya valószínűleg alá is írja egyébként. De az EU tagság a demokratikus szuverenitás progresszív feladását a vállalati tákolmányoknak rendíthetetlenné és visszafordíthatatlanná teszi.
Ahogy a „technokrata” kormányokkal Brüsszel bánt Olaszország és Görögország esetén, amikor a népeik nem akartak úgy viselkedni, ahogy a bankárok kérték, úgy fognak ezek a kereskedelmi egyezmények minket megfosztani jogunktól, hogy beavatkozzunk a gazdasági kérdésekbe.
Egy gazdasági modellt őriznek kegyelettel felettünk: a „szabadpiaci” neoliberalizmust. Ha úgy döntünk, hogy ez nekünk nem tetszik, és megválasztunk egy kormányt, hogy mást próbáljon, az nagyon rossz. Ez illegális.
Ezért a TTIP, TiSA, CETA és a többi elleni harc több mint ideológiai harc, és ezért is fontos mégis, hogy az EU tagság miért nem egyszerű kérdés a gazdaság vagy a legális előnyök és hátrányok szempontjából.
Ez a szabadságharcunk és mindenki szabadságáé, akit félresöpörnének ezeknek a rohadt egyezmények a hálózatában.
a Morning Star szerkesztőségi cikke
*rizsma: régi nyomdászati fogalom, kb. 500 ív papírt jelent
Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.