Újabb puccs az MSZP ellen

A legerősebb ellenzéki párt az MSZP – természetesen a tőke kontrollja alatt van.

A pártok közötti harc lényegében szemfényvesztés. Bal- és jobboldali gúnyába bújt felsőbb osztályok érdekvédelmi szervezetei vitatkoznak pitiáner dolgokon, miközben a főbb stratégiai kérdésekben egyetértenek. Ezek a neoliberális piacgazdaság, a szegények elnyomása, a gazdagok támogatása, a NATO és a nyugati hatalmak kiszolgálása. Mindennek a következményeivel: a teljes hanyatlással a társadalmi többség számára, és soha nem látott jólét a bankok, nagyvállalatok és helytartóik számára.

A pártok közötti versengést azonban felülírja egy sokkal felettesebb, társadalmi, politikai, gazdasági és történelmi szervező erő: az osztályharc. Minden eddigi társadalom története osztályharcok története. Manapság osztályharcról nem beszélhetünk, hiszen harc nincs. Osztálykülönbség viszont van az egyik oldalon a szupergazdagokkal, a másik oldalon 4,6 millió létminimum alatt élővel, 500.00 szegény gyermekkel és naponta további 100 elszegényedő emberrel. Osztályharc nincs, mert a tőke bámulatos ügyességgel foglalta el a stratégiai pontokat: a szakszervezeteket és a baloldali pártokat.

A legnagyobb baloldali párt, az MSZP – volt. Kormányon klasszikusan jobboldali politikát folytatott. Miért? Mert folyamatosan a tőke zsaroló potenciálja alatt volt, és ennek mindig meg voltak a szervezeti formái. Először SZDSZ-nek hívták, majd Bokrosnak, Gyurcsánynak és megint Bokrosnak. Nomeg persze, „Liberálisoknak”. Nem titkos és misztikus háttérerőkről van szó, hanem teljesen hétköznapi politikai intrikáról. A hatalom a pénz. Egy párt színvonala pénzen múlik. A média pénzen múlik. A kampányhoz pénz kell. A pénzt pedig nem a kisemmizett 99% fogja adni, aki a javak 1%-át birtokolja. A pénzt a leggazdagabb 1% adja, hiszen nekik 99%-nyi vagyonuk van. A jelen kapitalizmus igazságtalan elosztásában csak a tőkések által támogatott pártok maradhatnak életben, vagy legalábbis maradhatnak az állandó figyelem középpontjában.

Az MSZP aktivistahálózata és anyagi bázisai feletti kontrollt pedig mindig a tőke birtokolta, miközben sokan azt hitték, baloldali módon működik. A tagság, a középvezető réteg, sőt a felsőbb vezetésben is rengeteg, kiváló baloldali van jelen. Tulajdonképpen ők fenn szintén harcot vívnak nem csak a tőke embereivel, hanem önmagukkal is. Eddig sikertelenül. A 2014-es választásokon győzött az összefogás-fétis, magyarul érdemtelen és értéktelen neoliberális törpepártok bevételével azok újra pozíciókhoz juthattak a parlamentben, majd az önkormányzatokban (a katasztrofális vereségek ellenére is).

Hogy miért volt képes az SZDSZ uralkodni az MSZP-n 2002 és 2010 között? Hogy miért kaptak ezek az elemek nagyon jó listás helyeket 2014-ben? Hogy miért lett Bokros Lajos főpolgármester-jelölt? Ezt mindenki piszkos fantáziájára bízzuk, ám ez csak huszadrangú kérdés. A lényeg, hogy megtörtént, és ennek háttere nem más, mint a törekvés, hogy a tőke kontrollja alá kerülhessen az MSZP.

A 2014-es önkormányzati vereség – sőt annak előszele is – már kijózanítólag hatott az MSZP országos vezetésére, és meghirdették az összefogástalanságot, amely már erősen megnehezítené a tőkés érdekeltségeknek, hogy kontrollálják a jövőben kontrollálják a baloldalt. Erre válaszlépésként megjelent – személyesen – az a kör, akik ezt a kontrollt megvalósítani akarják. Lendvai, Veres, Szekeres, Burány, Molnár, Juhász. Ne legyenek kétségeink, hamarosan Kovács, Lamperth, Bárándy is megjelenik. Puch nem fog, ő szokás szerint meglapul a háttérben. Nevesítették is magukat, ők lettek a „Deák Ferenc kör”. Aztán némi letámadás a gyakran kapitalizmuskritikával előálló Szanyi Tibor ellen. Aztán újabb támadás… megint pont Szanyi ellen. Aztán jön majd az újabb támadás: sorra kerül majd Komjáthi, Botka, Varga és Török.

A legmegdöbbentőbb, hogy a Deák kör a kiáltványában elég komoly ötleteket lop el a kommunistáktól: a demokrácia kiszélesítését és a feltétel nélküli alapjövedelmet. Mindkettő az Európai Baloldal programjából. Aztán persze vannak olyan gumicsontok is, mint 100ezres minimálbér. Csak persze a Deákok programja nem foglalkozik azzal, honnan teremtsék elő az anyagi forrásokat, tehát az egész megreked a pofátlan választási hazugságok szintjén. Ezekkel érdemes lett volna a választás előtt előrukkolni, nem pedig utána. Az MSZP ezen politikusai szájából ezek a követelések teljesen hiteltelenül hatnak.

A Duna kör tehát félig kívülről, félig belülről, puccsszerűen akarja irányítani az MSZP-s bábokat. Belülről, mert MSZP prominensek és kívülről, hiszen a tagság nem ruházta fel őket irányító funkcióval. Ilyen gyámkodó funkciót már láttunk, mikor az országgyűlési választás előtt ugyanez a kör gyámság alá helyezte Mesterházy Attilát.

Az MSZP megtisztulása sajnos megint nem úgy zajlik, mint ahogy kellene. A kérdés, hogy a baloldali tagság demokratikus ereje kerekedik felül, vagy pedig a pénz hatalma. Egy ország élete a tét, mert a fasiszta Fidesz-rezsim ellen csak valódi, szegénypárti baloldallal lehet harcolni.

Vélemény, hozzászólás?