A romániai-erdélyi Úzvölgye esete ismét megmutatta, mennyire károsítja a sovén nacionalizmus a nemzetek közös együttélését és boldogulását, és mennyire kártékony a közösségekre.
Természetesen mindkét félnek megvan a maga „igazsága” és ahhoz mindenféle kompromisszum, emberség és szolidaritás nélkül ragaszkodik, és senki nem enged egy tapodtat sem.
Mi történt valójában?
Úzvölgye mellett fekszik egy katonai sír, ahol az első és második világháborúban meghalt katonák nyugszanak, több mint ezren, többségében magyarok, de néhány száz, más nemzetiségű halott is idekerült. Az itt nyugvó katonák persze a legutolsók a történetben, holott nekik kellene első helyen állniuk – vagyis nyugodniuk békében.
A helyi magyar nacionalisták azonban nemzeti ellenállási szimbólumot kreáltak a helyszínből, a román nacionalisták pedig erre reagáltak. A normális emberek pedig vagy otthonról szemlélik a dolgokat, vagy méltóságteljesen képesek emlékezni és keresik a közös nevezőt – szerencsére ilyen jelenség is van.
A román nacionalisták szintén kérték a részüket a temetőből, hiszen ott román katonák is el vannak jeltelenül hantolva. Itt már kormányzati szinten is számháborúba kezdtek, hogy vajon mennyien. A magyar fél nyilvánvalóan az ott fekvő románok számának elbagatellizálására törekszik, a románok pedig igyekeznek felülbecsülni azt és hozzájuk csapni azokat, akik a környékbeli hegyekben, erdőkben estek el a csaták során és holttestük nem kerülhetett temetőbe sem.
A román nacionalisták önkényesen betonkereszteket állítottak, majd amikor megjelentek, hogy ezeket felavassák, a magyar nacionalisták élőlánccal akadályozták ezt meg, amelynek végeredménye lett a fizikális összetűzés, a balhé, rongálás és a kegyeletsértés.
A magyar jobboldal erre lekommunikálta, hogy a gaz románok behatoltak a temetőbe és felrugdalták a fakereszteket. A román jobboldal pedig lekommunikálta, hogy a gaz magyarok megakadályozták, hogy a békés románok méltóképp megkoszorúzzák a halott katonáikat.
Pedig valójában egyik igazság sem igaz. Mind a román, mind a magyar nacionalisták nagy ívben tesznek a temetőre és az elesett katonákra! A magyar fél számára a temető egy provokációs lehetőség arra, hogy a románok orra alá dörgöljék, hogy jól meg lettek verve az első világháborúban, mikor betörtek az országba. (Elfelejtve azt a roppantul fontos tényt, hogy akkor az agresszorok oldalán a magyar hadsereg más független országokat is megtámadott és mészárszékre juttatott rengeteg ártatlant.) A román nacionalista fél pedig szintén orr alá dörgöléssel próbál válaszolni, erre pedig elég könnyen találhat példát, például Trianont.
Közben az Orbán-rezsim is dörzsölheti a markát, hiszen végre új ellenség jelent meg Soros és a migránsok mellett. Új ellenség, több konfliktus, több félelem, több harag, több gyűlölet, több erőszak = több SZAVAZAT. Ez pedig a román orbánviktorokra is igaz.
Mi lett volna a normális megoldás?
1, Nem kellett volna a temetőt nacionalista politikai érdekeknek alárendelni.
2, Engedni kellett volna a románokat, hadd koszorúzzák meg sajátjaikat.
3, Kezdeményezni kellett volna, hogy a két nemzet közösen emlékezzen mindkét nemzet halottairól, közösen elítélve az esztelen háborús mészárlást és letéve a voksot a békés közös együttélés mellett.
Azonban ebből egyik nacionalista politikai erő nem fog tudni szavazatokat begyűjteni. Marad az ellenségeskedő gyűlöletpolitika, az incidensek, a trianonozás, a nagyromániázás és a balhék. És persze erősödő fasisztoid mozgalmak, amelyek nem csak egymást fogják verni, hanem többségében ártatlanokat és normálisakat.