Vajnai Attila, az Európai Baloldal – Munkáspárt 2006 elnökének előadása Szófiában, a “Gazdasági és szociális politika baloldali alternatívái” című konferencián.
Európa idén az úgynevezett vasfüggöny lehullásának 25 évfordulójára emlékezik, amely – a Berlini Fallal egyetemben – Európai megosztottságát szimbolizálta.
A nyugati politikusok szerint ez a kelet-európai országok felszabadulását indította meg. Érdemes azonban egy pillantást vetni az aktuális gazdasági és társadalmi helyzetre.
Szimbolikus üzenetet hordoz, hogy Nagy-Britannia idén bejelentette, eldöntötte, hogy kilép az EU-ból, ha Kelet-Európa emigránsainak szociális jogait nem kurtítják meg és az ország nem csökkentheti a megélhetésük költségeit. David Cameron, miniszterelnök még azt is kijelentette, lehetővé kellene tenni, hogy azokat a bevándorlókat, akik fél éven belül nem találnak munkát és nincs bejelentett jövedelmük, kiutasítsák. Ha ez EU elfogadja ezeket a javaslatokat, egy új vasfüggöny fog leereszkedni, hogy távol tartsa a munkát és megélhetést Nyugat-Európában kereső bevándorlókat. Vagy egy közösségi, Szociális Európa fog alakulni, vagy egy új társadalmi vasfüggöny kora jön el, és egy új fasizmus fog megjelenni.
A keletről nyugatra vándorlás nagy mértékének oka Európai keleti és nyugati felének kereseti és életszínvonalbeli különbsége. Előadásomban adatokkal igazolom, hogy egy új virtuális vasfüggöny osztja meg újra Európát.
Egyenlőtlenség a keresetekben
Elsőként egy grafikont mutatnék be az órabérekről és a béren kívüli juttatásokról az európai országokban. Az első helyen Norvégia szerepel, amely ráadásul nem is tagja az EU-nak, őket követi Svédország és Dánia; az EU átlag Olaszország és Spanyolország közé esik, majd Portugália után következik az összes kelet-európai ország – kivéve Szlovéniát, amely kicsit közelebb van az átlaghoz.
Ha megnézzük a statisztikákat, tisztán látható, hogy hasonló képet mutatnak az Eurostat adatai a családok megtakarítása terén a 2012-es évben; azonban a családi bevételeket illetően, a gazdag és szegény családok közti különbségek még élesebbek. A kelet-európai országok pedig a lista alján vannak. Ha az EU legszegényebb országát vesszük, amely a vendéglátónk, Bulgária, azt látjuk, hogy egy itt családnak két keresővel és két gyerekkel a csak 36 százaléka az átlagos bevétele egy hasonló cseh családhoz képest, miközben egy cseh család bevétele csak 34%-a egy hasonló német családénak.
Gyermekszegénység
Nem csak a megtakarítások alacsonyak, hogy a viszonylag magas szintű szociális intézmények is drámaian hanyatlanak. A hanyatlás legfőbb faktora pedig a munkanélküliség, de ennek elemzésébe inkább nem megyek bele, hiszen ez közismert. Egy másik fontos faktor a költségek növekedése és a létfeltételek, oktatás és egészségügy kormányzati biztosításának korlátozott finanszírozása. A legfőbb vesztesek az idős és legfiatalabb korosztályok. A gyermekeket illetően valódi szociális katasztrófáról beszélhetünk. Az országaink korábban megszüntették a gyermekek közötti osztálykülönbségeket is, és új utakat nyitottak meg minden gyermek oktatásának magasabb szintje felé. Ez ma már a múlté, és a szegény családok gyermekei számára a felsőfokú oktatás szinte elérhetetlen.
Példaként hadd említsem Magyarország esetét. Az EU számításai szerint a magyar gyermekek 20%-a él a nyomorküszöb alatt, amely azt jelenti, hogy 2,2 millió gyermekből 430 ezer él mélyszegénységben, de a magyar társadalomkutatók ezt a számot 600 ezerre teszik, miközben körülbelül 750 ezer gyermeket veszélyeztet a nyomor valamely formája. Az utóbbi szám megegyezik azokkal, akik gyermekjóléti támogatást kapnak. Az alultáplált gyermekek száma 250 és 350 ezer között lehet, és azok száma, akik meleg ételt kapnak az óvodákban vagy iskolákban csak néhány tízezer lehet.
A hármas ábra megmutatja a relatív nyomorküszöböt három kategóriában: a nyomor által veszélyeztetettek, akik már komoly anyagi gondokkal küzdenek, és akik kívül esnek az első kategórián nagyon alacsony munkaintenzitással egészségügyi vagy más okok miatt. Megint Bulgária áll a legrosszabb helyen együtt a három kategóriában 50%-os mutatóval. Összességében a kelet-európai országokon túl Olaszország és Portugália áll rosszabbul, mint az átlag, miközben a Cseh Köztársaság a legjobb országok között van.
Az adók és a költségvetés szerepe
A 20. század kezdetén általában kevésbé progresszív adózási rendszereket használtak, amelynek nem volt erős hatása az állami bevételek elosztására. A világháborúk és a nagy gazdasági válságok a kapitalista kormányokat abba az irányba terelték, hogy az adózást arra használják, hogy segítsék a kapitalistákat a profit nagy részének vagy teljes egészének megtartásában. A gazdasági fejlődés olyan állami szabályozás rendszerét hívta életre, amelyben a kereskedelmi, kisipari és a jövedelemadó a nagytőkésekhez került, hogy ellensúlyozzák a veszteségeiket és növeljék a profitrátájukat.
Az alábbi ábra bemutatja az adórendszerek fontos szegmenseinek fejlődését a négy legnagyobb kapitalista országban.
Az ábrából leolvasható a legnagyobb jövedelműek megadóztatásának növekedő szerepe; az első világháború hatása és a harmincas évek nagy válsága, amelyet a második világháború hatása követett, és mint látszik a britek reagáltak legélesebben. Az adóztatás megmaradó nagy szintje a második világháború után a jóléti rendszerek megteremtésével magyarázható, amely a munkásmozgalom növekvő nyomására és a kommunizmus terjeszkedése ellen jött létre; és itt újra Nagy-Britannia van a csúcson a Munkáspárt erős hatása miatt ebben a periódusban. Mindazonáltal az 1974-75-ös válságnak visszás hatása volt, a neoliberalizmus megjelenése, Mrs. Thatcher és Reagan uralkodása a 80-as években megállította és visszafordította ezt a tendenciát. A nagy jövedelműek adói csökkentek, és ami nem látható a grafikonon, az állami megrendelések nőttek, következésképpen a jóléti kiadások csökkenni kezdtek.
Növekvő egyenlőtlenség
A felvázolt fejlődés és más faktorok következménye a globalizáció általi egyenlőtlenség példa nélküli növekedése és a kapitalista rendszer általános válsága. Thomas Piketty könyve, a „Tőke a huszonegyedik században” óriási mennyiségű anyagot szolgáltat a tőke eme viselkedésének bizonyítására.
A leggazdagabb 10% bevételi részesedései nőttek a 20-as években és csökkentek a nagy válság időszakában. A második világháború alatt csökkentek és viszonylag alacsony szinten maradtak a 80-as évek kezdetéig, amikor meredek növekedés kezdődött, amely a 2007-es válság kezdetéig tartott. Így a legnagyobb jövedelmű csoport 10%-os részesedése egyfajta tükrözése az adózásnak.
A következő ábrán sokkal pontosabban látható a jövedelmek eloszlásának általános tendenciája. Amíg a 90-es években az átlag jövedelem enyhe növekedést mutat 100 ezer dolláros évi jövedelem alatt, a legnagyobb jövedelműek (felső 5%) 100 dolláros évi jövedelme 400 ezer dollár fölé emelkedett, amely négyszeres növekedést jelent.
Az egyenlőtlen elosztás következménye az óriási szakadék gazdagok és szegények között, amely Piketty könyvének központi témája. A legegyenlőtlenebb elosztást nem Európában tapasztaljuk, hanem az Egyesült Államokban. Az leggazdagabb amerikaiak 10%-a birtokolja az ország hivatalosan nyilvántarott javainak 70%-át, és a leggazdagabb 1%, a 35%-át. Európában a leggazdagabb 10% birtokolja az összes javak 60%-át, amíg a leggazdagabb 1% az összes javak 25%-át. Az európai egyenlőtlenség is nagyon magas, de még mindig az USA alatt van.
Összefoglalás
Végezetül, javaslom, hogy nézzünk rá az EU regionális térképére. A leggazdagabb régiók sötétzöldek, a legszegényebbek vörösek. A térkép néhány éves lehet, és ahogy a kiadóik említették, néhány részlet vitatható. Mindazonáltal a térkép az EU alaphelyzetét mutatja.
Ha északról haladunk dél felé és nyugatról keletre, a következő kép rajzolódik ki. Gazdag államok öve húzódik végig Svédországtól és Finnországtól Dánián, Hollandián, Belgium egy részén és nyugat-Németországon át Ausztriáig és Észak-Olaszországig. Manapság Nagy-Britanniának és Franciaországnak, a régi gyarmati országoknak nagyon vegyes képük van néhány gazdag régióval és több vagy kevesebb elszegényedett körzettel. Dél-Olaszországban és Spanyolországban inkább a vörös szín dominál és kétkedéssel fogadjuk, hogy manapság Észak-Olaszország, Portugália és Görögország nem lehetne-e vörösebb, mint ezen a térképen.
Ugyanez van a térkép keleti részein. A balti államok és kelet-Németország vörösek, de Lengyelország és a Cseh Köztársaság is lehetne még vörösebb. Szlovákiában és Magyarországon is a vörös dominál, de 2-es ábra adatai és más ábrák is azt bizonyítják, hogy Románia és Bulgária adatai hibásak. Ezek az országok számos tekintetben az EU 8 legszegényebb országa között vannak. Ha a mai valóságot vesszük, Észak és Nyugat országait szegény országok veszik körül keletről, délről és nyugatról is. Az EU Szociális Vasfüggönye sokkal kiterjedtebb, mint a múlt vasfüggönye.
Bemutattam, milyen nagy különbségek fejlődtek ki és léteznek a nyugat és kelet, az észak és dél országai közt, valamint a nyugati országokban gazdagok és szegények között. Ilyen gazdasági és társadalmi alapokon nem építhető felé a nemzetek valódi uniója. Vagy egy új politika jön, amely a szociális és társadalmi különbségek megszüntetése felé veszi az irányt, vagy az EU-nak nem lesz hosszú jövője.
Vajnai Attila
elnök
Európai Baloldal