Egy facebookos beírásra hivatkozva a Népszabadság egy ismert publicistája hosszú cikkben, terjedelmes körmondatokkal, de viszonylag kevés érvvel beállt Tarlós István mögé a 65 év feletti állampolgárok utazási kedvezményének kérdésében.
Igen, a Népszabadságban lényegében azért kampányolnak, hogy piaci alapú legyen a tömegközlekedés árpolitikája. Árnyalja a képet, hogy a szerző elképzelhetőnek tart szociális alapú kedvezményeket – ennek formáiról természetesen nem írt részletesen -, ami szépen hangzik ugyan, de amikor a kedvezmények azonnali megszüntetése van napirenden, ez lényegében semmit sem ér. Sajnos Révész Sándor eszmefuttatásából kimaradt annak a főpolgármesteri axiómának a bírálata is, miszerint “a parizer sincs ingyen”.
A közismert napilap közismert publicistája még élcelődik egy sort azokon, akik elképzelhetőnek tartották a fővárosi tömegközlekedés teljes ingyenességét, de persze elfelejtette megemlíteni, hogy a város elképesztően rossz légszennyezettségi adatai miatt a szennyezés csökkentése emberéleteket ér.
Ahogy a „szent és sérthetetlen piac” számára lényegében értéktelen emberéletekről beszélünk a nyugdíjasok utazási kedvezményének esetében is. Amikor egy olyan párt képviselője javasolja a kedvezmény megvonását, amely rendeletet hozott a csonkolt lábú rokkantak rendszeres felülvizsgálatára – hátha kinő a lába -, akkor elképzelhetetlen egy olyan rendszer bevezetése, amelyben a nyugdíjasok elsöprő többségét adó, a létminimumot alig súroló jövedelemmel rendelkező idősek szociálisan igazságos alapon részesülnének valamilyen bizonytalan kedvezményben.
Aki a fideszes főpolgármester javaslatát támogatja, az lényegében arra ítélné a nyugdíjasokat, hogy az eddigi gyógyszer számlájuk mellé hozzá kellene tenniük az orvoshoz járás költségeit, és ez pont a legszegényebbek esetében az utolsó szög lenne a koporsóba.
Úgy vélem, hogy a Népszabadság publicistáinak legalább annyira kiemelten kellene foglalkoznia az alacsony nyugdíjra ítéltek – ez sok esetben a tényleges halálos ítélettel azonos – kiadásainak kérdéseivel. Akár naponta lehetne cikkezni arról, hogy mennyire embertelen a tisztességes munkában megöregedett embereket arra kényszeríteni, hogy a fűtésen, a gyógyszereken vagy az egészséges élelmiszereken spóroljanak. Fel lehetne tárni azokat a tényeket, amelyek a fűtetlen lakások és a magas halálozási adatok közötti összefüggést mutatják.
Valójában pedig nem az a hazafi, aki elveszi a 65 év feletti nyugdíjasok utazási kedvezményeit, hanem aki többet tud adni a lánykori nevén piacgazdaság által megnyomorított szegényeknek.
Hazafiúi lelkesedéssel várom, hogy ezzel a facebook bejegyzésemmel az egykori szocialista napilap publicistái vitába szálljanak, és akkor több szó eshet arról, hogyan lehetne csökkenteni a szegénységet.
Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.