A szebb napokat megélt Origo, ma a fasiszta kormányhoz közeli szennyportál végre talált ürügyet, hogy hülyeségeket írhasson Kádárról.
Bár a Május Elseje is elég jó apropó lett volna, hogy a szokásos ostobaságokkal próbálják besározni a még mindig népszerű pártfőtitkárt, mégis a sírrablást használták ürügynek.
Tény és való, hogy a magyar kriminológia egyik sötét foltja, hogy a hatóságok képtelenek voltak a Kádár sír kirablóit elkapni, holott illett volna.
Az Origo cikke még olyan badarságokat is megszellőztet, hogy fanatikus kommunisták rabolhatták ki a sírt, amely nonszensz elképzelés.
Valójában csak a 2007-ben még csekély számú szélsőjobboldal legfanatikusabb vezéralakjainak alibijét kellett volna ellenőrizni.
A gerinctelen és gyáva kegyeletsértők még Kádár felesége, Tamáska Mária emlékét sem tisztelték, és az ő urnáját is ellopták.
Az Origo cikke ezek után megpróbálja Kádárra hárítani az 1956-os kivégzések felelősségét, holott a bírósági ítéleteket meghozó Vida Ferenc bíró még a rendszerváltás után is ragaszkodott az állításához, mely szerint minden ítéletet ő maga hozott, a pártvezetés felől pedig semmiféle nyomás nem volt rajta.
Tény, hogy Kádár János bűntudat nélkül vezényelte le az ország stabilitásának helyreállítását és a munkáshatalom megőrzését. 56 után közvetlenül személyesen próbát nemzetközi szinten fellépni a retorziók ellen, majd hosszútávon szorgalmazta az amnesztiákat.
Ennek ellenére az Origo lényegében minden alap nélkül vastag betűvel szedi, hogy „szabályosan beletébolyodott 1956 történelmi rehabilitálásába”. Ennek a kijelentésnek semmi köze nincs a valósághoz. Kádár egészségi állapota már nagyon megromlott 1989-re, és néhány jobboldali propagandista a ténylegesen összeszedetlen és csapongó „utolsó beszéd” alapján akar messzemenő következtetéseket levonni politikai pályafutásáról és 56-hoz való viszonyáról.
Az Origo cikke felemlegeti, hogy 89 januárjában Pozsgay a Rákosi-diktatúra elleni népfelkelésnek nevezte 56-ot, de a jobboldal rendre elfelejti megemlíteni, hogy 56 októberében Rákosi már hónapok óta a Szovjetunióban volt száműzetésben, megfosztva minden tényleges hatalmától.
Az Origo újra megpróbálja eladni a Nagy Imre rehabilitálásáról és Kádár János haláláról szóló legendát, mivel a két esemény „teljesen véletlenül” egy napra esett. Az meg sem fordult a fejükben, hogy esetleg a szervek megvárták Kádár János halálát, majd a fiókban tárolt rehabilitációs papírokat aznap szépen elővették és iktatták.
Mindazonáltal a kérdés fenn áll: Hol van Kádár koponyája??
Mint ahogy minden, ez is politika. Ha van politikai szándék Kádár koponyájának előkerítésére, még ma is meg lehetne találni. Pontosan tudjuk, kik voltak a 2007-ben regnáló szélsőjobboldal vezéralakjai.