Az antikommunista hisztériakeltés gerjesztése miatt létrehozott Nemzeti Emlékezet Bizottság hazugságokat állít, és történelmi ferdítésekkel próbálkozik, amikor azt írja, hogy „valamennyi családban akadnak” olyanok, akik a „kommunizmus” áldozatai.
A valóságban azonban nem lehet egyenlőségjelet vonni a kommunista mozgalom és az eszme nevében elkövetett bűncselekmények közé. Az állítás azért is hamis, mert a közvélemény-kutatások világosan kimutatják, hogy a társadalmi többség szerint a „szocializmus” sokkal jobb rendszer a jelenleginél.
Ízléstelen olyan demokratikus munkásmozgalmi szervezetek nyakába varrni a diktatúrák áldozatait, amelyek nem vállalnak értékközösséget semmilyen múltbeli, emberi jogi sérelemmel.
Különösen ízléstelen ezt olyan történésznek álcázott politikai propagandaszervezet szájából hallani, akik megbízói olyan ideológiákkal vállalnak értékközösséget ( fasizmus, kapitalizmus, vallások, királyság), amelyeknek egyenként is nagyságrendekkel több áldozata volt, mint a vélt „kommunizmusnak”.
Ide értjük a jelenkori kapitalizmus által kitermelt 4,6 millió létminimum alatt élőt, akik nyomorba taszításáért a bizottságot felállító Fidesz rezsim prominensei is személyesen felelősek.
A „történész” szervezet teljesen dilettáns módon „kommunizmusnak” nevezi az 1945 és 1989 közötti időszakot, amely megkérdőjelezi szakmai hozzáértésüket. Ráadásul mindezt állami vezetőknek kijáró fizetésért és 500 millió forintos költségvetéssel, amelynek felhasználásáról közérdekű adatkéréssel fogunk utánajárni.
Viszont egyetértünk a bizottság közleményének végső konklúziójával: „Nem kétséges, hogy a jövő útja csak ez lehet: az európai nemzetek közötti kölcsönös tiszteleten és egymás múltjának megértésén alapuló együttműködés.” Ez is része annak az összetett jelentésnek, amelyet a vörös csillag, mint –többek között- a nemzetköziség jelképe kifejez.
Európai Baloldal
Sajtóiroda