Hétfőn, december 11-én a szociáldemokraták, a liberálisok és a konzervatívok koalíciója jóváhagyta a Megszorítás 2.0-át az Európai Parlament Gazdasági Bizottságában.
A következő reggelen ezerötszázan érkeztek szakszervezeti tagok és munkások Európa minden részéről Brüsszelbe, hogy tiltakozzanak a bérek, közszolgáltatások és nyugdíjak csökkentése ellen. A menetet az Európai Szakszervezeti Konföderáció (ETUC) hívta össze, miközben az EP-képviselők és miniszterek egy új gazdasági irányítási szabálytervezetről tárgyaltak, amely kötelezi az összes tagállamot, amelyek a GDP (a gazdasági teljesítmény egy ország gazdaságának összértéke) deficitje meghaladja a GDP 3%-át, hogy évente legalább 0,5%-kal csökkentsék azt.
Konkrétan ez azt jelenti, hogy 14 tagállamnak az ETUC adatai szerint a következő évben 45 milliárd eurót kell megnyirbálnia a költségvetéséből. Még konkrétabban ez azt jelenti, hogy olyan országok, mint Olaszország, amelyeket rendkívül sújtott a COVID-19 járvány, le kell mondjanak 300 000 ápolóról annak érdekében, hogy csökkentsék a deficitüket.
Két év brutális megélhetési válság után, amit mind a járvány, mind az ukrán háború súlyosbított, az új gazdasági irányítási szabályok a szociáldemokraták és a jobboldal közötti együttműködés eredményei. Ez a szövetség csak egyféleképpen tud reagálni a válságra: a küzdelem terheit az európai munkásosztályra hárítva. Az európai közszolgálati szektor krónikusan alulfizetett. A gazdasági és pénzügyi válság idején a bankokat milliárdokkal mentették meg a közpénzből, míg a kórházak erőforrások nélkül maradtak. Százezrek haltak meg, mert nem kaptak megfelelő kezelést. 15 évvel később a klímavédelem továbbra is folyamatban van, és a privatizáció és a költségcsökkentés az első helyen áll, miközben a jobboldali agitátorok az EU-t egy téves ösvényre vezetik a piaci radikálizmus és verseny felé.
2022-ben az EU lakosságának több mint 20%-a ki volt téve a szegénység vagy társadalmi kirekesztés kockázatának, miközben az élelmiszer- és energiaipari vállalatok szédítő nyereségének köszönhetően az infláció robbanásszerűen nőtt. Az „extraprofitadóknak” alig volt hatása, az európai vállalatok több mint 170 milliárd eurót fizettek ki osztalékként 2023 első felében. Ehelyett egy profit-ár spirál közepén vagyunk. Ilyen környezetben a megszorítások visszaállítása nemcsak növelné a nyomást az alacsony jövedelmű munkavállalókra és megterhelné a közszolgáltatásokat, hanem csökkentené a tagállamok képességét is arra, hogy beruházzanak a klíma- és társadalmi védelembe – azokba a területekbe, amelyek a munkavállalók számára a legfontosabbak.
Abban az időben, amikor az országoknak nagyszabású állami befektetésre lenne szükségük a színvonalas, fenntartható munkahelyek biztosításához és az éghajlati céloik eléréséhez a párizsi megállapodás alapján, az új szabályok arra kényszerítik a tagországokat, hogy vagy emeljék az adókat, vagy csökkentsék a költségvetést a kötelező deficitcélok eléréséhez – utóbbi szinte biztosan recesszióhoz vezetne. A szélsőjobb számára a megszorítások által vezérelt recesszió ajándék – azt mondhatják, nem alaptalanul, hogy az Európai Bizottság kényszeríti rá őket az megszorításokra. Az EU intézményeiben tapasztalható bizalmatlansági légkör, amelyet a 2008-as válság katasztrofális válasza keltett, füstfüggönyt biztosít számukra kultúrharcos programjaik előmozdításához.
Az elvetélt gazdasági elmélet, mely szerint ‘szorítsunk meg a növekedés érdekében’, időről időre kudarcot vallott. Az új gazdasági irányítási szabályok lehetőséget kínálnak egy új, igazságosabb gazdasági modellre, amely a munkavállalókat teszi az az első helyre, nem pedig a szuperprofitokat. Olyan gazdaságra van szükségünk, amely nekünk dolgozik – nem pedig fordítva.
EP Baloldal frakció