„Tibor, kivel álljunk össze, a Thürmerékkel?” – visszhangoztak Horn Gyula szavai, amelyet egy kampányreklámban is felhasználtak.
Hát, most eljött az idő.
Az ISZOMM párt rendkívül jól indult. A szimpatikus társaság követelése a 250 ezer forintos minimálbér felé azon kevés bérkövetelés volt, amely nem szimpla demagógiával operált, mint a Jobbik és Momentum népámító bagázsa, hanem volt mögötte egy „szocializmus” jelszó, amellyel ez megvalósítható is lenne.
Azonban az egész dolog most hirtelen gellert kapott, amikor Szanyi kapitány pártja egy placcon jelent meg Thürmer Gyuláékkal, akik csatlakoztak a 250 ezres minimálbér követeléséhez.
Thürmer pártja ugyanis az utóbbi időben teljesen vállalhatatlan politikát folytatott. A pártszakadás során kezdődő konfliktustól számos példa mutatja, hogy a párt feladta kommunista elveit, amely során olyan szervezetekkel került kapcsolatba, mint a Györkös-féle Magyar Nemzeti Arcvonal, amelynek vezetője Bőnyben fejbelőtt egy rendőrt, vagy a Honfoglalás 2000 nevű Orbán és Putyin imádó szélsőjobboldali szervezet. A párt gratulált a Fidesz választási győzelméhez, Thürmer szívélyességi látogatást tett az ózdi jobbikos polgármesternél, majd a menekültválság során feladták a háborús menekült embertársaink iránti alapvető humanista szolidaritást és kvázi csatlakoztak a Fidesz migránskampányához. Legutóbbi gyöngyszemük, hogy a Szabadság pártlap közösségi média felületén a legjobb elvtársainkat kivégeztető Sztálin portréjával is megemlékeztek a Győzelem Napjáról.
Szanyi Tibor egykori EP képviselőként tudhatná, hogy az ilyen kapcsolatokat nemzetközi szinten sem nézik jó szemmel.
Kérdés, az ISZOMM mit nyer egy teljesen súlytalan, lassan viccpárttá silányuló képződmény támogatásán, amely a Kisgazdák után az egyetlen párt maradt, amelyet szimpátia vagy gyűlölet helyett inkább röhejesnek tart az átlagember.