Több ezer argentin tüntetett Milei munkareformja ellen december 18-án, a hőség ellenére
Több ezer argentin kibírta a magas hőmérsékletet, amikor december 18-án az utcára vonult, hogy tiltakozzon Javier Milei szélsőjobboldali kormányának munkareformja ellen. A Szakszervezetek Általános Konföderációjának (CGT) a akciófelhívását számos szakszervezet támogatta, amelyek azt állították, hogy a intézkedés a munkavállalók jogainak lerombolására törekszik a nagyvállalatok javára: „Ez a reform csak mélyíti a szegénységet, a társadalmi kirekesztést és a munkanélküliséget. Nem adjuk fel harcunkat a tisztességes munkáért” – mondta a CGT egy nyilatkozatban.
A kormány a munkaviszonyok állítólagos modernizálásának szükségességére hivatkozva indokolta a intézkedést: „A szöveg továbbá ösztönzi a foglalkoztatás formalizálását, új szabályokat vezet be a platformgazdaság számára, hatékonyabb munkaadói járulék-rendszereket és olyan mechanizmusokat, amelyek csökkentik a pereskedést, nagyobb előreláthatóságot és hosszú távú stabilitást biztosítva a rendszer számára.”
A szervezett munkások azonban azt állítják, hogy ez egy munkarugalmassági projekt, amely összhangban van Milei elnök neoliberális programjával. Cristian Jerónimo, a CTE vezetője így nyilatkozott: „[A munkareform] semmit sem tesz a munka világának javára; Argentína nagyvállalatai számára írták, és nem előnyös a kis- és középvállalkozások számára sem.”
A tiltakozók számára azonban ez a reform nem meglepetés. Már jóval elnökké válása előtt Milei bejelentette, hogy elengedhetetlen az argentin állam teljes szerkezetének reformja, hogy a „szabadság útjára” léphessen, ami a gazdaság neoliberalizálását, az állami részvétel a gazdaságban való minimálisra csökkentését, az elnyomó apparátus megerősítését és a dél-amerikai ország geopolitikai érdekeinek Washington érdekeivel való összehangolását jelenti. Röviden: visszatérés a Washingtoni Konszenzus útjára.
A tömeges mobilizáció napja után a kormány bejelentette, hogy a reform vitáját februárra halasztják, ami egy kezdeti jel arra, hogy Milei érzi a népi tüntetések nyomását. Mégis, két évnyi hivatali idő után Milei mindent megtett, hogy előmozdítsa neoliberális programját, még számos tömegtüntetés közepette is. Egy sor törvény, végrehajtási rendelet és nemzetközi diplomáciai megállapodás a legsötétebb jele annak az útnak, amelyet a jobboldali libertariánus vezető követ, aki olyan országot kormányoz, amely – ígéretei ellenére – ismét visszatér a gazdasági válság és politikai instabilitás útjára.
Gazdaság: fiskális kiigazítás és társadalmi feszültség
Összhangban a neoliberális ortodoxiával, Milei sor fiskális kiigazítást hajtott végre a hiány megszüntetése érdekében, ez pedig a legszegényebb rétegek anyagi stabilitásának rovására történt, akik az utcára vonultak, hogy tiltakozzanak az egészségügyi, oktatási és egyéb területek megszorításai ellen, amelyeket az argentin állam most már teljes egészében nem kíván fedezni vagy a jelenlegi gazdasági helyzethez igazítani. A diákok, tanárok, kutatók és egyetemi dolgozók is következetesen az utcára vonultak, követelve a felsőoktatás finanszírozásának javítását, a tudományos és egészségügyi kutatások finanszírozását, és a szabad és állami oktatás védelmét.
A belügyminiszter, Patricia Bullrich által elrendelt elnyomás a tömegtüntetések ellen súlyos volt. Több százan megsebesültek és lettek letartóztatva, köztük Pablo Grillo újságíró is, aki majdnem meghalt, amikor egy könnygázzal töltött tartály ütötte fejbe.
Ennek ellenére Milei nem lassított. A támogatások megszüntetése, a bérek fagyasztása és az állami vállalatok széleskörű privatizációja több mint egy évtized óta várt fiskális többletet generált. Az éves infláció, amely 2023 végén körülbelül 211% volt, 2025-ig 3%-ra csökkent.
Ennek ellenére számos elemző kijelentette, hogy a 2025 októberi 2,3%-os inflációs növekedés a neoliberális modell hiányosságait tükrözi a hosszú távú többlet fenntartásában.
Továbbá fontos megjegyezni, hogy idén Donald Trump adminisztrációja rekord, több mint 20 milliárd dolláros befizetéssel mentette ki Argentínát, ami az IMF Argentínának nyújtott 20 milliárd dolláros nagylelkű támogatásán felül történt.
Más szavakkal, a végrehajtó hatalom által nagy gazdasági sikernek tekintett többlet nemzetközi szövetségeseinek hatalmas támogatásának köszönhetően valósult meg, akik neoliberális makrogazdasági változást követelnek nemcsak Argentínában, hanem a teljes régióban. Ennek persze ára van, amelyet az argentinoknak a következő évtizedekben kell majd fizetniük. Argentínának van a legnagyobb IMF-adóssága a világon. Több mint 64 milliárd dolláros adóssága „a szabadság ára”.
Politika: az állam csökkentése és nyílt konfrontáció
Gazdasági modelljét követve Milei kormánya radikális leépítést hajtott végre. Több mint 10 minisztériumot és 200 kormányzati osztályt szüntettek meg egy csapásra. Ez közel 50 000 ember elbocsátását jelentette, akik hirtelen munkanélküliséggel és bizonytalansággal szembesültek.
Ezeket a döntéseket hirtelen és agresszívan hozták meg, olyan politikai attitűdöket, amelyeket az elnök a kommunikációs stratégiájának részeként alkalmazott. Milei mindig egyoldalúan igyekezett kormányozni, amikor csak lehetséges volt, megkerülve a parlament jóváhagyását.
De Milei jelentős törvényhozási győzelmeket is ért el. Kormányzása elején mindössze 39 képviselő és hat szenátor támogatta; mégis sikerült több törvényt is elfogadtatnia, például a Bázistörvényt (amely lehetővé tette az argentin állam radikális privatizálását) és az adóreformokat.
Ezt a PRO, az egykori elnök, Mauricio Macri vezette jobboldali párt, valamint bizonyos disszidens peronisták támogatásának köszönhette. Az úgynevezett „Májusi Paktum” létrehozása, Argentína jobboldali pártjai és kormányzói közötti nagy megállapodás lehetővé tette számára, hogy tárgyaljon és megállapodjon a jobboldali libertarianizmus által kívánt számos reformról.
Ez a paktum megakadályozta a nyugdíjak emelését. A nyugdíjasok rendszeresen tiltakoztak, hogy több pénzt követeljenek gyógyszerek és élelmiszerek vásárlására, amelyek most már fő akadályt jelentenek az életükben. Ennek ellenére a Paktum nem engedett, és folytatta neoliberális sodródását.
Politikai és igazságügyi botrányo
Milei kormányzását számos botrány is jellemezte. Nagyon korán vitába keveredett Victoria Villarruellel, alelnökével, akiről azt állította, hogy a politikai ellenfeleinek kezére játszik.
Emellett érintett volt a „$LIBRA” botrányban is, amelyben nemzetközi csalási rendszer részeként vádolják, amely a kriptovaluták értékesítéséhez kapcsolódik. Egy parlamenti bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Milei valóban felhasználta elnöki pozícióját a csalás elősegítésére, amely milliós veszteséget okozott a világ befektetőinek.
De az az esemény, amely valószínűleg a legnagyobb hatással volt Milei népszerűségére, nővérét érintette. Karina Milei, az elnöki titkárság vezetője, részt vett egy megvesztegetési hálózatban, amely a Nemzeti Fogyatékosságügyi Hivatalon (ANDIS) keresztül működött. Sokan e botrány felbukkanását látták annak okának, hogy október 26-án súlyos vereséget szenvedett a Buenos Aires tartományi választásokon.
Ennek ellenére Mileinek sikerült talpra állnia, és pártja, a La Libertad Avanza (LLA) megnyerte a következő törvényhozási választásokat, növelve mandátumainak számát a törvényhozásban. Stratégiája a szokásos volt: a peronizmust vádolta Argentína lerombolásával, és önmagát mutatta be, mint az egyetlent, aki képes megmenteni az országot. Ez a messiási kommunikációs stratégia azonban éppen a kormányát sújtó korrupciós és csalási botrányok miatt kezdett megkérdőjeleződni.
Összehangolás Washingtonnal
Milei jelentős változást hajtott végre az ország külpolitikájában. Argentína szavazata az ENSZ határozat ellen, amely elítéli az Egyesült Államok kubai gazdasági és kereskedelmi blokádját, fontos változást tükröz. Történelmileg Argentína tiltakozó diplomáciai álláspontot bármely imperialista cselekmény ellen, a Falkland-szigetekre vonatkozó igénye miatt, amelyek – bár partjaitól távol fekszenek – az Egyesült Királyság irányítása alatt állnak. A vita katonai szintre is fokozódott az argentin hatóságok ismételt igényei miatt.
De a változás sokkal több, mint névleges. Argentína a Trump korményzat legnagyobb szövetségesévé vált Dél-Amerikában. Milei dicsérte Trump személyiségét, és Trump nyilvánosan támogatta őt, például amikor az utolsó törvényhozási választásokon azt javasolta, hogy szüntessék be a Buenos Aires és Washington közötti együttműködést, ha Milei veszít. Válaszul az argentin elnök ismételten kinyilvánította lojalitását Trump geopolitikai projektje iránt, és támogatta minden kezdeményezését a régióban és azon kívül is.
Így Milei a latin-amerikai új jobboldal vezetőinek archetípusává vált. A legszegényebb rétegek rovására történő radikális fiskális kiigazítással, ellenfeleivel való nyílt konfrontálással és Washingtonnal teljesen összehangolt nemzetközi politikával (amely a Monroe-doktrína új fejezetét kezdte meg) a szélsőjobboldali kormányok kezdenek teret nyerni a régióban: Kast Chilében, Paz Bolíviában stb. példák a régió ideológiai és geopolitikai változására, amelyet nem lehet megérteni Javier Milei alakja nélkül.
forrás: Peoples Dispatch