Az október 4-ei általános választás óta Európa úgy nevezett „jó diákja” meglepő és példa nélküli helyzetnek adott otthont.
Még mindig terjed a pletyka, hogy egy megszorítás-ellenes többségé lehet a hatalom. David Ferreira megvilágosítja, hogy mi történik Portugáliában.
1. A jelenlegi helyzet
A hó eleji választás a PSD és a CDS közép-jobb koalíciójának (Portugal á Frentének, azaz Portugália Előre) viszonylagos győzelmet hozott a szavazatok 38%-ával.
A Szocialista Párt, amelyet e hónapig széles körben a győztesnek vártak, mérsékelten növelte 2011-es eredményét 32%-ra.
A Baloldali Blokk (az Európai Baloldali Párt tagja) vált a választások meglepetésévé, amely 10%-ra duplázta meg az eredményét, pedig már le is írták a 2013-2014-es választások miatt.
A kommunisták vezette Demokratikus Egység Koalíció (a Portugál Kommunista Párt koalíciója a Zöldekkel) több mint 8%-nyi szavazatot nyert, amely szintén fejlődés mind százalékban, mind parlamenti képviseletben a Baloldali Blokk drámai sikere ellenére is.
2. A portugál baloldal újbóli megközelítése
Míg baloldali többséget választották a parlamentbe, a politikai és történelmi különbségek a Szocialista Párt és a tőle balra álló erők között – a Baloldali Blokk és a Kommunista Párt – olyan jelentősek, hogy a várakozások szerint leginkább az jött szóba, hogy a konzervatívok a Szocialistákkal tárgyalnak egy kisebbségi kormányért.
Ezek a várakozások megszűntek, amikor mindhárom baloldali párt kifejezte szándékát, hogy alternatív kormányról tárgyaljanak. Minden egyes baloldali párt meghúzta a maga „vörös vonalát”: a Szocialisták elkötelezettek az európai és nemzetközi egyezmények iránt, a baloldali pártok pedig olyan politikai programot akarnak, amely megvédi a béreket, a nyugdíjakat, a foglalkoztatottságot és a szolgáltatásokat.
Ezt a párbeszédet úgy is lehet magyarázni, mint annak sürgősségét, hogy megelőzzék a konzervatív uralkodás folytatását. A Szocialista Párt a Pasokifikációval néz szembe, ha támogatja a konzervatív kormányt és a megszorítások folytatását.
A választási eredmény felgyorsítja a dialógust, mivel a Szocialista Párt eredménye relatíve gyenge volt, míg a tőle balra lévő pártok a szavazatok jelentős 18,5%-át nyerték meg. Ha a Szocialisták a konzervatív Portugál á Frente előtt végeznek, talán jobban preferáltak volna egy megegyezést a konzervatívokkal, amely számukra nagyobb rugalmasságot engedett volna meg a gazdaságpolitika területén. Ezzel az eredménnyel ámbár a Szocialistáknak kevés választásuk van, csak tényleges engedményeket tenni a Kommunistáknak és a Baloldali Blokknak.
3. A portugál elnök beavatkozása
Ami a helyzetet eszkalálta az elkeseredett jobboldal részéről, amely a népi vereséget egy valódi politikai válsággal magyarázta, az a portugál elnök, Cavaco Silva beavatkozása volt.
Silva szabályszerűen felkérte a konzervatívok vezetőjét, Passos Coelho-t, hogy alakítson kormányt. Ámbár beszédének jórészét a baloldal támadásának szentelte, és kifejezte tiltakozását, hogy a Kommunista Párt és a Baloldali Blokk bármilyen megoldásnak részese legyen, mivel ellenzik a NATO-t és az európai megszorító rezsimet. Az 1 millió embert, aki ezekre a baloldali pártokra szavazott, egyszerűen figyelembe sem vették. Ez a beszéd felért mind a hidegháború, mind az európai korszak autoriter neoliberalizmusával.
A beszéd polarizálta az országot, és felvetette egy alkotmányos válság lehetőségét, amelyben a baloldalnak valós többsége van a parlamentben, de az elnök ellenáll annak, hogy mandátumot adjon a baloldal elleni keresztes háború részeként, amely fenyegeti a jelenleg működő portugál demokráciát.
Cavaco Silva ciklusa hamarosan lejár, és az ország januárban belecsöppen az elnökválasztás első fordulójába. Ha a patthelyzet addig tart, akkor az elnökségért való küzdelem népszavazás lehet arról is, hogy a baloldal kormányozza-e az országot.
4. Veszélyek a baloldal számára
A bal- és jobboldal közötti polarizáció a portugál politikában nyomást gyakorol a Baloldali Blokkra és a Kommunista Pártra, hogy végül egyezségre jusson a Szocialista Párttal.
Miközben mindkét baloldali formáció megegyezést keres a Szocialistákkal arról, hogyan kellene kinéznie a gazdasági programnak az elkövetkezendő négy évben, az európai hatóságok fenyegethetik ezt a megegyezést azzal, hogy szankciókat vezetnek be, ha eltérnek a költségvetési céloktól.
Ha a Szocialista Párt fenntartja elkötelezettségét az „európai szabályok” iránt, akkor a nyomás a Baloldali Blokkra és a Kommunistákra helyeződik, hogy kiálljanak a Szocialista Párt mellett, vagy őket okolják a „baloldali egység” megtöréséért.
David Ferreira
Forrás: http://wire.novaramedia.com/