A legújabb jelentés szerint az anglikán egyház szörnyű és hosszú ideig tartó gyermekbántalmazást tussolt el. A jelentés szerint a titkolózás egészen a legmagasabb szintekig felér.
A jelentés feltárta, hogy Justin Welby, Canterbury érseke 2013-ban „meg tudta volna és meg kellett volna tennie”, hogy bejelentse a bántalmazást a hatóságoknak. Ezzel sok gyermeket megóvhatott volna a bántalmazástól. Ő azonban inkább az egyház hírnevét választotta ahelyett, hogy kiállt volna az áldozatok mellett.
John Smyth QC körülbelül 130 fiút és fiatal férfit bántalmazott keresztény nyári táborokban. A jelentés Smythet „elrettentő példának” nevezte, aki gyerekeket és fiatal férfiakat bántalmazott „brutális és iszonytató” módon.
Az áldozatai traumatikus fizikai, szexuális, pszichológiai és spirituális támadásoknak voltak kitéve. A bántalmazás hatása megjósolhatatlan, és maradandó nyomot hagyott az áldozatok életében.
Az áldozatok nagy erőfeszítéseket tettek, hogy az illetékesek tudomására hozzák a bántalmazást. Smyth tevékenységét már 1982-ben felfedezték egy jelentésben. Azok, akik látták a jelentést, aktív szerepet vállaltak annak eltitkolásában.
Smyth bántalmazását „túlzott testi fenyítésként” magyarázták, de valójában súlyos bűncselekményeket követett el. A további bántalmazást meg lehetett és meg kellett volna előzni. Ennek ellenére 1984-ben Smyth-et hagyták Zimbabwébe, majd Dél-Afrikába költözni, ahol közel 20 évig folytatta a bántalmazást.
Körülbelül 30 fiút és fiatal férfit bántalmaztak fizikailag és pszichológiailag Nagy-Britanniában. Afrikai országokban, köztük Zimbabwében, körülbelül 85 fiú és fiatal férfi esetében rögzítették a fizikai bántalmazást. A jelentés szerint a valódi szám „valószínűleg sokkal magasabb”.
Smyth saját gyermekeit is fizikailag bántalmazta. Fia így írta le apja veréseit: „A pajtához vezető séta kínzó volt. Két perces séta a háztól. Néha csendben mentünk.
„Néha megkérdeztem, ezúttal mennyit kapok. A pajtába tett utak soha nem voltak gyorsak. Gyors verések a házban történtek, az ő dolgozószobájában vagy a felső fürdőszobában. A pajta az élményről szólt.
„Az élmény gyakran napokkal korábban kezdődött. Apám gyakran egész héten távol volt, és csak hétvégére tért haza. Anyám feljegyezte a hibáimat egy könyvbe a konyhában, készen arra, hogy apám hazaérkezésekor elolvassa. Napokig vártam. Napokig rettegtem a következő látogatást a pajtában.”
Welby az 1970-es években találkozott Smythtel az Iwerne keresztény táborokban. Az Iwerne táborokat kizárólag férfiak vezették, a nőket „segítő hölgyeknek” hívták.
A jelentés leírta a táborok „hihetetlenül szexista” felépítését, ahol a „segítő hölgyek” szerepét a vezetők feleségei vagy női egyetemisták töltötték be. „Ezeket a segítő hölgyeket a háttérbe szorították, mintha láthatatlanok lennének” – írta a jelentés.
„Ők főztek a konyhában, annak ellenére, hogy néhány női egyetemista ugyanazt a szakot végezhette például, mint a táborozók közül a végzősök.”
A jelentés leírta, hogy a férfiakat úgy kezelték, mint akik nagyobb bölcsességgel és belátással rendelkeznek. „John viselkedését és magyarázatait ezért nagyobb legitimitás övezhette. Az ifjú férfiakra való összpontosítását senki sem kérdőjelezte meg.”
A jelentés szerint Smythet „jelenteni kellett volna” a brit rendőrségnek. Magas rangú egyházi tisztségviselők „elszalasztották az alkalmat”, hogy megállapítsák, folytatott-e bántalmazó magatartást Dél-Afrikában.
A jelentés megállapította, hogy ha Welby megszólalt volna, Smyth-et „sokkal korábban” felelősségre lehetett volna vonni. A rendőrség csak 2017-ben indított nyomozást. Smyth 2018-ban halt meg a dél-afrikai Fokvárosban, anélkül, hogy valaha is felelnie kellett volna a tetteiért.
Welby visszautasította a lemondásra vonatkozó felszólításokat.
forrás: Socialist Worker