Akár 20 000 ember is életét veszthette Líbiában, és tízezrek kényszerültek elhagyni otthonaikat. Ők a klímaváltozás áldozata – az észak-afrikai térségben ez a legsúlyosabb árvíz 1927 óta – egy olyan társadalomban, amelyet az imperialista beavatkozás tépett szét.
A Daniel vihar szeptember 10-én éjszaka csapott le, és pusztító áradásokat okozott Líbia északkeleti partvidékén. A növekvő víz szétrombolta a Derna városa közelében lévő két gátat.
Egy túlélő elmondta: „Hallottam egy zúgást, azt hittem, repülőgép. A víz ereje összeroppantotta a szomszéd házát.”
Egy másik túlélő, Khalil Boushiha és édesanyja az utcán sodródott, amíg megkapaszkodott egy ajtóban és bemenekült egy házba.
„Holttestek úsztak a vízen, autók úsztak el mellettünk, emberek sikítoztak. Egy óráig vagy másfél óráig tartott, de úgy tűnt, mintha több mint egy év lett volna” – mondta.
Az Al-Bayda, Al-Marj, Tobruk, Takenis, Al-Bayada, Battah és Bengáziban található keleti városokat is érintette az ár.
A Daniel vihar a hónap elején kezdődött, és árvizeket okozott Görögországban, Bulgáriában és Törökországban, mielőtt Líbia felé vette az irányt. Ez volt a legrosszabb vihar azóta, hogy Görögországban feljegyzéseket vezetnek. Itt 16-an haltak meg, Bulgáriában pedig négyen.
A vihar egy egyre gyakoribb, Omega-blokknak nevezett klímajelenséget követett. Ezek akkor fordulnak elő, amikor egy magas légnyomású zóna két alacsony nyomású zóna közé szorul. Súlyosabb és intenzívebb esőzésekkel társul.
Derna városában, amelynek 100 000 lakosa van, a két közeli gát összeomlása 30 millió köbméter vizet szabadított fel. Egy köbméter 1 000 liternek felel meg. A hullámok tíz méteres magasságban söpörtek át a városon.
A város 25 százaléka eltűnt, a legtöbb része az óceánba sodródott. Líbia polgárháborúja a NATO 2011-es beavatkozása után hagyta a országot káoszban és felkészületlenül a klímavészhelyzetre.
A hatóságok 2002 óta nem megfelelően tartották karban a gátakat, és nincs korszerű meteorológiai szolgáltatás, sem más kritikus infrastruktúra.
Nincsenek megfelelően felszerelt mentőszolgálatok az emberek megmentésére és segítésére.
„Az időjárási körülményeket nem tanulmányozták kellőképpen, sem a tenger szintjét, az esőzést és a szélsebességet. Nem voltak evakuálások azoknak a családoknak, akik a vihar útjában lehettek volna és a völgyekben” – mondta Osama Aly, Líbia Vészhelyzeti és Mentőszolgálatának vezetője.
„Az embereket három tömegsírba temetik. Nincs idő vagy hely arra, hogy egyéni sírba temessék őket. Egyetlen műveletben 500 holttestet távolítottak el.”
A hatóságok megakadályozták a lakosokat, hogy elhagyják otthonaikat szeptember 10-én, és kijárási tilalmat rendeltek el.
Sok területen az árvizek elmosták a kórházakat és az egészségügyi létesítményeket, valamint a telefonvonalakat, az elektromos infrastruktúrát és az utakat.
A halottak miatt már a kapacitásuk határán vannak a hűtőházak, és másokat még a vízből és a romok közül kell kimenteni. A bomló holttestek komoly fertőzésveszélyt jelentenek.
A pusztításnak még nincs vége. A szakértők már most azt jósolják, hogy ezek az időjárási jelenségek egyre gyakoribbak lesznek, különösen a Földközi-tenger térségében, ahogy a klímaváltozás gyorsul.
És ami biztos, hogy a legszegényebb emberek fognak a leginkább szenvedni.
A nyugati erők bombákkal nyitották meg Líbia rivalizáló rezsimjeinek az utat
A NATO katonai szövetség erői 2011-ben szétszaggatták Líbiát, amikor lehetőséget láttak Moammer Kadhafi eltávolítására. Az arab forradalmak 2010 és 2011 során elkezdtek diktátorokat megdönteni, és a nyugati államok siettek átvenni az ellenőrzést.
A Nyugat először Kadhafit démonizálta, majd rehabilitálta szövetségesként a “Terrorizmus Elleni Háború” során – és az olaja miatt. A Nyugat segítette azonban, hogy a líbiai lázadást polgárháborúvá változtassa, különböző milíciákat támogatva fegyverekkel, pénzekkel és katonákkal.
Nagy-Britannia és az Egyesült Államok azt állították, hogy az ő “felelősségük a líbiai nép védelme”. Azonban erőik légi csapásokkal és tengeralattjáróról indított rakétákkal sújtották Líbiát, amit a francia és kanadai bombák követtek.
Ezek ugyanazok az erők, amelyek azt állítják, hogy békét és biztonságot hoznak az ukrán nép számára.
Kadhafi eltávolítása egy hatalmi vákuumot hagyott maga után, amit harcoló milíciák töltöttek be. A nyugati államok ideiglenes kormányt hoztak létre a líbiai emberek támogatása nélkül.
Ezért 2014-ben újra fellángoltak a harcok, amiket további nyugati légicsapások követtek az Iszlám Állam ellen. Líbia kettévált, egy kormány alakult ki keleten és egy nyugaton, a fővárosban, Tripoliban.
A Közös Nemzeti Kormány (GNA) 2015 végén alakult meg Tripoliban, hogy egyedüli hatóság lehessen, de nem volt népszerű. Az alternatív kormány a keleten továbbra is ellene dolgozott.
A két fél 2020-ban tűzszünetet kötött. A Nemzeti Egység Kormánya 2021 márciusában alakult meg, hogy egységesítse a rivalizáló rendszereket.
De még mindig politikai törések vannak. Tripoliban Abdul Hamid Dbeibah miniszterelnök vezeti Líbia nemzetközileg elismert kormányát. Bengáziban az alternatív miniszterelnök, Osama Hamad, a Nemzeti Stabilitás Kormánya alatt vezeti a keleti kabinetet. Ennek a kormánynak Khalifa Haftar katonai vezető adja a támogatását.
Líbia 2010-ben Afrika egyik leggazdagabb és legfejlettebb országa volt, de ma népességének harmada a szegénységi küszöb alatt él.
A NATO vagy a Nyugat nem tett semmit az újjáépítésért. A Middle East Eye weboldala szerint 2015-ben a brit kormány 320 millió fontot költött Líbia bombázására, és mindössze 15 millió fontot humanitárius segítségnyújtásra a következő négy évben.
Közben Líbia partvidéke az élénk rabszolgatartás központjává vált. A kormányait globális hatalmak manipulálják, különösen az Európai Unió.
Az EU pedig Líbiát foglalkoztatja határai őrzésére. Brutális parti őrjárataik állítják meg a menekülteket, hogy ne hagyják el Észak-Afrikát. És a bandák rettenetes körülmények között zárják börtönbe az EU által visszatartott menekülteket.