Duran Kalkan: A török kormány mészárlásai és a kurd ellenállás

Az AKP kormány totális háborús offenzívája Észak-Kurdisztán városai és falvai ellen 2015 július 24-e óta folyik erőszakos mészárlásokkal.

Ez ellen bontakozott ki a kurd népi ellenállás, amely a demokratikus önrendelkezés kikiáltásán alapszik. Az AKP mészárlásainak csúcsa Cizre-ben történt, egy városban, amely ismert történelmi ellenállásáról, de az ellenállás is itt érte el a zenitet. Nyilvánvaló, hogy a kurdisztáni háború súlyosbodni fog.

Az is jól ismert, hogy az AKP Kurdisztán elleni támadásai az elmúlt néhány hónapban nagyon viharos következményekkel jártak, és népirtó támadások voltak, amelyek háborús bűncselekményeket jelentenek. Olyannyira, hogy 1028 akadémikus írta alá a petíciót, kinyilatkoztatva, hogy „Nem veszünk részt ebben a bűncselekményben.” Hasonló nyilatkozatok keringenek különböző körökben. Sok csoport, amely látta, hogy az AKP kormány emberiség ellenes bűncselekményeket követ el, állást foglalt.

Az AKP támadásait, amelyek emberiség elleni bűncselekmények, a következők alkotják: nem tesznek különbséget civilek és aktivisták/fegyveresek között, és megcéloznak polgárokat, köztük kurd gyermekeket és időseket. Következésképpen számos szervezet hivatalos személyei szerint több mint 500 civilt, köztük majdnem 70 gyermeket öltek meg. Továbbá 300,000 civilt érintettek az állami támadások, és több mint 100,000-en kényszerültek elhagyni otthonaikat a tél közepén. Nem is említve a kurd városok és falvak állapotát, amelyeket a teljesen lakhatatlanná tettek a tankok és a tüzérségi ágyúzások.

Az AKP fasizmusa és kurdok elleni praktikái nem egyeznek semmilyen erkölcsi vagy jogi törvénnyel, és nincsenek összhangban a nemzetközi joggal, beleértve az ENSZ fegyveres konfliktusra vonatkozó törvényeit. Például lebombázzák és elpusztítják a temetőket, ahova a kurd harcosokat temették. A csatában lelőtt kurd harcosok holttesteit páncélos autók után kötik, és végigvonszolják őket az utcákon. Meztelenre vetkőztetik a női harcosok holttesteit, és fotókon mutogatják őket. És egész napos katonai blokádokat és kijárási tilalmakat hirdetnek a kurd városokban, börtönné alakítva ezeket a területeket az ott élők számára.

A nemzetközi jog másik megsértése – hozzáadva a fenti példákhoz – február elején történt, amikor majdnem 200 embert mészároltak le Cizre-ben. Világossá vált, hogy a sebesülteket kivégzésszerűen agyonlőtték, miközben több mint 70 embert öntöttek le benzinnel és égettek el élve. Ez nem feltételezés, ez tény. Ezen emberek holttesteit szerte Kurdisztánban halottasházakban őrzik, és nem is lehet őket azonosítani DNS vizsgálat nélkül.

Bár az AKP rezsim támadásai és mészárlásai embertelenek, vannak, akik ellenállnak ennek a kurd nép és szabadságharcosai bátorságával és önfeláldozásával. Csak hallgassák meg Pakize Nayir, a meggyilkolt Silopi Népi Tanács alelnökének utolsó szavait: „A szabadságért és a testvériségért a végsőkig ki fogunk tartani”. Ezek a szavak megmutatják, mi forog kockán. És újabb szavak: „Nem fogunk letérdelni a fasizmus előtt,” – mondta Mehmet Tunc, a Cizre-i Népi Tanács alelnöke, akit a cizre-i pincékben öltek meg, és aki az ellenállást új magaslatokba emelte.

Az állam cizre-i támadásainak súlyossága és embertelensége ellenére egyetlen ellenálló harcos nem adta meg magát. Ezért az AKP fasizmusa és a kurd helyi demokrácia közötti háború a kurdok győzelmével és a szabadsággal fog véget érni. Hasonlóan a Diyarbakir Börtönben történt 1982-es ellenálláshoz, ennek a korszaknak a győztese is a kurd ellenállás lesz.

Habár most az AKP cizre-i mészárlása és a kurd ellenállás megteremtett egy mércét, amely választ követel tőlünk. Amit a helyzet mond nekünk: Az AKP mészárlásai oldalán vagytok, vagy az önigazgatásért küzdő kurd ellenállásén? Mindenkinek meg kell válaszolnia ezt a kérdést. Hogy szemet hunyjunk a valóság felett vagy gyakorlatilag ne válaszoljuk meg a kérdést, az elfogadhatatlan.

Például mi a válasza néhány egyénnek és intézménynek a cizre-i mészárlásra? A parlamenti politikai pártok – az AKP, a CHP és az MHP – támogatják ezt a mészárlást és az elkövetőit. Nyilvánvaló, hogy a zöld (iszlamista), a fehér (CHP – középosztály) és a fekete (MHP – nacionalista) fasizmusok a kurdok elleni gyűlöletben egyesítették az erőiket. Sajnálatos módon Európa, az USA és Oroszország nem reagáltak az AKP mészárlásaira. Ezek a hatalmak érzéketlenek voltak az AKP által elkövetett mészárlásokra, ahogy azokra is, amelyeket az Iszlám Állam követett el. Az érdekeltségeik Törökországban azt jelentik, hogy szemet kell hunyniuk a török kormány tombolása felett.

Cizre-ben a demokratikus önigazgatáson alapuló ellenállás is mérföldköve korunk demokráciájának. Lakmusz-tesz, hogy lássuk, ki a demokrata, és mely intézmények demokratikusak. Sajnálatos módon sokan buknak meg e tekintetben, mivel a hozzáállásuk és szolidaritásuk gyenge. Például a török nép nem áll ellen komolyan az AKP fasizmusának és nem támogatja a cizre-i ellenállást. Bizonyos, hogy a Suruc-ban és Ankarában elkövetett támadásoknak volt hatása, és az üzenet ez volt: „Tartsátok magatokat távol a kurdoktól,” és ez működött is.

A cizre-i önigazgatási ellenállás támogatásának hiánya elterjedt Európa és USA szerte. Valójában az EU és az USA állami hivatalnokai mintha csak kitüntették volna az AKP kormányt, gyorsan kinyilatkoztatták: „Törökországnak joga van megvédeni magát.” Mit lehet ez ellen mondani? Miért kell a cizre-i nép önigazgatását Törökország elleni támadásnak tekinteni, hogy Törökországnak joga legyen megvédeni magát! Ahelyett, hogy ezt megkérdőjeleznék, az AKP mészárlásainak támogatására tett nyilatkozatok bűnrészessé teszi őket. Sajnos az európai államok politikája és az USA még mindig ugyanaz, amikor Észak-Kurdisztán népének kérdése van soron.

Világos, hogy az AKP kormány ellensége a kurdoknak és gyűlöletet érez irántuk; és nem csak az észak-kurdisztáni kurdok, hanem a rojava-i és a dél-kurdsztániak iránt is. A negatív hozzáállása a PYD-hez és a YPG-hez, a legszervezettebb és az Iszlám Állam ellen Rojava-ban és Szíriában legjobban harcoló erőhöz, valamint a tény, hogy ezt „terrorista szervezetnek” nyilvánították, és hogy nyomást gyakorolnak Európára és az Egyesült Államokra, hogy ugyanazt tegyék, bizonyíték erre. Nem is említve a távolságokat, amelyeket a kormány és Tayyip Erdogan elnök meg fog tenni, hogy besározza a kurdokat és összeesküdjön ellenük, ahogy láttuk azt az Afrin elleni támadás és azon kísérletek során, hogy belekeverjék a YPG-t az ankarai bombamerényletbe.

Erdogan kurdok elleni gyűlölete nem korlátozódik Észak- és Nyugat-Kurdisztánra; mivel jelenleg világossá tette, amikor közölte, hogy hibát követett el, amikor nem akadályozta meg a dél-kurdisztáni (észak-iraki) autonómia törekvéseket, ezzel elismerve, hogy ezzel felére csökkent az esélye, hogy elpusztítsa az ottani kurd kormányzatot. Ezért az AKP és a KDP kapcsolatai és érdekei nem kölcsönösek, hanem hazugságokon alapszik; hasonlóan Erdoganhoz, aki folyamatosan ezt mondja: „Kurd testvéreim és nővéreim”, aztán lemészárolja a kurdokat Cizre-ben.

Az AKP most az, ami a CHP az 1930-as években volt: tekintélyuralmi, monolitikus, nacionalista és fasiszta. Az AKP politikájának egy alapelve van: a kurdellenesség. Minden a kurdok elleni ellenségeskedéshez és gyűlölködéshez kapcsolódik, és nem fél ezt megmuttni, ahogy tette ezt Cizre-ben. Az AKP kormány nyíltan visz véghez népirtást Észak-Kurdisztánban, valamint háborús bűncselekményeket követ el. A 21. század első felében újra eltemeti az emberséget a népirtás mocskába, és azért veheti ehhez a bátorságot, mivel a világ csendben van.

A török kormány megváltoztatta Kemal Atatürk szavait: a „Béke otthon, béke a világban” helyett „Ellenségeskedés a kurdok ellen otthon, ellenségeskedés a kurdok ellen a világban.” Minden egyes személy, aki demokratának vallja magát, köteles erre figyelni, és állást foglalni. Máskülönben a kurdoknak való gratuláció az Iszlám Állam elleni harchoz nem fog jelenteni semmit. Azok, akik támogatják a kurd demokratikus ellenállást a fasizmus ellen Szíriában és Rojava-ban, ugyanezt kell tenniük Észak-Kurdisztánban is az AKP fasiszta terrorja és mészárlásai ellen.

Duran Kalkan
a Kurd Munkáspárt Végrehajtó Bizottságának tagja

forrás: Kurdish Question