Milyen furcsa beszédet hallottunk az elköszönő Bizottság elnökétől.
Von der Leyen asszony egyetlen szót sem szólt azoknak az európaiaknak a félelmeiről, akiknek már nincs pénzük a mindennapi megélhetésre. Nem esett szó a szociális egyenlőtlenségről, a gyermekszegénységről, sem pedig a közelgő gazdasági recesszióról. Még az Európai Szakszervezeti Szövetség (ETUC) fontos szociális politikai irányvonal-projektjeiről, mint például a Szociális Jegyzőkönyv az Európai Szerződésekhez, sem beszélt az elnök. Ehelyett a valóságtagadás határait túllépő öntömjénezés volt jelen. Mintha a koronavírus-járvány másfél millió halálesete bizonyíték lenne az EU egészségpolitikájának minőségére, és mintha az elmúlt hónapok természeti katasztrófái nem lennének elégséges bizonyítékai az elégtelen környezetvédelmi politikának.
A Földközi-tengeren a menedékkereső emberek haláleseteinek mindennapos tragédiája azt mutatja, hogy az emberi jogi helyzet sem jobb. Azonban a beszéd azt mutatta, hogy az elnök szeretné folytatni ezt az utat.
Von der Leyen a szociális és környezetvédelmi politika helyettesítéseként “geopolitikai EU”-t ajánlott fel, amely egyenlő az Európai Unió globális imperialista törekvéseivel. Ahelyett, hogy kezdeményezéseket tenne az ukrajnai háború befejezésére vagy támogatná azokat, amelyeket mások indítottak el, úgy akarja hagyni a háborút, “amennyi ideig tart.”
A beszéd egészét tekintve világossá vált, hogy Von der Leyen úgy gondolja, hogy végre lehet hajtani a szükséges társadalmi és ökológiai átalakítást, miközben háborút finanszíroznak és vívnak Európa területén. A valós eredmények azonban az ellenkezőjét mutatják.
Von der Leyen beszédének valóságelemzése bebizonyította, hogy ez a Bizottság, annak ellenére, hogy a Parlament által kiharcolt egyéni előrelépéseket tett a szociális, ökológiai és békepolitikában, nem érte el saját céljait.
Európai Baloldali Párt