A MI IDŐNK
  • Főoldal
  • Bemutatkozás
  • Impresszum
  • Manifesto of the European Left
  • English

A MI IDŐNK

AZ EURÓPAI BALOLDAL PORTÁLJA

Menu
  • Hírek
    • Belföld
    • Külföld
  • Forradalom
  • Antiimperializmus
  • Antifasizmus
  • Elemzés
  • Programok
  • Tudomány
  • Kultúra
  • Történelem
  • Európai Baloldal
  • EP Baloldal
  • Környezetvédelem
  • Ateizmus
  • Kurdisztán
  • Koronavírus
  • STOP TTIP

Elég a kapitalista káoszból és provokációkból Kazahsztánban!

2022. január 12.

Testvérpártunk, a Spanyol Kommunista Párt elítéli a Kazahsztánban elszabadult kemény elnyomást és szolidaritását fejezi ki a kazah munkásokkal!

Az elmúlt napokban Kazahsztánban kibontakozó tömeges társadalmi tiltakozások oka a Nazarbajev és az általa létrehozott oligarchikus rendszer mohóságában gyökerezik.

A hatalmas közép-ázsiai országban a féktelen kapitalizmus egy maroknyi milliárdost – köztük van Nazarbajev és családja – teremtett, miközben tönkretette a Szovjetuniótól örökölt egészségügyi rendszert, lebutította az oktatási intézményeket és az ország kutatási kapacitásait, és a szovjet múlt bemocskolásával egy új és piszkos nacionalizmust szorgalmaz. Ledöntötték a Lenin szobrokat, az orosz nyelvet marginalizálták (megvédték az olyan verőlegények csoportjait, akik zaklatják azokat, akik oroszul beszélnek), lecserélték a cirill ábécét a latin ábécével, sőt a végletekig elmentek, mint Üzbegisztánban, amikor tisztelegnek a náci kollaboránsok előtt kazah hazafiaknak állítva be őket.

A kazah rezsim nem habozott újraírni a történelmet, manipulálni a múltat, hogy megszilárdítsa hatalmát, ami egy mélyen korrupt rendszert eredményezett, és ez megmagyarázza azoknak a dühét, akik most lerombolták Nazarbajev szobrát, aki egy hírhedt oligarcha, még egy kastélya is van hazánkban, Lloret de Marban.

Kezdetben a tüntetések békésen zajlottak, párhuzamosan az olajipari dolgozók sztrájkjaival. A tüntetések kiváltó oka a gáz árának emelése volt, ami fokozta a dolgozók folyamatos elszegényedését. A dolgozók helyzetét tovább súlyosbította a COVID-19 világjárvánnyal együtt járó infláció, a fizetések késedelmes kifizetése, a nyugdíjkorhatár megemelése és az, hogy mára a lakosság nagy részének nehézségei vannak még a megfelelő táplálkozásban is.

Ezen túlmenően is, a lakosságnak egyre inkább elege volt már a korrupt és elnyomó rendszerből, amely üldözi a kommunistákat, a baloldalt és a szakszervezeteket; ahol a szovjet közvagyon ellopása, majd azt követően a privatizációk – amelyek a tervek szerint tovább folytatódnak – voltak a meggazdagodás és a vagyon forrásai.

Mindez megmagyarázza, hogy a lakosságnak miért van elege.

Kazahsztánban a látszólagos stabilitás ellenére a lakosság súlyos elnyomása folyamatosan és következetesen zajlott. Példa erre a 2011-es khanaozeni (a szovjet Novi Ozen) sztrájk, amikor a rendőrség tizenhat olajipari munkást gyilkolt meg. De jellemző az erőszakra az is, hogy betiltották a Kazah Kommunista Pártot és más munkásszervezetek is.

Az oligarchia különböző csoportjai, amelyek Nazarbajev körül csoportosulnak, eladták az ország vagyonának nagy részét: a kazah olaj- és gázmezőkre amerikai multinacionális vállalatok, mint az Exxon Mobil és a Chevron, valamint a Total és a Royal Dutch Shell tették rá a kezüket, és a világ legnagyobb acélipari vállalata, az Arcelor Mittal vette át az acélgyárakat.

Ezenkívül az Egyesült Államok olyan laboratóriumokat nyitott az országban, amelyek nem tartoznak a kazah kormány ellenőrzése alá. A kazah nyersanyagok eladása pedig kizárólag a rezsim oligarcha családjait gazdagította, miközben a lakosság egyre inkább elszegényedik.

A nyugtalanság és a tüntetések nem új keletűek: már több mint két éve sztrájkok terjednek az egész országban. A 2022. januári robbanás, a tüntetések és az elnyomás több tucat halálos áldozatot követelt, különösen Almatiban – az ország fővárosában -, ahol Dante pokoljeleneteit időző szörnyűségek történtek, rendőröket fejeztek le (ez felidézte a hasonló eseteket Irakban és Szíriában), valamint a kormányzati épületek és közintézmények kifosztása és lerombolása, köztük az Almati, Aktobe és Aktau repülőtereké. Félő volt, hogy még világ legnagyobb kozmodromja, a Bajkonur űrközpont, amely a világ legnagyobb űrrepülőtere és az orosz űrprogramban használják, is veszélybe kerülhet.

A munkások és a lakosság körében kitört zavargásokhoz mindenféle alkalmi opportunista csoportok csatlakoztak, kezdve a rezsim azon vezetőivel, akik a zavargások közepette igyekeztek a befolyásukat kiterjeszteni, és ehhez akár az állami biztonsági erőket is felhasználták, így például Karim Masimov, volt miniszterelnök és a biztonsági szolgálatok vezetője (akit végül letartoztattak), de a radikális iszlám hívei, vagy a nyugati kormányok által finanszírozott nem kormányzati szervezetek (NGO) is, nem beszélve a Szaúd-Arábia által finanszírozott szalafista fanatikus papokról, akik az országot járják. A tüntetések összehozták a fegyveres iszlamista csoportok, a nyugati titkosszolgálatok és a kazahsztáni nacionalista erők különféle aktivistáit és az ezekhez kapcsolódó provokátorokat. Az egyveleg egy hihetetlen durva erőszakosság kirobbanásához vezetett, melynek a célpontjai a fegyverraktárak, a kormány és az igazságszolgáltatás épületei, és a hírszerzés központjai voltak. Sőt, még az egészségügyi szolgálat mentőautóit is megtámadták. Ehhez jött még a boltok kifosztása és egy válogatás nélküli pusztítás, egy olyan művelet során, amelyben sok szempontból még tisztázásra vár a szélsőségesség és a bűnrészesség szerepe.

Tokajev állítása azonban, miszerint “húszezer militáns támadta meg Almatit” nem hihető: ekkora számú provokátor mozgása a térségben aligha kerülte volna el a kazah és a szomszédos államok titkosszolgálatának éberségét.

A kazah rezsim Nazarbajev és a most Tokajev elnöksége alatt, annak ellenére, hogy tagja a CSTO-nak (Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetének) és a Moszkva által irányított Eurázsiai Uniónak és folyamatosan erősítette az Oroszországgal fenntartott jó kapcsolatait, mindeközben növelte a kapcsolatait az Egyesült Államokkal is, ideértve a katonai kapcsolatokat, és ennek következtében rendszeresen tartottak közös hadgyakorlatokat az országban.  Ráadásul a felszított nacionalizmus és a nyugati és az iszlamista ügynökök tevékenysége súlyosbította a feszültséget az orosz periférián, ahol az elmúlt hetekben az USA és a NATO az „ukrajnai invázió” riogatásával tovább szította a feszültséget.

Az imperializmus nem adja fel, hogy egy instabil övezetet hozzon létre a térségben. A válságnak még nincs vége. Nazarbajev menesztése a kazahsztáni Nemzetbiztonsági Tanács elnöki tisztségéből, a teljes kormány felmentése és Tokajev kérése, hogy a CSTO küldjön békefenntartó csapatokat, hozzájárulhat a válság átmeneti enyhítéséhez, de megoldatlanul hagyja az ország fő problémáit: a mohó és korrupt rendszer, a kapitalizmus alkalmatlan a lakosság problémáinak megoldására, és nincs egy tisztességes fejlesztési tervük se. Csak a szocialista jövő újjáélesztése és helyreállítása, a Szovjetunióban tegnap még testvérköztársaságok közös akarata szerint, kínálhat Kazahsztánnak is egy igazságos jövőt.

A Spanyol Kommunista Párt elítéli a Tokajev-kormány által elszabadított kegyetlen elnyomást, elítéli a szervezett provokátorbandák bűncselekményeit Kazahsztánban és szeretné kifejezni szolidaritását a kazah munkásokkal, valamint támogatását a Kazahsztáni Kommunista Párt elvtársainak, akiket illegalitásba kényszerítettek.

A Spanyol Kommunista Párt elítéli a külső ügynökök beavatkozását és az USA azon szándékát, hogy instabil övezetet hozzon létre Kazahsztánban, Oroszország perifériáján – ahogy tette ezt tegnap Fehéroroszországban, ma pedig Ukrajnában és Kazahsztánban – ami csak súlyosbítja a feszült nemzetközi helyzetet.

Forradalom, Külföld, európai baloldal, Kazahsztán, Nazarbajev, Spanyol Kommunista párt

RSS | Atom

Hirdetés

Copyright © 2022 A MI IDŐNK.

Magazine WordPress Theme by themehall.com