1941-ben a náci Németország megszállta Görögországot.
Ekkor három antifasiszta ellenálló szerzett magának világraszóló és örök hírnevet.
Egyikük Konsztantinosz Koukidisz, akinek 1941. április 27-én a megszálló hitleristák megparancsolták, hogy vonja le az Akropoliszról a görög zászlót és húzza fel helyette a horogkeresztest. A parancs első felének eleget tett, majd a görög zászlót a teste köré csavarva a halálba ugrott az Akropolisz szikláiról.
1941. május 30-án két kommunista ellenálló, Manolisz Glezosz és Aposztolosz Szantasz felmásztak az Akropoliszra és letépték a nácik horogkeresztes zászlaját. Szantasz 2011-ben 89 éves korában hunyt el.
A nácik mindkettejüket halálra ítélték távollétükben, bár nem tudták kilétüket. 1942. március 24-én a nácik elfogták és megkínozták. Bebörtönzése során tuberkulózist kapott, de túlélte a megpróbáltatásokat, amelyek 1943 áprilisában újra kezdődtek, mikor az olasz megszálló erők is letartóztatták. Ekkor még mindig nem tudták, hogy ő volt a zászlóletépők egyike.
Glezosz és Szantasz hősiessége óriási önbizalmat adott az antifasiszta ellenállási mozgalomnak, amely partizánerővé duzzadt Görögországban.
A háború után a nyugat által támogatott görög fasisztoid rezsim perbe fogta és halálra ítélte. 1950-ben az ítéletét életfogytiglanra változtatták. Ennek ellenére a börtönben 1951-ben parlamenti képviselővé választották. Ezután éhségsztrájkba kezdett, amelyet csak akkor hagyott abba, amikor több parlamenti képviselő kiutasítását megszüntették.
1954-ben szabadult, de 1958-ban újra letartóztatták kémkedés miatt, amely a szokásos koholt vád volt a rezsim részéről a baloldaliak ellen. A szovjetek tiltakozásul Glezosz portréját bélyegre tették, a görög fasiszták válaszul viszont Nagy Imre képével tették meg ugyanezt.
1961-ben ismét a börtönből választották parlamenti képviselőnek, majd 1962-ben ismét szabadon engedték, majd még abban az évben Lenin-díjat kapott.
Az 1967-es fasisztoid puccs után ismét bebörtönözték számos más ellenzékivel egyetemben, ahonnan 1971-ben szabadult. Ekkor összesen 11 évet és 4 hónapot töltött börtönben, 4 és fél évet pedig száműzetésben.
A görögországi demokrácia 1974-es helyreállítása után is részt vett a politikában. 1981-ben és 1985-ben is parlamenti képviselővé választották.
2000-ben a radikális baloldali Synaspismos testvérpártunk listáját vezette. 2010-ben egy tüntetés során az arcán találta el egy rendőrségi könnygázpalack. 2012-ben szintén letartóztatta a rohamrendőrség, közben könnygázzal támadtak rá. 2012-ben testvérpártunk a Syriza képviselőjévé választották. 2014-ben szintén a Syriza színeiben választották az Európai Parlament képviselőjévé, 430 ezer szavazattal, amely jóval több, mint amennyit bármely más görög képviselő kapott. 91 éves korával ő lett az EP legidősebb képviselője.
Glezosz élete során sokat tett a görög árvízvédelem kiépítéséért, a talajerózió megállításáért és a föld alatti vizek megőrzéséért. Geológiai és nyelvészeti munkáiért a Patraszi Egyetem, a Thesszaloniki Arisztotelész Egyetem, az Athéni Nemzeti Műszaki Egyetem és az Athéni Egyetem is díszdoktorává avatta.
Glezosz 2020. március 30-án hunyt el szívelégtelenségben. Alexisz Tsiprasz, volt miniszterelnök és a Sziriza elnöke emlékezett meg róla: „Örökké azon harcos szimbóluma lesz, aki tudja, hogyan áldozza fel magát a népéért.”