Meddig tolerálhatjuk ezt a rendszert? Az EP Baloldal vizsgálóbizottság felállítását követeli.
Ismét itt egy kiszivárogtatás az offshore világból. Újra névtelen fantomcégek, pénzátutalások, rejtett számlák és más titkok.
Államfők, szupergazdagok, politikusok, bűnözők és hírességek rejtik el pénzüket adóparadicsomokban, míg az államkincstárak csődbe mennek és a polgároktól megvonják a közszolgáltatásokat? Ez ismerősen hangzik? Igen, mert ismerős is. Minél többet olvasunk a hatalmasok erkölcstelen praktikáiról, annál dühösebbek leszünk. Nem csak kibújnak az adókötelezettségeik alól, hanem közvetlenül lopnak és elrejtenek pénzt, amely a közösségé. Ezért ezermilliárdok hiányoznak a szociális rendszerekből, a kórházakból, az iskolákból és az egyetemekről.
Miért teszik ezt, ha már egyszer multimilliomosok? A válasz egyszerű: mert megtehetik.
Ez pedig elvezet a valódi kérdéshez: MIÉRT tehetik ezt meg?
A pénzt el lehet elrejteni, mivel vannak rejtekhelyek. Az adóaradicsomokat ezért be kell tiltani. Bár létezik betyárbecsület. A legújabb kiszivárogtatott dokumentumok szerint már több politikus van a listán, mint valaha: 35 jelenlegi államfő és kormányfő és több mint 330 magasrangú tisztviselő és politikus több mint 100 országból. Lehetséges, hogy az offshore rendszer azért működik ilyen jól, mivel annyi politikus is használja?
A 2013-as “offshore kiszivárogtatás”, valamint más botrány óta, mint a Panama-iratok, a Lux Leaks és a Paradicsom-iratok, az EU nagyon-nagyon keveset tett. Ahelyett, hogy fokozták volna a küzdelmet az adócsalások ellen, a tagállamok nemzeti adóhatóságait szisztematikusan leépítették. 2008 és 2018 között majdnem 100,000 munkahely szűnt meg 28 európai ország adóhivatalaiban. Ez 14,3%-os csökkenés, vagyis hétből egy ilyen munkahely megszűnt.
Az amúgy is rövid EU adóparadicsom feketelistáját is tovább kurtították a Pandora-iratok publikációja után, és lekerült a Seychelle-szigetek és mások is. Az EU pénzügyminiszterei világosabban nem is mutathatták meg, hogy nem veszik komolyan az adóparadicsomok elleni harcot. A kormányoknak úgy tűnik, elég kevés ambíciójuk van bezárni a jogi szövegek kiskapuit.
Az Európai Parlament Baloldal frakciója vizsgálóbizottságot követelt a Pandora-iratokkal kapcsolatban. Egy vizsgálóbizottság a módja, hogy kinyomozzák az EU felelősségét az egymást követő adóbotrányokban, különösképp, mivel magas rangú EU döntéshozók is érintettek voltak. Az Európai Parlament többi frakciójának is támogatnia kellett volna a követelésünket, mivel egy vizsgálóbizottság növelte volna az állami nyomást a szigorúbb törvényekre szupergazdagok és a nagyvállalatok pénzmosása, korrupciója, terrortámogatása és agresszív adótervezése elllen.
Ezegyszer az Európai Bizottság és az Európai Tanácsnak meg kellene gondolnia, hogy együttműködjön a vizsgálóbizottsággal. A múltban a Tanács és a Bizottság ezt nehézkessé tette és kétségeket hagyott a vizsgálóbizottság legitimitása felől.
Minden kiszivárogtatással a felelős poszton lévő politikusok megbízhatatlanabbá teszik magukat. Ez nem csak az állami költségvetéseket károsítja, hanem a demokráciát is. A COVID-19 idején a Nobel-díjas Joseph Stiglitz 2016-os szavai csengenek fel: “Tudjuk mit kell tenni a veszélyes és fertőző betegségekkel: karantén. És tudjuk mit kell tenni a titkos adóparadicsomokkal. El kell vágni őket a globális pénzügyi és gazdasági rendszertől.” A világ vezetőinek ugyanolyan elkötelezettséggel kell szembeszállniuk az adócsalással, mint a COVID-19-cel. Egyébként már rég itt az ideje megszüntetni a büntetlenségüket.
EP Baloldal frakció
*A címben szereplő Mormota nap utalás a Groundhog Day (magyarul Idétlen időkig) című vígjátékra, ahol a főszereplő minden egyes nap ugyanarra a napra ébred, és nem változtik semmi, amíg ő maga nem tesz változásokat. Ez metafórája az adóparadicsomokhoz való politikai hozzáállásra.