1. A hétvégén – még Milánóból – Porosenko bábelnök újabb fegyvernyugvást rendelt el.
Kellő cinizmussal, ismerve a tisztségviselő észjárását, bízvást elmondhatjuk: ez a készülő offenzíva csalhatatlan jele. Többek között azért is, mert – ahogy azt a néphadseregnek a frontvonalon tartózkodó politikusai, tapasztalataikból is tudják és jelzik – az ilyesfajta „fegyvernyugvások” leple alatt a junta rendezi sorait, feltölti, felvonultatja személyi állományát és haditechnikai eszközparkját, kedvező állásokat foglal el, épít ki, erősít meg.
Az ellenséges offenzíva megindítása mellett szól az is: A KIJEVI REZSIMNEK MINDENKÉPPEN ÉRDEKE, HOGY LEHETŐSÉG SZERINT MEGHIÚSÍTSA A JÖVŐ VASÁRNAPI (november 2.) DONYECKI ÉS LUGANSZKI VÁLASZTÁSOKAT. A mostanáig működő népi szervek – a formális jog szempontjából – nem legitimek: nem választotta őket senki. A NOVEMBER 2-I VÁLASZTÁSOK NYOMÁN azonban LEGITIM, a nép által választott ÁLLAMFŐJE ÉS PARLAMENTJE LEHET A KÉT NÉPKÖZTÁRSASÁGNAK. Amelyeket így már egy fokkal nehezebb lesz beállítani úgy, mintha a szeparatisták terrorista államában valamiféle fegyveres csoportok ragadták kezükbe a hatalmat (az önmagát törvényesnek kikiáltó kijevi központi hatalom ellenében). A junta mellett – félő – az orosz diplomácia is azon dolgozik, hogy a donyeckiek szabad választását fölcserélje a Kijev által szorgalmazott helyi önkormányzati választásokkal. E cél érdekében Porosenko még arra is kész, hogy az általa javasolt és jóváhagyott önkormányzati törvényben említett december 7-ét más, a helyiek számára is (esetleg) elfogadhatóbb dátumra módosítsa.
Mert most viszont már szinte mindenki arra számít, arra vár, hogy jövő hétfőn (legkésőbb pedig a keddre virradó éjszaka) a junta hadigépezete beindul. „Hála” a néphadsereg offenzíváját megtörő „fegyverszüneteknek”, a junta megmenekült a katonai katasztrófától, rendezhette sorait ő maga és nyugati gazdái is.
Mint a Luganszkban harcoló népi erők parancsnoka elmondta: fegyverszünet ide, vagy oda, az ellenség nemhogy nem vonta vissza a frontvonalakról a nehéztüzérséget, de újabbakat is felvonultatott. Így – „hála” a „tűzszünetnek” – AZ ERŐVISZONYOK (HADITECHNIKÁBAN ÉS EMBERÁLLOMÁNYBAN) MA ISMÉT OLYAN KEDVEZŐTLENEK A NÉPHADSEREG SZÁMÁRA, MINT VOLTAK A NYÁRON (amikor július elején – ugyancsak egy „tűzszünet” után, a junta nagyarányú offenzívát indított. Amelyet sikerült megállítani, nagyarányú veszteségeket okozni az ellenségnek mind személyi állományban, mind haditechnikában – ám a népköztársaságok jelentős területi veszteségeket szenvedtek el.) A szeptemberi első „tűzszünetig” a néphadsereg sokat ledolgozott hátrányából – ám ez az előny mostanra jórészt elveszett.
Alekszandr Mozgovoj feltárta: önkéntesek még csak jelentkeznének, immár kellő számban – ám nincs számukra elegendő fegyver. A készülő ellenséges offenzívára tekintettel is, a hadseregnek nagy szüksége lenne tankokra. De minden másra is – hogy, főként a fegyverzeteket tekintve, az erőviszonyok legalábbis összehasonlíthatóvá váljanak a népi erők számára. (Mára már nyílt titokká vált, hogy a donyeckiek számára kritikussá vált helyzetben Moszkva, titokban, a hónuk alá nyúlt, és megtámogatta őket annyi fegyverzettel, ami által elkerülhetővé vált a néphadsereg AZONNALI veresége, és meg tudták fordítani a kedvezőtlen tendenciát. Amit viszont félbeszakított a szeptember 5-i minszki tűzszüneti megállapodás.)
A néphadsereg más vezetői is kegyetlen, kíméletlen harcokra számítanak. Olyannyira, hogy mindkét, a donyecki repülőtér védelmét a helyszínen irányító parancsnok, némileg patetikusan üzent a külvilágnak: ha ők ki is esnének a küzdelemből, mindig lesznek olyanok, akik a helyükre állnak és folytatják ügyüket.
Az offenzíva célja lehet Donyeck ismételt blokád alá vonása (vagy éppen benyomulás a város határain belülre – méghozzá három irányból is). Elképzelhető, hogy a junta megpróbálkozik ismét július hadicéljaival: a két népköztársaság egymástól való elszigetelésével, az államhatár fölötti ellenőrzés ismételt visszaszerzésével. (Ez olyan fontos cél, hogy a legújabban Oroszország előtt meglobogtatott újabb szankcióktól való eltekintés egyik előfeltételének az Unió azt nevezte meg, hogy visszaálljon az „államhatár megbízható ellenőrzése” (értsd: visszajátszása a junta kezére – abból a célból, hogy a népi forradalmat elvágják utánpótlási forrásától, és megfojtsák.)
A kulcskérdés mindenképpen Donyeck lesz. Maximális célként a város elfoglalása (és ezzel végső vereség mérése a népi forradalomra). Minimális célként pedig a város blokád alá vonása, amely eredményeként egész télen lehetne lőni, így törve meg a lakosság lelkierejét, ellenállását tavaszig. Amely cél, ha nem sikerül, a hadműveletek tavaszi kiújulásáig, a junta döntő vereségéig vezethet.
Akárhogy is van, akármennyire viszonylag mindkét fél betartja a „tűzszünet” néhány fontos pontját – a néphadseregre való nyomás máris érzékelhetően erősödik. Ami a pozíciók, nem számottevő, de érzékelhető romlásához vezetett. Erősödik az ellenséges tüzérség tevékenysége – Donyeck, és annak repülőtere mellett – számos egyéb, a népi erők kezén lévő, stratégiailag fontos település ellen is. Donyeckben ismét erősödött az ellenség felderítő, diverziós tevékenysége. A hétvégén az elhárító szervek a diverziós erők hatalmas, titkos fegyverraktárára bukkantak a város határában.
A junta ismét támad, lő olyan településeket, amelyek körül az utóbbi hetekben viszonylagos nyugalom volt. Érzékelhető, hogy máris megindult a hadművelet a Donyeck védelme szempontjából stratégiailag fontos Gorlovka előváros újabb bekerítése érdekében. A nyár végi kitartó, szívós harcok eredményeként sikerült felszámolni a Gorlovka körüli ostromgyűrűt, és lőtávolságon kívülre űzni a junta csapatait. Mára azonban az ellenség ismét olyan közel tudott férkőzni a sokat szenvedett városhoz, hogy újra megkezdődött annak lövetése.
A néphadsereg adatai szerint csak az utolsó tíz napban mintegy kétszáz (!) áldozata volt a harci cselekményeknek. Csak Donyeckben kedden 12, szerdán újabb egy halálos áldozata volt a tüzérségi támadásoknak. A Donyecki Népköztársaság vezetése – a ballisztikus rakétával elkövetett hétfői támadásra hivatkozva – ÚJABB UTASÍTÁSIG FÉLBESZAKÍTOTTA A TANÍTÁST A DONYECKI ISKOLÁKBAN. A legutóbbi tüzérségi támadásokban a város 15 iskolája szenvedett el kisebb-nagyobb pusztításokat.
A Human Rights Watch elnevezésű nemzetközi jogvédő szervezet – a helyszínen járt tényfeltáró küldöttségének tapasztalatai nyomán közölte: 12 településen tapasztalták annak nyomát, hogy a kijevi hadsereg kazettás (fürtös) bombákat vetett be lakott települések ellen.
2. Folytatódik a terror a junta uralma alatt álló területeken. Valerij Nalivajcsenko, a Nemzetbiztonsági Szolgálat vezetője a minap bejelentette: immár 153 ukrán állampolgárt ítéltek el a „szeparatistákkal való kapcsolattartás vádjával, további 354 esetében pedig folyamatban van az ítélethozatal.
Ogyesszában a nemzetbiztonsági szolgálat helyi kirendeltsége lefogta a jóformán egyedül megmaradt ellenzéki egyik hírportál vezetőjét.
Az egyik – a junta kezén lévő – település lakói arról számoltak be, hogy egy ellenőrző pontnál az ukrán katonák feltartóztatták egy autó három utasát, akiket ismeretlen irányban elhurcolták, autójukat pedig felgyújtották. (Gyakoribb azonban, hogy a megvádolt emberek kocsiját elkobozzák – mint ahogy nagy számban tulajdonítanak el más gépkocsikat is. Egy Kijev környéki használtautó piacon már tűntek föl a Donyeckből „elszármazott” személygépkocsik.)
A hét elején a Facebook-ra fölkerült egy olyan videó, amit népfelkelők találtak a junta katonáinak egyik autójában. Ezen az látható, amint, éjnek idején, egy elhagyatott területen az egyik terrorbrigád tagjai egy gödör felé vonszolnak három civil személyt, belelökik őket, majd kisvártatva hallatszanak a kivégzésük céljából rájuk leadott pisztolylövések.
A nemrég feltárt tömegsírokhoz ellátogatott az Amnesty International tényfeltáró küldöttsége. A nemzetközi szervezet ugyan tanúsította a tömegsírok létét – ám mindjárt hozzátette jelentésében: arra, úgymond, nincs bizonyíték, hogy tömeggyilkosságokra került volna sor – háborús bűntetteknek pusztán „egyedi eseteiről” lehet szó. A jelentés, egyszersmind, a népfelkelőket is a juntához hasonló bűntettekkel (emberek eltüntetése, bíróság ítélet nélküli kivégzése) vádolta meg. A jelentés megemlíti a népfelkelők két (állítólagos) áldozatának nevét, ám egyet sem tud (vagy akar) megemlíteni a terrorbrigádok áldozatainak nevei közül. (Holott ezek kiderítésében mind az elhurcolt lányok, fiatalasszonyok hozzátartozói, mind a kivégzett népfelkelők családtagjai, bajtársai segítségükre lettek volna.)
3. Apró, de szimbolikus jelként a Luganszki Népköztársaság vezetése elrendelte: az új állam mostantól átáll a moszkvai idő használatára. (Eddig egy óra volt az időzónák közötti különbség. ) Donyeck vezetése is nemrégiben kilátásba helyezte ugyanezt. A 2015-ös Újévet már a moszkvai idő szerint köszöntjük majd – mondta a miniszterelnök.
Csikós Sándor