Több fordulónyi tárgyalás után az EU intézményei végső megállapodásra jutottak a Gazdasági Irányítási Keretrendszer reformjáról. Ezek azok az EU-s pénzügyi szabályok, amelyek a múltban kényszerítették a tagállamokat, hogy csökkentsék nemzeti költségvetéseiket.
José Gusmão (Portugália), a Baloldal frakció EP képviselője így nyilatkozott: „Az európai intézmények ismét megmutatják távolságukat a társadalmi valóságtól. A Tanács javaslatát áthatotta Németország eladósodott országok iránti büntetési mániája. Ahogy várható volt, az EP gyenge mandátuma teljesen kudarcot vallott ezzel szemben. A háromoldalú tárgyalások szigorúbb deficit-szabályokat eredményeztek, szigorúbb ellenőrzést a tagállamok költségvetési kiadásai felett, és nulla védelmet az állami kiadásokra. A megszorítások visszatértek, és tudjuk, kik írták alá az egyezményt.”
A takarékos országok a kezdetektől fogva befolyásolták az egész folyamatot, beleértve a Bizottság saját javaslatát is. A háromoldalú tárgyalások során ezek az országok gyakoroltak még nagyobb nyomást, különösen Németország számszerű biztosítékokkal az államadósságok és kormányzati deficitek éves csökkentésére. A Tanács az utolsó pillanatig blokkolt minden kompromisszum-kísérletet az Európai Parlamenttel, hogy “vagy elfogadod, vagy hagyod” megállapodásra kényszerítse.
Az Európai Parlament mandátumából – a szociáldemokraták (S&D) és a jobboldali csoportok közötti szövetség eredményeként – hiányzott az ambíció, hogy szembeszálljon a zsugori Tanáccsal. Ez fenntartja az általános problémás tervezést, ahol a demokráciát és a közszolgáltatásokat teljesen figyelmen kívül hagyják.
Az új kompromisszum méginkább elősegíti a pénzügyi konszolidáció mániáját, azaz az alapvető megszorítási irányzatot. De hogyan néz ki ez a megállapodás a gyakorlatban? Négy fő pontot vezettek be:
- Egy “biztonsági tartalék” a kormányzati hiányokhoz, azaz egy nagyobb költségvetési puffer. Mostantól a tagállamoknak túl kell lépniük az EU Szerződés 3%-os szabályán, és garantálniuk kell a GDP strukturális szintjének további 1,5%-os csökkentését. Ehhez évi 0,25-0,4%-os csökkenést írnak elő az egyensúlyi szinten.
- Szigorúbb felügyeleti mechanizmus a tagállamok költségvetési eltéréseinek ellenőrzésére, azaz az úgynevezett „ellenőrzési számla”. A Bizottsággal és a Tanáccsal megállapodott kiadásokon kívül az országok évente vagy kumulatív módon nem térhetnek el többet, mint a GDP 0,3 vagy 0,6 százalékpontjával. Ha nem sikerül, első figyelmeztetés történik. A történelem megmutatta, hogyan használtak szankciókat arra, hogy az országok a neoliberális tervet kövessék.
- Az utolsó pillanatban a Tanács egyetértett abban, hogy kizárja az EU-s finanszírozású programok társfinanszírozását a kormányzati kiadásokból. Ez a pozitív lépés azonban elhomályosítódik a központi számlából való közkiadások kivételének törlésével, amit az Európai Parlament félénken kért. Ez volt az utolsó kézzel fogható bizonyíték arra, hogy az EU komolyan gondolja az ambícióját au állami kiadásokkal kapcsolatban.
- Adósságfenntarthatósági védelem: a tagállamoknak az államadósság-GDP arányuktól függően el kell köteleződniük az adósság éves átlagos csökkentésére a GDP 0,5 vagy 1 százalékpontjával, 4-7 éves időtartamra, az Európai Parlament által javasolt legfeljebb 17 helyett.
Az Európai Unió még mindig próbál felépülni egy többszörös válságból, beleértve az energia- és megélhetési válságot. Ahelyett, hogy elősegítené a beruházást tisztességes közszolgáltatásokba és a zöld átmenetbe, valamint az ellenálló és fenntartható növekedésbe, további önkényes költségvetési megszorításokkal nézünk szembe, megnyitva az utat egy újabb szociális és gazdasági válság felé.
EP Baloldal frakció