A COP29 világossá tette a globális klímakormányzás mély, rendszerszintű kudarcát.
A konferenciát 1700 fosszilis tüzelőanyag-ipari lobbista özönlötte el, akik gyakorlatilag diktálták a feltételeket, miközben a jobboldali populisták akadályozták az előrehaladást és tagadták a tudományos tényeket. Ez nem diplomácia, hanem cinkosság a bolygó pusztításában.
Az Európai Unió szégyenszemre megkapta a „Nap fosszíliája” címet a Climate Action Networktől, mivel még egy alapvető klímafinanszírozási számot sem javasolt. Eközben a fejlett országok csak morzsákat kínáltak: évi 300 milliárd dollárt 2035-re, amely nagyrészt magánhitelekre támaszkodik, ahelyett, hogy a Globális Dél számára sürgősen szükséges, adósságmentes támogatásokat nyújtanának. Miközben az 1,5°C-os küszöb az összeomlás szélén áll, ez nem más, mint árulás.
A klímaválság nem vár, és mi sem várhatunk. Minden halogatott év elmélyíti a szenvedést – nemcsak az emberek, hanem az állatok és ökoszisztémák számára is, amelyeket már most pusztítanak az erdőtüzek, árvizek és élőhelyvesztés. A biodiverzitás összeomlik, és a természet, amelytől függünk, széthullik. A 2035-re ígért 300 milliárd dollár üres gesztus; a pénznek most kell érkeznie, nem tíz év múlva. A késlekedő klímaigazságosság nem más, mint megtagadott igazságosság.
A fosszilis tüzelőanyag-ipar szövetsége – élén olyan autokráciákkal, mint Azerbajdzsán, amely a COP29-et PR-színpadként használta, miközben gázüzleteket kötött – eltérítette a klímaügyet.
A Baloldal valódi klímaigazságosságot követel. Ennél kevesebb nemcsak tétlenség, hanem összeesküvés a katasztrófával. A harc folytatódik a COP30-on Belémben, Brazíliában, ahol a világnak választania kell: igazságosság és túlélés, vagy vállalati profit és összeomlás.
EP Baloldal frakció